Gondolatok a szarvas vadászatára használt lőszerek körül.
Az egyik barátom mesélte nekem az alábbi történetet: egyszer vendéget kísért, jó szerencsével időben kijött a bika, a vendég parádés lövésén látszott, a találat jó helyre ment. Ennek ellenére a szeptemberi erdő döhér urasága csendesen arrébb sétált vagy ötven métert. Bőgött egyet, majd csak ekkor jelezte a találatot a tipikusan tüdőlövést kapott vad testtartásával.
Ebben a cikkben a bevezetőben példaként említett gímszarvasbikára ajánlatos patronokról teszek említést. Nincs könnyű dolgom, mert mindenki a maga lovát dicséri és sok kiváló szerző előttem megírt már szinte mindent ebben a témában. Én mégis igyekszem most más szemszögből megközelíteni ezt a dolgot.
Mielőtt igent mondunk…
…egy töltényre, vizsgáljuk meg előbb a vadat, amit el akarunk ejteni. Először – költői túlzással élve – a „lelki állapotát” vegyük górcső alá. Részint minden vadfajra és tán minden ifjú férfiemberre igaz, ha szerelmes elméjét elönti a vágy és más tudatállapotba kerül, akkor nem számít senki és semmi, nincs lehetetlen feladat, vakmerően válaszol az élet kihívásaira. Valahol a bika is ilyen, máskor óvatosabb, rejtettebben, csendesebben él, bőgés idején viszont tettre kész, valamint meggondolatlan. De miért? Mert ahogy minket is, őt is a hormonok irányítják. Ereiben a megszokottnál jóval magasabb adagnemi hormon szaladgál minden szívdobbanásra. Ez csökkenti a fájdalomérzetet, úgymond jobb „lövésállóságot” kölcsönöz neki. Tévedés ne essék, megfelelő tüdő-, vagy éppen szívlövésesetén ki fog múlni, csak találatjelzése, viselkedése lesz más. Néha a vad észre sem veszi, hogy baj történt, csak megy tovább a maga kedve szerint.
A nagy kérdés
Ez így hangzik: mivel lőjünk? Talán könnyebb meghatározni, hogy milyen töltény nem ajánlatos. Ne feledjük nemcsak a csőtorkolati energia számít, a lövedék tömege is! Hiába tudja a .22 Creedmoor a 2500 joule-t, 5 grammnyi parányi lövedéke nem fog mélyre hatolni a döhér bikában. Épen ezért a 6–6,5 milliméternél kisebb lövedékátmérőjűek nem megbízhatóak, mert nehéz hozzájuk 10 gramm körüli lövedéket találni, ekkora tömeg ugyanis kell a szeptemberi gímbika elejtéséhez. Decemberbe lehet már elég lenne az imádott skandináv hat és felesem, de a bőgés az más… Hallani jöttünkben-jártunkban olyan vadászokról, aki biztos kézzel hoznak terítékre bármit a rókától a bőgő bikáig a szolgálati .243 winchesterrel. Én azt mondom, hogy a magamfajta hétvégi jágerek mindenképpen keressenek erősebbet! Ne feledjük, hogy Széchenyi Zsigmond első bikáját veszítette el a 6,5 Schönauer miatt, bőgő szarvasra nem is használta többet azt a kalibert. A 7 milliméteres alsó határban megegyezhetünk. Számos modern magnumot és hagyományos patront találunk ebben a kategóriában. Nézzük tehát a lövedékeket, hiszen az is fontos. Megfelelő ólomhegyű lövedékek több mint száz éve teszik a dolgukat. De a modern késleltetett expanziójú, rögzített köpenyű, esetleg osztott lövedékek is kiváló szolgálatot tesznek. Ólommentes változatból is egyre nagyobb a kínálat, választhatunk kedvünkre.
(…)
A teljes cikket a Nimród Vadászújság szeptemberi számában olvashatják.