Szeptember 24-én tartották – a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság szervezésében – a Sterbetz István születésének 100. évfordulója alkalmából megrendezett konferenciát Szarvason, a Körösvölgyi Állatpark látogatóközpontjában.
A rendezvényen elsőként köszöntötte az egybegyűlteket dr. Magyar Gábor, az Agrárminisztérium Természetmegőrzési Főosztályának főosztályvezetője, aki Sterbetz Istvánt korának természetvédelmi élharcosaként jellemezte, és egyúttal hangsúlyozta is, hogy munkáját, annak szellemiségét megőrizni és tovább vinni a jelenkori természetvédelmi szakemberek feladata, az élőhelyváltozások és a fajok egymáshoz viszonyított helyzetének változása okozta aktuális kihívások mellett, azzal egyidőben, hiszen a természetvédelem ilyen értelemben egy megújuló tudomány. A folyamatosan változó körülmények pedig mindig táptalajt fognak adni a régi és új kutatásoknak, monitoring-programoknak is.
– Ebből a szempontból is úgy érzem, hogy Sterbetz István emlékét ápolnunk kell, azon túlmenően, hogy akik ismerték, mind úgy nyilatkoznak róla, hogy az életükre is hatással volt a tekintetben, hogy érdemes a természetvédelemért fáradozni, a kudarcokat megvívni, és ez a konferencia is erre hivatott, ezt az örökséget fenntartani – mondta el a főosztályvezető, és hozzátette: az sem véletlen, hogy a rendezvény a látogatóközpontban kapott helyet, hiszen első szakmai lépései is szülőhelyéhez és a környékhez kötődnek, nem utolsó sorban pedig ő fektette le a Körös-Maros Nemzeti Park megvalósulásának alapjait.
A házigazda nemzeti park igazgatóság igazgatója, dr. Tirják László az előadások megkezdése előtt felkérte Sterbetz Katalint, Sterbetz István lányát, hogy osszon meg néhány bevezető gondolatot a család nevében. Katalin köszönetét fejezte ki a nemzeti park igazgatóságnak, részben a konferencia megvalósításáért, részben pedig édesapja szellemi hagyatékának, kutatómunkájának magas színvonalú reprezentálásáért, és annak folytatásáért.
– Hálás vagyok azért, hogy a dévaványai látogatóközpontban édesapám hagyatékából és személyes tárgyaiból egy igényes, méltó emlékszoba is kialakításra került. Köszönet illeti dr. Faragó Sándor professzor urat is, aki fantasztikus kutatómunkával, elszántsággal és hajdani barátságuknak köszönhetően hitelesen megírta legújabb könyvét, azzal a nem titkolt céllal, hogy Sterbetz szellemi hagyatéka a Soproni Egyetem könyvtárába kerülhessen és mindenki hozzáférhessen – zárta sorait a száz éve született szakember lánya.
Dr. Tirják László, a Körös-Maros Nemzeti Park igazgatója is személyesen ismerhette Sterbetz Istvánt, így elsőként szólalt fel az előadók között.
– A Pista bácsival való ismeretségem még felső tagozatos általános iskolás koromra nyúlik vissza, amikor természetjáró klubba kezdtem járni, és a többi közt Sterbetz könyveket használtunk madárhatározóként – kezdte a történetmesélést az igazgató, miközben bemutatta a közönség számára is az egyik ilyen ominózus könyvet, amelyet Sterbetz István aláírása is értékessé tesz. Dr. Tirják László felidézte az 1970-1980-as évek madarászatait, amikor petróleumlámpa mellett hallgathatták az akkori „nagy öregek” történeteit, tanításait, olyan régi tanyahelyeken, amelyek ma már a nemzeti park igazgatóság tulajdonában vannak. Egy Pista bácsitól kapott – magát egy vörösnyakú lúddal ábrázoló fényképes – képeslapot és levelet is megmutatott a közönségnek.
