A nádasdladányi kastélyt övező vadaskertbe a XIX. század végén, Nádasdy gróf fehérfarkú, vagy más néven virginiai szarvasokat (Odocoileus virginianus) telepített, ahol a szarvasok olyannyira elszaporodtak, hogy vadásztak is rájuk.
Széchenyi Zsigmond még találkozott a nádasdladányi fehérfarkúak utolsó mohikánjaival, és így ír róluk a Szarvasok nyomában című könyvében: „Európai vadaskertekbe több ízben telepítettek virginiai szarvast. Magyarországon tudtommal csak egy helyen volt valamikor, régi otthonom közeli szomszédságában, a Fejér megyei Nádasdladány vadaskertjében. Emlékszem még rájuk, habár akkoriban – gyermekkoromban – már kipusztulófélben voltak, alig néhány maradék darab járta a ladányi vadaskertet. Azelőtt sokan lehettek, mert a Nádasdyak kastélyának folyosóin nagyszámű virginiai bika helyben termett agancsa sorakozott.”
Csákvár környékére, a Síkvölgyi-vadaskertbe, 1891-ben Esterházy Miklós gróf két vapiti (Cervus canadensis) bikát húsz gímszarvas tehénnel közösen helyezett el. A vapiti fogságban kitűnően szaporodik, ezért beszerzése állatkertekből, vadasparkokból nem volt nehéz. Csákvár környékén kívül másutt is biztosan próbálkoztak meghonosításával, ugyanis a gímszarvassal keresztezve nagyobb trófeára számíthattak. Ám, ahogy a múlt század első felében megjelent Brehm-ben a vapiténél olvasható, a basztardok sem voltak tökéletesek: „Az állatkertekben és a vadasparkokban éppen oly kitartónak bizonyulnak, mint a közönséges gímszarvasok, ezért mindegyik állatkert vasketrecében megtaláljuk és rendszeresen tovább is szaporodnak, éppen oly jó tisztán, mint kereszteződéskor. Ettől egy ideig sokat vártak a gímszarvasok feljavítása és vérfrissítése érdekében, és tényleg, a kereszteződött szarvasok meglepően gyorsan váltak „kapitális darabokká”. A nyomorúságos vapitihang azonban átöröklődik, vérmérsékletében és nemes megjelenésében a kevert faj kívánni valót hagy fenn. Az ázsiai fajták közül az elmúlt évtizedekben az altai-vapitiről sok szó esett, mert Hagenbeck huzamosabb keresztezés céljából ilyeneket beszerzett és nagy pénzen eladta őket a gazdag vadaskert tulajdonosoknak; de most nem sokat beszélnek ezekről a kísérletekről.”
Ma Magyarországon sem vadaskertben, sem pedig állatkertben nem tartanak virginiai szarvast és vapitit, noha mindkettőt a világ számos országába betelepítették. Európában viszont csak a virginiai tudta megvetni a patáját, például Finnországban, Csehországban, Szerbiában, Horvátországban és Bulgáriában is meghonosították – bár ez utóbbi országból kipusztult. A vapitit viszont ma már kontinensünkön csak állatkertekben és kisebb vadaskertekben tartják. A két faj betelepítése sajnálatos módon magával hozott egy harmadikat is, az amerikai májmételyt (Fascioloides magna). E kór a XIX. század második felében jelent meg kontinensünkön; Olaszország, Csehország és Szlovákia területén már régóta jelen van, Magyarországon pedig az 1990-es években mutatták ki.
Európa több országába, így Magyarországra is hoztak vadászati célból kengurukat. A Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) volt a kiszemelt erszényes, melyet német, francia és brit vadaskertekben engedtek szabadon. A kísérletek jobbára kudarcba fulladtak, többnyire kutyák és orvvadászok végeztek az állatokkal. Csupán Nagy-Britanniában maradtak fenn kisebb állományok. Természetesen mi sem akartunk lemaradni, ezért gróf Esterházy Mihály három nőstény és egy hím kengurut hozatott cseklészi (ma Szlovákia) vadaskertjébe. A szállítás során két nőstény elpusztult. Ám mielőtt a pár szaporodott volna, az egyik kenguru elhagyta a vadaskertet, s felfedező útja során találkozott a helyi csősszel, aki vágott ólommal töltött fegyverével agyonlőtte az értékes állatot.
A sörényes juhról (Ammontragus lervia) is érdemes szót ejteni. Ez a különleges, Afrikában honos patás felettébb jól szaporodik fogságban, ezért az állatkerti fölösleget például Csehországban egy vadaskertben tartják. Természetesen nálunk is több alkalommal megpróbálták megtelepíteni. Valószínűleg sörényes juhok a főszereplői annak a történetnek, melyről Szabó Imre számol be: „Spanyolországból (Dél-Spanyolországba betelepítették a sörényes juhot - K. Zs.) szakállas juhok érkeztek (egy kos és két jerke), de a hím nem ismerve a félelmet, mindennek és mindenkinek nekitámadt. Egy alkalommal az erdőben dolgozó fuvarosokat attakoló „szelíd” kost elkapták, és megfosztották férfiasságától.”