A – honlapunkon már többször is publikált – mindössze 12 éves, Nyírjákóban élő Zilahi Nándor ismét levelet küldött szerkesztőségünk részére, hogy legújabb versében őszi gondolatait örömmel ossza meg az olvasóinkkal
Elmentek már az ég madarai.
Gyengülnek lassan a nap sugarai.
Elérkeznek hamar a szeles napok.
S a hideg, a fagyos hajnalok.
Tarlókon darvak szorgosan szemeznek.
Szállnak este be a sekély vizekbe.
Ott töltik az estét fél lábon állva,
Aztán róka lesi őket - csendesen járva.
Majd elkap a legyengültekből egyet,
És viszi kotorékhoz - eledelnek.
Fiai voltak a napfényes nyáron,
De elhagyta őket, ez a törvény, punk-tum.
Érkeztek még más szárnyas vándorok is,
Ám ők tovább mentek, mint a daru is.
Eltöltöttek itt jónéhány éjszakát.
Aztán keltek útra, a telet itthagyván.
Bizony- a kombájn aratott azóta,
Nem kímélve semmit. Mindent silóba!
A földeken azonban maradt annyi,
Hogy az őzeknek tudjon ételt adni.
Ők levették már vörös bundájukat.
Barnává vált az, s már ez maradt csak.
Lesznek ők még a jó nyáron vörösek,
Mint a Nap, mi nyugaton mutat estet.
Aztán érkeztek hűvösebb hajnalok,
Nem mozogtak már vígan a rovarok.
S már a fácán nehezen gallyalt fel,
Mert hiányolta a nyarat, meleggel.
Aztán beborult a nagy mindenség.
Dús felhőtakaró lett a nagy, kék ég.
Így aztán a nap sem sütött eleget,
Jócskán lehűtve ezzel erket-berket.
Fújt már a szél is, ilyen napok jöttek,
Tudnivaló, a Tél már itt van, zörget.
Nem zavartatja magát Ősz sem, joggal,
Mert elérkezett már November fagyokkal.
Így történt egy reggel, mifelénk járva,
Hogy leheleten meglátszott a pára.
Fagyott is bizony jókorát az este.
Leszakadtak a levelek, majd estek.
Egy nap alatt szinte lehullott minden.
Ám egy-egy akác kitartott keményen.
Kicsit még mutogathatták magukat,
De aztán csak szépen, sorra elbuktak.
Majd csak a köd maradt – nagy magányában.
Sírt is, rítt is hosszú borulatjában.
Egyedül maradt hát, - mint minden évben,
És még itt is marad a hideg télen.
Vándorló csapatok mind elmentek már.
Hja… az idő telik - megfakult a táj.
Cinkék csicseregnek – szomorú ének.
Egyszer azonban vége lesz a télnek.
(2022)
Ha önnek is van egy jó története, írása, amelyet megosztana másokkal is, akkor ne habozzon, küldje el szerkesztőségünk részére az info@nimrod.hu címre!