Ma olyan emberek napját ünnepeljük, amilyenek azon visszatérő hozzászólóink is, akik büszkén felvállalják, hogy alapszintű természetismereti tudás hiányában ítélnek el minket, vadászokat. Éljen április 1-je!
Ül Tóbiás otthon a fotelban, az ölében laptop, és éppen az imént osztott meg egy fotót néhány kiscicáról, amire a többi állatszerető ismerős másodperceken belül kezdi küldeni a lájkokat. Érzi Tóbiás a már jól ismert bizsergést, ami akkor árasztja el a folyamatos ülésben megfáradt testét, amikor a szenvedélyét, az online állatvédelmet gyakorolja. Ilyenkor teljes lényével átéli, hogy ő jó ember, aki ezen a napon is jót tett. Óriási dolognak tartja, hogy megosztásaival, lájkjaival és hozzászólásaival kimutatja az állatok iránti szeretetét, ezzel példát mutatva az alapvetően gonosz emberiség számára. Különlegesnek, egyedinek, nemesnek, bátornak, egyszóval hősnek érzi magát, mert a nyilvánosság előtt kiáll a gyengébbekért.
Tóbiás nem tud sokat az állatokról, csak azt, hogy aranyosak, kivéve a lakásában megjelenő csótányok, legyek, poloskák és szúnyogok, amelyeket méreggel és minden más eszközzel mészárol. De a cicusokat, kutyusokat, szarvasokat, őzikéket, vaddisznócskákat és minden más állatocskát nagyon szereti, amelyik nem zavarja őt, nem csípi meg, nem mászik bele az ételébe és egyáltalán, amelyekkel nem kell találkozni, szagolni őket, gondoskodni róluk, megismerni a szokásaikat és tulajdonságaikat, beleértve azokat is, amelyek miatt veszélyesek lehetnek, illetve kárt okozhatnak neki. Tóbiás mindezt persze soha nem fogalmazza meg magának, de ösztönösen érzi, hogy a túlzott közelség az állatokhoz, óhatatlanul az online állatvédelmi missziója rovására menne.
Szavak szintjén más a helyzet. Tóbiás is szereti az „ökológia”, „ökoszisztéma” és ezekhez hasonló kifejezéseket használni, szívesen olvas és ír arról, hogy a gonosz ember mennyit árt ezeknek, de személyesen leginkább a munkahelye, a bolt és a lakása közötti útvonalon szeret a részévé válni, akkor is csak úgy, ha az a sok gusztustalan galamb nem a közelében csapkod a szárnyaival, nem beszélve a székletükről, ami miatt már egy nyamvadt sonkás szendvicset sem lehet nyugodtan megenni az utcán.
Tóbiás szeret vásárolni, élvezi a jóléti társadalom nyújtotta árubőséget. Miközben a csinosan becsomagolt élelmiszeripari termékektől roskadozó polcok között sétál, elégedetten gondol arra, hogy végre ott tart a fejlődés, hogy a halál, az ölés élménye nélkül is kielégítheti az étvágyát, sőt azon túl is fogyaszthat finom, ámde tökéletesen haszontalan vagy egyenesen káros termékeket. Tóbiás ezáltal a modern kor embere, amelyik rosszul lesz a vér látványától, a nyers húst is kerüli és gondosan ügyel arra, hogy ne gondoljon bele, miből és milyen úton lesznek a boltok polcain a gusztusosnál gusztusosabb termékek.
Hát ilyen a mi Tóbiásunk, aki nem csak szép cicusos és kutyusos képeket szeret posztolni vagy más Tóbiásoknál lájkolni, ezt már egy picit megunta, hanem ennél sokkal hősiesebb cselekedetei is vannak. Bizony, ő a második világháború partizánjait meghazudtoló bátorsággal látogat el hozzánk, a Nimród oldalára rendszeresen, hogy a gonosz, csúnya, gyilkos vadászok arcába vágjon okos gondolatokat.
Tóbiás! Boldog április elsejét neked és a hozzád hasonlóknak!
Mielőtt lezárjuk ezt az ünnepi köszöntőt, fontos tisztázni valamit. Tóbiást megilleti, hogy április elsejét az ő ünnepének tekintsük, mert büszkén felvállalja ezt a kommentjeivel. Viszont azok a szervezetek, amelyek a sok-sok Tóbiást bolondítják, mert elhitetik velük, hogy ők a fotelból tényleg állatvédők lehetnek megosztásokkal, lájkokkal és kommentekkel, nagyon nem bolondok, hanem okosan a pénzszerzés egyik legkönnyebb módját választották. A kamu állatvédő szervezetek rendszeresen sápolják meg a Tóbiásokat, hogy a jóemberség illúzióját adják nekik a pénzükért cserébe.