Egy halott madár fekszik a konyhaasztalomon. Földbe gyökeredzik a lábam.
Egy feketerigó. Tojó. Hanyatt fekszik, kis karmaival a semmibe kapaszkodik. Teste ép, tollazata sértetlen. Mintha aludna. Hogy került a konyhába? És ha már berepült a lakásba, mi okozta a vesztét…?
Pokoli meleg van. Tombol a nyár. A 2025-ös június valószínűleg az eddigi legszárazabb és legforróbb június volt. Országos szinten 7 milliméternyi csapadék hullott – ami a tizede a megszokottnak. Délután 5 órakor írom ezeket a sorokat, és a hőmérséklet még mindig plusz 30 Celsius-fok. És az előrejelzések még nagyobb forróságot ígérnek. Június utolsó napjaiban 39 fokos meleg is lehet. Vagy akár 40 is. Az eddigi legmelegebb júniusi nap 2022-ben volt, amikor is Berettyóújfalun 39,6 Celsiust mértek.
Tétován állok a halott madár előtt. A konyha és az ebédlő egyterű. Az ebédlő ablaka, mely az utcára néz, nyitva. Háromosztatú, nagy ablak. A peremén ült már gerle, de a lakásba madár még soha nem repült be. Viszonylag sok feketerigó él a környéken. Az én gyepesített kis kertemben most is „bogarászik” néhány. A zöld gyepen itató. Naponta négyszer-ötször frissítem benne a vizet. A lapos, körülbelül 40 centiméter átmérőjű tálban 4-5 centis a vízmélység. A víz közepén egy kődarab: a kisebb testű madarak arra röppenve isznak.
A rigók mellett gerlék, örvös galambok, tengelicek, házi rozsdafarkúak az itató látogatói. Reggel 7 és 10 óra között akkora és olyan „szervezett” a forgalom, mint egy nemzetközi repülőtéren. Most több a madár, mint a téli madáretetőn volt. A víz az élet.
Nem tudom, mit kezdjek a halott madár tetemével. A szerencsétlen kis állat berepült az ablakon, ami önmagában is szokatlan. De ahogy berepült, úgy ki is szállhatott volna. Miért nem tette? Nem vagyok babonás (vagy egy kicsit talán mégis…), de az ilyen szokatlan eseteknek óhatatlanul jelentőséget tulajdonít az ember. Üzenet? Figyelmeztetés? Segélykérés…?
A halál oka lehetett hő-stressz, lehetett hőguta. Vagy akármi más, amit egy állatorvos nevesíteni tudna. Mindenre van szakszerű magyarázat. Tenyeremben az élettelen kis testtel mégis sajátos szorongásfélét érzek. Pokoli hőség, árvizek földrengések, erdőtüzek. Mintha ez a világ már nem a mi világunk lenne…