A 2004-ben alapított szálkásszőrű tacskó kennel tulajdonosa, Horváth Roland – a SEFAG Zrt. Zselici Erdészetének kerületvezető erdészeként – a tacskóknak legtöbbször társas nagyvadvadászatokon veszi hasznát. Tenyésztői munkája mellett több mint két évtizedes tapasztalatairól is beszélt a Nimród Vadászújságnak.
A Kaposváron élő vadászember 1999-ben beosztott erdészként kezdte pályafutását a SEFAG Zrt-nél és 2003-tól a Zselici Erdészet Magdalaki kerületének kerületvezető erdészeként vesz részt az állami erdőgazdaság mindennapjaiban. „A 2003-as év több szempontból mérföldkő volt az életemben, hisz ekkor vettem meg az első törzskönyvezett szálkásszőrű tacskómat is. Nem voltak tenyésztői ambícióim, inkább olyan kistermetű ebet szerettem volna, mely a hajtásokban jól használható és emellett kellemes társ is az erdőn, így esett a választásom a fajtára” – kezdi Horváth Roland.
„Az első tacskóm Kaposvölgyi Bátor Nimród (hívóneve Matyi), Csupor Zoltán tenyészetéből származott. Eljártam vele hajtásokra, de Nagyatádon kipróbáltam műkotorékban is és ott vált számomra világossá, hogy nem pusztán nagyszerű felmenőkkel rendelkezik – a szuka saját tenyésztése volt Zoltánnak, a kan pedig Kelemen Bandi bácsi kakasdi Belaci Bruncik Kennelének komoly (Interchampion) kiállítási és munkaeredményekkel bíró Eddy vom Paland nevű kanja –, hanem kiváló vadászösztönökkel is büszkélkedhet. Ezeken az eredményeken felbuzdulva kezdtem el Matyit kiállításokra és munkaversenyekre hordani, nyertünk is sok címet vele, a CACT minősítését rókára és vaddisznóra is megszerezte”. Horváth Roland Matyi mellé 2002-ben Utassy Miklóstól, a Középrigóci Kennelből vásárolt egy szukát – Középrigóci Őzsenyt (Lizit) –, amely szintén kiválónak bizonyult mind munkában, mind küllemben. „A kutyák a kiállítások mellett folyamatosan dolgoztak az erdészetnél, a hajtásokra mindig jöttek velem és munkaversenyekre (vaddisznóskertekbe és műkotorékokba) is eljártam velük Komlóra, Nagyatádra, Dombóvárra. Nálam ugyan a fő tevékenységük a vaddisznóhajtás volt, természetes kotorékban jellemzően nem dolgoztak, de a munkavizsgájuk ettől függetlenül megvolt. Kaposvölgyi Bátor Nimród kiemelkedően jó kutya volt, ha kellett, megkereste a sebzett vadat, azóta is minden tacskót hozzá hasonlítok, nekem a mai napig ő az etalon” – teszi hozzá a szakember.
Matyi és Lizi után 2004-ben született meg az első alom, a tenyésztő ekkor alapította meg a Magdalaki-Vadász Kennelt. A kölykök nagyrészt vadászokhoz kerültek és igen szép eredményekkel szerepeltek. 2006-ban érkezett a következő alom, majd a tenyésztés terén egy hosszabb szünet következett.
„Újabb tacskót 2013-ban vettem a Belaci Bruncik Kennelből, ő lett – Belaci Bruncik Kobol – Matyi 2., jól szerepelt a kiállításokon is, a munkavizsgákon is, ám 5 éves korában, mikor már szépen beérett, egy hajtás után tüdőbetegségben két éjszaka alatt elvesztettem. Nagy törés volt ez és hosszú lamentálás után végül 2020-ban döntöttem el, hogy újra belevágok a kutyázásba. Csupor Zoltántól vettem egy kant, Kaposvölgyi Bátor Pongrácot (hívóneve Cécó). Vele kezdtem újra a munkát, jelenleg is szorgalmasan dolgozik az erdészetnél. Cécó az évek során Hungária Munkachampionná érett, és annak ellenére, hogy én leginkább hajtásban dolgozom vele, a vaddisznós munkavizsga mellé letette a vércsapa és kotorékos munkavizsgát is. Fontosnak tartom, hogy a kutyának lehetőséget adjak arra, hogy bizonyíthassa sokoldalúságát, mert más alapokkal indul a tenyésztésben, mely más alapokat ad a kölykeinek is” – magyarázza Horváth Roland. Cécó mellé 2021-ben szerzett be egy szukát, Kaposvölgyi Bátor Amált (hívóneve Cili). „Jelenleg ez a két tacskóm van munkában. Rendszeresen járok munkavizsgákra, januárban voltam velük természetes vaddisznóhajtás munkavizsgán, ahol Cécó maximális pontszámmal – 9 tacskó indult, abból 3 kapott maximális pontszámot – CACT címet szerzett, Cili pedig 75 ponttal II. díjas munkát végzett. Tavaly voltam velük Szlovákiában, Tura Lukán, 160 tacskó indulóval egy háromnapos műkotorékos munkaversenyen vettünk részt a Szlovák Tacskóklub szervezésében, ezt idén is tervezem.”
