A link vágólapra másolva!
Cikk kép

A – honlapunkon már többször is publikált – mindössze 12 éves, Nyírjákóban élő Zilahi Nándor ismét levelet küldött szerkesztőségünk részére, hogy legújabb versében őszi gondolatait örömmel ossza meg az olvasóinkkal

 

Elmentek már az ég madarai.

Gyengülnek lassan a nap sugarai.

Elérkeznek hamar a szeles napok.

S a hideg, a fagyos hajnalok.

 

Tarlókon darvak szorgosan szemeznek.

Szállnak este be a sekély vizekbe.

Ott töltik az estét fél lábon állva,

Aztán róka lesi őket - csendesen járva.

 

Majd elkap a legyengültekből egyet,

És viszi kotorékhoz - eledelnek.

Fiai voltak a napfényes nyáron,

De elhagyta őket, ez a törvény, punk-tum.

 

Érkeztek még más szárnyas vándorok is,

Ám ők tovább mentek, mint a daru is.

Eltöltöttek itt jónéhány éjszakát.

Aztán keltek útra, a telet itthagyván.

 

Bizony- a kombájn aratott azóta,

Nem kímélve semmit. Mindent silóba!

A földeken azonban maradt annyi,

Hogy az őzeknek tudjon ételt adni.

 

Ők levették már vörös bundájukat.

Barnává vált az, s már ez maradt csak.

Lesznek ők még a jó nyáron vörösek,

Mint a Nap, mi nyugaton mutat estet.

 

Aztán érkeztek hűvösebb hajnalok,

Nem mozogtak már vígan a rovarok.

S már a fácán nehezen gallyalt fel,

Mert hiányolta a nyarat, meleggel.

 

Aztán beborult a nagy mindenség.

Dús felhőtakaró lett a nagy, kék ég.

Így aztán a nap sem sütött eleget,

Jócskán lehűtve ezzel erket-berket.

 

Fújt már a szél is, ilyen napok jöttek,

Tudnivaló, a Tél már itt van, zörget.

Nem zavartatja magát Ősz sem, joggal,

Mert elérkezett már November fagyokkal.

 

Így történt egy reggel, mifelénk járva,

Hogy leheleten meglátszott a pára.

Fagyott is bizony jókorát az este.

Leszakadtak a levelek, majd estek.

 

Egy nap alatt szinte lehullott minden.

Ám egy-egy akác kitartott keményen.

Kicsit még mutogathatták magukat,

De aztán csak szépen, sorra elbuktak.

 

Majd csak a köd maradt – nagy magányában.

Sírt is, rítt is hosszú borulatjában.

Egyedül maradt hát, - mint minden évben,

És még itt is marad a hideg télen.

 

Vándorló csapatok mind elmentek már.

Hja… az idő telik - megfakult a táj.

Cinkék csicseregnek – szomorú ének.

Egyszer azonban vége lesz a télnek.

 

(2022)

 

Ha önnek is van egy jó története, írása, amelyet megosztana másokkal is, akkor ne habozzon, küldje el szerkesztőségünk részére az info@nimrod.hu címre!