A vadászok többsége nem igazán szereti, vagy talán inkább nem szerette az állatkerteket…
Ez persze nem véletlen, hiszen a ketrecbe zárt állatok látványa felettébb lehangoló látvány egy olyan ember számára, aki az erdőt járva rendszeresen találkozik a természet szabad lakóival.
Leginkább az aprócska vasrácsos börtönökben élő ragadozók és a zsebkendőnyi parcellákba zsúfolt patások keltettek szánalmat. Ám ne feledjük, hajdan ez volt a természetes! Ma pedig az állatkertek már minitermészetet próbálnak varázsolni a lebontott ketrecek helyén. Különösen jól sikerült ez most a veszprémi állatkertben. Az új macskaféle-komplexumot, amelyet elhelyezkedése miatt nyugodtan nevezhetnénk a tigrisek völgyének is, aligha lehet kritizálni. Pedig hajdan mennyire másképp volt...
A bakonyi állatkertbe 1963-ban érkezett az első oroszlán, Nóra. Ő kezdetben együtt nevelkedett a később országos hírűvé vált csimpánzzal, Böbével. Az időközben felcseperedett ragadozó hamarosan egy vasrácsos ketrecbe költözött, és párt is kapott. Ahogy teltek-múltak az évek, egyre több nagymacskaketrec épült, és sorban érkeztek az oroszlánok és tigrisek. Volt, amikor a mindössze 37 méter hosszú ketrecsorban, kis cellákban, páronként szétválasztva 12 oroszlán lakott. Később néhány tigris is melléjük költözött.
Egészen 2005-ig kellett várni arra, hogy az állatkert macskaféléi végre természetes talajt, füvet érezhessenek a mancsuk alatt. Az akkor épült kifutók már nem voltak kicsik, de a mai igényeknek már csak hellyel-közzel felelnének meg. Ezért, két lépésben nagyobb férőhelyre költöztették a nagymacskákat. Először az oroszlánok kaptak egy kétezer négyzetméteres füves-bokros „udvart” és egy jókora állatházat, idén pedig a többi macskaféle is beköltözhetett új otthonába.
A Modern Városok Program keretében nyílt lehetőség arra, hogy az idén 66 éves Veszprémi Állatkert hagyományos Fejes-völgyi területe is megújulhasson. Első ütemben 2020-ban a medvekifutó került átadásra, majd 2023-ban nyílt meg az őshonos magyar háziállat bemutató kifutóegyüttesük. A fejlesztéssorozat idén, 2024-ben a nagy testű macskaféléket bemutató komplexum átadásával zárult.
Bár rögvest hozzáteszem, a bemutatott fajok közül igazából csak kettő nagymacska; a hópárduc és a szibériai tigris. Igaz, a harmadik, a kárpáti hiúz ugyan rendszertanilag az úgynevezett kismacskákhoz tartozik, de mérete miatt olykor Európa nagymacskájának is nevezik.
A látogatók más-más magasságból, a talajszinttől a lombkoronaszintig, különböző perspektívákból tekinthetik meg a vadon sokak számára félelmetes ragadozóit. Egy külön látogatói platform is kialakításra került, ahonnan a szibériai tigrisek „kerítés nélkül”, biztonsági üvegen keresztül akár testközelből is megcsodálhatók. Ám ami igazán lenyűgöző, az a füves, vízmedencékkel ellátott, fákkal-bokrokkal beültetett élőhelykifutók mérete. Becslésem szerint a három kifutó nagyjából három hektáron fekszik, és a szibériai tigrisek férőhelyének hossza 150 méter. Kontinensünkön ma a veszprémin kívül alig találni ilyen nagy méretű, pompásan berendezett, állatjóléti szempontból is kifogástalan, ugyanakkor roppant esztétikus nagymacska-kifutórendszert.
(Megjegyzés: A mellékelt képek csak illusztrációk, ugyanis az új komplexum nagymacskáit egyelőre még nehéz fotózni.)
