Éppen ma 150 éves az első vadászati törvény: 1872. február 19-én hirdették ki, miután az akkor még kétkamarás magyar parlament alsó- és felsőháza egy nappal korábban elfogadta.
Különféle szabályozások persze már a középkorból is fennmaradtak, 1802-ben törvénybe is iktatták, még a nemesi előjogok alapján, amelyek aztán az 1848-as jobbágyfelszabadítással értelmüket vesztették. Ekkor, a forradalmat és a szabadságharcot követő Habsburg-elnyomás időszakában tiltották a fegyvertartást, majd a szigor enyhülésével zűrzavar támadt Magyarországon a vadászat gyakorlásában. Ez idő tájt, a szerelt lőszeres hátultöltő puskák terjedésével indult gyors fejlődésnek a lőfegyveres vadászat, háttérbe szorítva a korábban uralkodó agarászatot és kopászatot.
A Habsburg-birodalom más tartományaiban már az 1860-as években megalkották az átfogó vadásztörvényeket, erre Magyarországon is történtek előkészületek, cikkek, nyílt levelek, javaslatok, felvetések sora látott napvilágot a sajtóban.
Akárcsak a ma hatályos törvény, az 1872-es is a földtulajdonhoz köti a vadászati jogot. Másfél évszázada a birtokos a saját földjén gyakorolhatta a vadászatot, a törvényben meghatározott korlátok között. Ehhez az is szükségeltetett, hogy egy tagban vagy összefüggésben álló részekben legalább 100 katasztrális hold – valamivel több mint 58 hektár – legyen a vadászterület, ami persze csak apróvad elejtésére nyújtott némi lehetőséget. Az összefüggő terület kialakításáért a kisebb gazdák is szövetkezhettek. Ahol nem maguk gyakorolták a vadászati jogot, ott a település határát bérbe kellett adni 5–10 évre.
Az 1872-es kihirdetésekor az általános vadászati tilalom február 1-jétől augusztus 15-éig tartott. Mai fogalmaink szerint fordított logikával nem a vadászidényt, hanem a tilalmi időt adták meg, így például tilos volt a gímbika vadászata október 15-étől július 1-jéig, a dámbikáé pedig november 15-étől július 1-jéig. A tarvad – beleértve az őzet is – február 1-je és október 15-e között kapott védelmet. Az őzbak tilalmi ideje január 15-étől április 1-jéig tartott. Fogolyra január 1-jétől, fácánra és túzokra február 1-jétől augusztus 15-éig nem lehetett vadászni. A vándor- és vízimadarakra a párosodás és a költés időszakában kiterjedt a tilalom, viszont ezalatt is szabad volt vadászni a vonuló vadludakra és récékre, a vad- és a házigalambokra, a seregélyekre.
Az 1872-es törvényben az orvvadászat elleni küzdelem, a szakszemélyzet fenntartása, a kihágások büntetése szintén nagy szerepet kapott. Külön rendelkezett a vadkárokról és megtérítésükről, a ragadozók gyérítéséről is. A hiányosságok pótlására, a visszásságok megszüntetésére számos kezdeményezés volt, sajtóviták láttak napvilágot. A törvényt 1876-ban, majd 1883-ban is jelentősen módosították.