Május elsején ünnepelte megalakulásának 150. évfordulóját a Karcagi Nagykun Vadásztársaság, amely alkalomból ünnepi köszöntőt mondott Kovács Zoltán, lapunk főszerkesztője is.
Szerda reggel 9 órakor Hubai Imre Csaba, a Karcagi Nagykun Vadásztársaság elnöke nyitotta meg az ünnepi rendezvényt, amelyen felszólalt Nagy István agrárminiszter, Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár, a Nimród Vadászújság főszerkesztője, Fehér Sándor, a NEFAG Zrt. vezérigazgatója, Dr. Kovács Sándor, az Országos Magyar Vadászkamara Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Területi Szervezetének elnöke, Szepesi Tibor, Karcag polgármestere, Dr. Berkó Attila főispán, F. Kovács Sándor országgyűlési képviselő.
Kovács Zoltán arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy sokan a vadászatra csak vadgazdálkodási és vadászati tevékenységként tekintenek, miközben itt 150 év, azaz 6 emberöltő közösségi munkájáról van szó a mai napon. Tehát a mélyben ott rejlik a valóság, az igazság, amit szerinte érdemes kimondani, hogy Magyarországon – és ott, ahol a vadászati kultúrát hasonló módon ápolják – a helyi civil társadalom, a helyi közösségek egyik gerincét képezik azok a vadásztársaságok, amelyek tűzön-vízen át, jóban-rosszban, konjunktúrában és dekonjunktúrában, minden körülmények között végzik a tevékenységüket. Majd azzal folytatta a köszöntőt, hogy gyakran elfelejtkezünk róla, ezért érdemes újra és újra kimondani, hogy Magyarország egyik legnagyobb civil szerveződése a vadászok közössége, egy nagyobb van, a horgászoké, de felelősségvállalásában, a napi munkában, a természetről való gondoskodásban, az iskolaként működő kis közösségek működtetésében még nekik is példát mutatnak a vadászok.
Ezek a helyi vadászközösségek a folytonosságot és azt az erőt adják a környezetüknek, amelyre mindig lehet támaszkodni. Összességében pedig nem csak a helyi közösségeknek, hanem magának a nemzeti közösségnek is az egyik alapját képezik. Így 150 évvel maguk mögött büszkén mondhatják itt, Karcagon, hogy ők nem csak a helyi, hanem a magyar nemzeti közösség egyik meghatározó alapelemét, alapsejtjét jelentik – hangsúlyozta Kovács Zoltán.
A terítékátadást, az ünnepi beszédeket és a Pipacs Vadászkürt Együttes szignáljait követően kezdetét vette a majális, amelyen a szervezők számtalan programmal, vásári forgataggal és finom ételekkel várták az érdeklődőket. A térség vadásztársaságai is kitelepültek, sátraik előtt bográcsokban rotyogtak a vad- és birkapörköltek, illetve az egyik kondérból halászlé illata terítette be a teret, beindítva az arra sétálók nyálelválasztását. Nem hiányoztak a különböző ízesítésű sültkolbászok és húsok sem, egy termetes nyárson pedig egész disznó forgott a tűzön, amelyről közben időnként sörpermettel gondoskodtak a készítői. A Nagyiváni Vadásztársaság őzpörkölttel várta barátait, mellettük a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság sátránál egymást váltották a gyerekek az ismeretterjesztő játékok kipróbálása miatt. Itt Budai Mihály hivatásos vadásztól ismerhették meg a védett madarakra és vadászható fajokra egyaránt veszélyes szőrmés és szárnyas kártevők elleni védekezés módszereit. A demonstrációnak kirakott csapdákban olyan élethű művarjak voltak, hogy az arra járók gyakran hitték valódi madaraknak azokat, beleértve a vadászkutyákat is, akik meredten állták a műanyag szárnyasokat, míg gazdájuk el nem vitte őket onnan.
A Győrffy István Nagykun Múzeumban ingyenesen volt megtekinthető a vadászati tárlat, ahol a trófeák, diorámák és egyéb állandó kiállítási tárgyak mellett Makovinyi Zoltán erre az ünnepi alkalomra kiállított természetfotóit is élvezhették a látogatók.
A múzeum előtti téren vadászkutya bemutató zajlott, amelyre jelentős számban érkeztek agarak, kopók, vérebek és természetesen vizslák. Utána nem maradhatott el a solymász-bemutató sem, valamint volt vadászkürt- és szarvasbőgő-bemutató, trófeamustra és a gyerekeknek népi játékok.
Már a reggeli órákban is sokan összegyűltek, hogy meghallgassák a köszöntőket, a délelőtt folyamán pedig megtelt a rendezvény helyszíne, mindenfelé falatozó, beszélgető vagy éppen valamelyik programban elmerülő családokat lehetett látni. Az egészben nyárson forgolódó és sörben fürdő disznó hihetetlen fogyásnak indult rövid időn belül, így a déli órákban már csak egy igen vékony fitnesz-sertés kínálta magából az utolsó falatokat.
A szervezők a nap végére elkönyvelhették, hogy méltó módon emlékeztek meg a Karcagi Nagykun Vadásztársaság megalakulásának 150. évfordulójáról, megtisztelve ezzel az elődöket, akiknek köszönhetően ezen a tájon regnál a legidősebb vadászati közösség hazánkban, 7 évvel megelőzve a Magyar Vadászati Védegylet megalapítását.