Ferenczffy Zita három évvel ezelőtt szerezte meg a vadászvizsgáját, de a természettel, vadászattal való kapcsolata egészen gyerekkorára vezethető vissza, ugyanis erdész édesapjával, aki gyakran vadászott, sokat jártak együtt cserkelni. A Kisvadász táborok óraadójaként egy nap elhatározta, hogy szeretné ő is átadni minél több gyereknek a természet szeretetét, a vadon élő állatokkal és a vadászkutyákkal kapcsolatos ismereteit. Így született meg a Luca kalandjai című mesekönyv, amelynek a főszereplője egy magyar vizsla, aki nem véletlenül kapta a Luca nevet.
Honnan jött az ötlet, és mi adta a motivációt a könyv megírásához?
Nagyon régóta terveztem már, hogy írok egy gyerekeknek szóló könyvet, de maga a témaválasztás a vadászvizsgám után fogalmazódott meg bennem. Óraadóként részt vettem a Kisvadász táborokban, láttam a gyerekeken mennyire kíváncsiak, érdeklődőek és nyitottak a természet, az élővilág iránt, és akkor döntöttem el, hogy ezt minél több gyereknek meg kell mutatni.
Engem a természet szépsége, a klasszikus értékek iránti elkötelezettségem és a gyerekek iránti szeretetem inspirált elsősorban a könyv írásakor. Vadászként nap mint nap megélem, hogy a vadászat mennyire sokoldalú és mennyi értéket közvetít. Nincs még egy olyan emberi tevékenység a földön, amely ennyire ötvözné a természetközelséget, a művészetet, a gasztronómiát, a sportot, a divatot, a technikát és azt az óriási mennyiségű ismeretanyagot, amit a növények és az állatok nyújtanak számunkra. Ennek a világnak a szemléletét és tiszteletét érdemes megmutatni a gyerekeknek, de nem feltétlenül először fegyverrel a kézben.
Volt még más célod is a mesekönyv megírásával?
Igen, a könyvem írásának másik célja az volt, hogy a gyerekeket kiemeljük ebből a képernyővilágból, amiben élnek. Ismerjék meg a természetet, az erdőt, a vadon élő állatokat, ismerjék meg a vadászkutyákat, azoknak a vadászat során végzett fontos munkáját. Számomra ez egy küldetés. A természet szeretete és védelme már gyerekkorban megalapozható, ha megfelelő módon szólítjuk meg a gyerekeket.
Milyen korosztálynak szól ez a mesekönyv?
Óvodás kortól kisiskolás korig, de akár kortalannak is mondhatjuk, hiszen örökérvényű értékeket közvetít a történet. A húgom óvónő és a nagycsoportosai eddig ötször kérték arra, hogy a hercegnős mesék helyett inkább a Luca kalandjait olvassa el nekik.
Mennyi idő alatt írtad meg a könyvet?
Négy hónap alatt elkészültem vele. Mivel nagyon szeretek festeni, a történet megírása mellett az illusztrációkat szintén én készítettem.
Minden eladott könyv árából 200 forintot egy vizslamentéssel foglalkozó egyesületnek utalsz át. Milyen indíttatásból született meg az adományozás gondolata?
Szerettem volna, hogy a gyerekek átérezzék a segítségnyújtás fontosságát és örömét: azoknak a vizsláknak, akiknek nincsen családjuk, és nem szeretik őket úgy, ahogy egy családban tudnak szeretni egy kutyát, azokat is tudjuk valamilyen módon támogatni. A kis olvasóim és én, a Luca kalandjai mesekönyvvel tudunk nekik jelenleg segíteni.
Van-e esetleg egy olyan kulisszatitok, amit szívesen megosztanál a mesekönyvvel kapcsolatban?
Nagyon sokan kérdezték tőlem, hogy miért pont Luca a neve a kis vizslának, a főszereplőnek. Aki elolvassa a könyvet, az a történetből megtudja, hogy a „Luca” név nem más, mint egy mozaikszó: „Legyen újra családod!” Azt fejezi ki, hogy a kutyák nemcsak háziállatok, hanem igazi családtagok. A könyv megírásával szerettem volna a gyerekeknek azt az üzenetet is átadni, hogy mennyire fontos szeretettel, tisztelettel és felelősséggel bánni a kutyákkal.
Lesz-e a Luca kalandjainak a folytatása?
Igen, már 80 százalékban elkészült a folytatása, de erről többet most még nem szeretnék elárulni. A második kötet megjelenése 2026-ban várható.
Részlet a Luca kalandjai című mesekönyvből:
„A reggeli étel porciózása közben feszült figyelemmel nézte a kis vizslát, aki leült, megvárta míg kirakják az ételt és addig nem nyúlt hozzá, míg a gondozó azt nem mondta, hogy - Tied! Fügének tetszett a fiatal vizsla türelmes, kitartó várakozása, a szófogadó nyugodt viselkedése, pedig biztos nagyon éhes lehetett már.
Jó tanítvány, ügyes vadászkutya lesz ebből! Nagyon ügyes!
Megvárta, míg Luca megette reggelijét, még azt is, hogy tálját kinyalja, aztán egy határozott vakkantással magához hívta.
- Jól figyelj! A vadászkutya mindig a Gazdája bal oldalához igazodik, és onnan várja a parancsot. A kutyának tudnia kell keresni, jelezni a vadat, felkutatni, felvenni és a Gazda lábához vinni, azaz apportírozni. Mi vizslák mindenben jók vagyunk, de a legnagyobb erősségünk a bokrászás és a vad állása, valamint az elejtett fácán, kacsa, szajkó, felvétele és lábhoz vitele.
Fontos, hogy tudd és ne felejtsd el soha. Mindig a Gazdád közelében legyél kivéve, ha jelet kapsz a leesett vad összeszedésére.
A jeladáshoz nekem sípot használt a Gazdám. Jó volt, mert jól hallottam akkor is, ha távol voltam. Egy fütty: keresd, két fütty lábhoz.
Luca feszült figyelemmel hallgatta a tapasztalt német vizsla magyarázatait. Ha értette, vidáman bólogatott, ha nem, megkérdezte újra és Füge türelmesen ismételte addig, míg mindent meg nem jegyzett. Egész nap gyakorolták az igazodást, a tárgyak felvételét, a keresést, a bokrászás folyamatát.
Bimbi a tacskó elásta az udvaron talált labdát, amit Lucának ki kellett szagolnia, míg Oszi elrejtette egy bokor alá, de néhány perc múlva már ő maga sem emlékezett, hogy hova dugta, így a nem talált labdát egy idő után a menhely összes kutyája keresni kezdte.”