Cilitől és Cécótól 2023 nyarán született meg az első alom, a 7 kölyök – 4 kan, 3 szuka – többsége vadászokhoz került, 5 Magyarországon maradt, egy Németországban, egy pedig Ausztriában talált gazdára. „Most félévesek az ebek, de az eddigi visszajelzések nagyon jók, mind habitusra, mind egészségügyileg, bízom benne, hogy a későbbiekben, akárcsak a felmenőik, a vadászatokon is bizonyítanak majd” – mondja Horváth Roland.
Arra kérdésre, hogy kinek javasolja a tacskót, a tenyésztő így felel: „Vadászterület függvénye, hogy kinek milyen fajta alkalmas, meg persze a vadász vérmérséklete befolyásolja, hogy melyik fajta válik be neki. Én a tacskót jól ki tudom használni a nagyvadas területen hajtásokban és kontrollokon egyaránt. Nyugodtabb, kezelhetőbb, mint a terrierek, de a vadászatokon ők is bátrak, kitartóak. Jó szívvel ajánlom a fajtát minden vadásznak, akár egyéni vadászatra is. Ha a vadász csak arra szeretné használni a kutyát, hogy az elkísérje a lesre, a tacskó ott is elül mellette nyugodtan. Mivel a szaglása és hallása jobb, mint az emberé, azonnal jelzi, ha érkezik a vad, figyel, de nem hangoskodik feleslegesen, további előnye, hogy cserkelésnél akár egy hátizsákban is elfér és akkor sem vall szégyent, ha egy rossz lövés után esetleg keresni kell vele. Igaz, hogy vannak határai az utánkeresésben, de egy gyors kontrollra friss sebzésen tökéletes. Egy jó tacskó képes önállóan dolgozni, de ismeri a határait is, fontos, hogy ne legyen túl vakmerő. A tacskók sokszor nem tudják jól felmérni az erőviszonyokat és gyakran elragadja őket a hév, pedig az volna a lényeg, hogy megérjék az öregkort” – fűzi hozzá a vadászember. „Egyesek szerint a tacskó rövid lába hátrány a hajtásban, de én ezt nem tapasztaltam, fáradhatatlanul mennek a vad után. Talán egykor a havas teleken lehetett ebben igazság, de a 24. hajtásidényemet hagytam magam mögött és eddig kétszer kellett a nagy hó miatt otthon hagynom a tacskókat. Amellett, hogy kiváló vadásztársak, családi kutyaként sem utolsók. A fiam most 18 éves, az egész gyermekkorát végigkísérték a tacskók, ezek az évek nem múltak el nyomtalanul, már készül letenni a vadászvizsgát. E döntésében nagy szerepe volt a kutyázásnak, hisz ők is ebbe az irányba terelgették, mellette pedig a párom is aktívan kiveszi a részét a kölykök gondozásából, nálunk a kutyázás tehát igazi családi program.
Úgy vélem, továbbra sem a tenyésztés lesz a fő célom, hanem a kutyákkal való munka öröme, bízom benne, hogy még sok-sok évig tudok velük dolgozni, Cili és Cécó most 3 és 4 évesek, a legjobb korban vannak, szerencsés esetben még sokiáig elélnek, az már csak hab a tortán, ha pár évente születik egy-egy alom tőlük és felnevelődik egy-egy kiváló fiatal kutya is!”