A természet nemsokára újra feléled, szárba szökik a vetés, ezzel pedig elindul a vadkárvadászatok idénye, ami egészen kora őszig tart.
Ezen időszakban néhány éve már ebbel is űzhetjük (szó szerint) a vadat, azonban van ennek néhány feltétele.
A jogi részéről pár szóban annyit említenék, hogy agarászni csak magyar agárral, csak mezei nyúlra, napraforgótáblákon és leginkább áprilisban, valamint május elején lehet. A mezei nyúl károsítása az említett kultúra szikleveles, vagy 2-4 leveles korában a legjelentősebb, amikor végig rágja a sorokat a népies nevén „torzsarágó”, vagyis a mezei nyúl, ez pedig akár teljes tőpusztulással is járhat.
A következő fontos jogi követelmény a VAV-val rendelkező agár, a kiegészítő vizsgával rendelkező agarász és a mezei nyúl idényen kívüli elejtéséhez való engedéllyel rendelkező vadászterület. Ezen vadászat során nem a savanyú nyúlleves alapanyagainak beszerzése a legfőbb cél, hanem egy adott tábla meghajtásával a nyúl távoltartása, ami egy ilyen kör után még jóideig nem merészkedik a táblára.
Sok esetben egyáltalán nincs eresztés, nyúlnak pedig se híre, se hamva. Mégis, a területen keresztbe-kasul átsétáló agarász és kutyája a nyúl számára igen riasztó szagmintát hagy maga után. Ezzel akár több napra, esetleg hétre is megóvja a napraforgót a mezei nyulak látogatásától. Persze nemcsak ellenük hatásos ez a módszer, mert ezután más vad sem szívesen jön „ebjárta” területre, így egyszerre segíti a gazdát és a vadászatra jogosultat egyaránt.
Ellenben, ha mégis történik eresztés, ráadásul egy melegebb májusi napon, akkor utána ebünkre jobban oda kell figyelnünk, mint egy téli vadászat során. Az agár hihetetlen, olykor 60 kilométer per órás futása során rendkívül kimelegszik, a hőt pedig csak korlátozottan tudja leadni. Ekkor az agarász dolga gondoskodni a megfelelő hűtésről és folyadékpótlásról, olyannyira, hogy ezek elmulasztásával az eb életét kockáztatja. Előbbit egy vizes takaróval, ami persze nem túl hideg, hogy tüdőgyulladást azért ne kapjon a kutya, utóbbit pedig némi „izotóniás itallal”. Ne gondoljunk most a sportolóknak szánt hupikék üdítőkre, hanem olyan szénsavmentes ásványvizekre, amelyek kifejezetten erre a célra készülnek. De ennél van egy még jobb házi megoldás: a fagyasztott húsleves. A vadászat előtt azért olvasszuk fel, hogy kutyánk ne a jeges lét szürcsölje. Így egy sóban, zsírban, „szárazanyagban” gazdag itallal szolgálhatunk, aminek az íze ebünk számára felülmúlhatatlan.
Természetesen tavasszal sem maradhatnak el ugyanazok a rutinfeladatok, mint a téli vadászatokat követően, például agarunk lábának ápolása, hiszen ne feledjük, nekik ez a „munkaeszközük”.
Nota bene, a gazdálkodónak sem kell tartania „taposási kártól”, ugyanis ez jelentéktelen az esetleges nyúllakomához képest.