A házi macskák ma a legnépszerűbb társként tartott állatok, a legtöbb felmérés szerint a háztartásokban élő cirmosok száma meghaladja a kutyákét. És akkor még nem beszéltünk a sok millió gazdátlan, kóbor- és félig kóbor macskáról.
Ma Magyarországon állományukat hivatalosan 2,33 millióra becsülik. Órási szám, főleg, ha belegondolunk, hogy mennyire sikeres vadászok!
1867-ben, gróf Lázár Kálmán szerkesztésében megjelent Természetbarátok és vadászok évkönyvében a május hónál ez olvasható:
„De még a szelíd macskát sem kell vadas helyek közelében megtűrni, mert mostantól kezdve szeptemberig válik a legkönnyebben szelíd háziállatból veszedelmes ragadozóvá.”
Azt, hogy miért épp szeptemberig, nem sikerült megfejtenem, de az idézetből kiderül, hogy bő másfél évszázada is komoly apóvadpusztító volt a házi macska. S akkor még szó sem esett a természet egyéb lényeiről: ma már védett kisemlősökről, madarakról, kétéltűekről, hüllőkről. Lázár Kálmán sorai óta vélhetően tovább nőtt a kóbor macskák száma. Egy ideig a különféle statisztikákból lehetett tudni, hogy a vadőrök, lődíj fejében, hány káros kóborlót vontak ki a vadászterületekről, ám ma már ezt, félve „bizonyos körök” haragjától, jobb nem firtatni. Jól mutatja a tendenciát, hogy néhány éve még 15 000 macska lelövését jelentették be, 2021-ben már csak 4116-ot! Úgy, hogy a macskák száma eközben nem csökkent. Aki az erdőn-mezőn nyitott szemmel jár, jól látja a probléma nagyságát. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy hazánkban – a fejlettebb országokhoz képest – a valós állatvédelem még gyermekcipőben jár. Ugyanis a macskákat nálunk többnyire nem tenyésztik, hanem hagyják szaporodni, nem törődve azzal, mi lesz a kölykökkel. Tovább ajándékozzák őket, vagy pedig félvadon éldegélnek tovább. Holott mindez egy nem különösen drága műtéttel, az ivartalanítással könnyen orvosolható lenne. Az is elgondolkodtató, hogy a kutyák és macskák vonatkozásában a törvényalkotók kettős mércét alkalmaznak, a kutyákba mikrocsipet kell ültetni, a macskákba nem, kötelező számukra a veszettség elleni oltás, addig ez alól a macskák mentesülnek. Már csak hab a tortán, hogy az utolsó két olyan veszett állat, ami emberre támadt Magyarországon, épp macska volt!
A sok macska sokat eszik, és a legjobban tartott kedvencek sem mindig csak méregdrága macskakonzervet majszolnának. Ha tetszik, ha nem, még a legártatlanabb pofájú macska is vadászik. Kutatások is bizonyítják, hogy nem csak annyi egyedet ölnek meg, amennyit ténylegesen megesznek. Jó példa erre, hogy olykor a fölösleg egy részét (megölt madarat, emlőst, gyíkot) a bejárat elé helyezve gazdájuknak „ajándékozzák.” Egy ausztrál felmérés szerint, minden macska, amely nem kizárólagosan szobacica, naponta legalább egy zsákmányállatot ejt el. Ha egérről van szó, akkor ennek örülhetünk. De a zsákmánylista ennél sokkal szélesebb spektrumú, így nem nehéz megbecsülni a macskák természetben okozott károkozását. Nagy-Britanniában kilenc millióra becsülik a számukat, és az ottani kutatások azt mutatták, hogy áprilistól-augusztusig a házi macskák által okozott becsült veszteség 92 millió prédaegyed, amiből csak madár 27 millió lehetett! Ha a magyar macskák olyan sikeresek a vadászatban, mint brit rokonaik, könnyen kiszámolható, hogy hazánk 2,33 millió macskája mekkora kárt okoz.
S még egy elgondolkodtató gondolat, amely az Özönállatfajok Magyarországon című, 2022-ben kiadott könyvben olvasható: „A Földön élő közel egymilliárd, háznál tartott macska 97%-a véletlenszerűen szaporodik. (...) A természetben élő házi macska súlyos ökológiai problémákat okoz, több faj kihalásáért is felelős (…) és a világ 100 legveszélyesebb idegenhonos inváziós faja közé tatozik.”