Majd prof. dr. Faragó Sándor lépett a pulpitushoz, egy minden részletre kiterjedő prezentációt adott elő dr. Sterbetz István életéről, munkásságáról, életművéről, amelyben a kor politikai és társadalomtudományi lenyomatai mellett a szakember szépirodalmi, irodalmi és publicisztikai tevékenységét is nemzetközi kontextusba helyezte, mindezt életrajzi fejezetekkel alátámasztva. Külön megköszönte Sterbetz lányának segítőkészségét, a magánéleti, családi vonatkozások pontosítását is. Az akadémikus előadásában hosszabb külön fejezetet szentelt a vadászat és a természetvédelem elválaszthatatlanságának, hiszen Sterbetz István maga is egyszemélyben volt hazánk egyik legnagyobb természetvédője, ugyanakkor vadász is, amelyet soha nem tagadott meg, sőt, egész életét annak szentelte, hogy e két dolgot párhuzamba állítsa, mi több, a fogalmakat összefonja. Ennek kitűnő ívet adott a diasor vetítése során az, hogy a professzor a szakmai kutatások és fiatal vadászélet elejét egy 1935-ös fényképpel illusztrálta, amelyen a természettudós szakember elejtett túzokkakasával látható, és innen jutottunk el oda, hogy nagy befolyása volt abban, hogy a fajt 1970-ben fokozottan védetté nyilvánítsák, a hazai túzokvédelem és kutatás, valamint a túzokrezervátum alapkövét maga Sterbetz fektette le, neve számos publikációt, szakcikket és szakkönyvet fémjelez a témában.
A Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság élőhelyvédelmi tevékenysége az elmúlt 30 év távlatában címmel Bánfi Péter általános igazgató-helyettes előadása következett, amelyben a szakember számos felmérési eredménnyel, diagrammal, korábbi és jelenlegi monitoring-programmal, tájtörténeti körképpel ismertette meg a hallgatóságot, de rávilágított a modern kutatási metódusok eredményeire is, amelyre kitűnő példa a fajok genetikai vizsgálatok alapján történő elkülönítése, ezáltal az esetleges új fajok leírása. A természetvédelmi tervezési és kezelési feladatokat Kárpát-medencei szinten mutatta be, a fajok elterjedését, visszahúzódását, vándorlását eredményező hatásokkal egyaránt, kitérve a klímaváltozás és az élőhely-fragmentáció okozta aktuális problémákra, azok megoldási lehetőségeire is.
Kifejezetten a Dél-tiszántúli túzokvédelmi munkáról tartott ismertetőt Molnár Géza, az igazgatóság osztályvezetője. A századfordulóig visszamenő feljegyzésektől kezdte előadását, amelyben a mai viszonyokhoz képest megdöbbentő, 8000 egyedet számláló hazai túzokállományt említett, amelynek akkor a fele csongrádi és békési területekhez tartozott. De ahogy az Alföldön is egyre több település létesült, továbbá a mezőgazdaság is egyre intenzívebbé vált, és a vadászati tevékenység is nyomás gyakorolt rájuk, a ’60-as évekre már komoly túzokvédelmi intézkedésekre volt szükség.
Prof. dr. Faragó Sándor második előadásában a Soproni Egyetem Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézetének égisze alatt végzett több évtizedes kutatásait mutatta be a vendégeknek, amelyek a madár- és túzokvédelemre, élőhelyvédelemre irányulnak, továbbá évtizedes hatástanulmányokat is magukba foglalnak a vármegye és környékéről.
Az előadók sorát Széll Antal természetvédelmi területfelügyelő zárta, aki személyes élményeket, emléktöredékeket osztott meg Strebetz Istvánról, és nem utolsó sorban kiemelte, jövőre lesz 40 éve, hogy a természetmegőrzés szolgálatában dolgozik, és hogy e hivatásnak szentelte életét, nagyban köszönheti dr. Sterbetz Istvánnak, aki idejét és energiáját soha nem sajnálta arra, hogy a fiatalokat szárnya alá véve madarásszon velük, bevezesse őket aktuális kutatómunkáiba. A természetvédelmi őr szívet melengetően emlékezett vissza a petróleumlámpa fénye mellett befejezett közös madarászatokra, terepi felmérésekbe, továbbá saját Sterbetz könyveit is megmutatta az érdeklődőknek.
A konferencia zárásaként egy összeállítást tekinthetett meg a nagyközöség a Sterbetz Istvánnal halála előtt 2 évvel, 2010-ben készített utolsó videóinterjúból.
A rendezvény zárásaként prof. dr. Faragó Sándor: Szélesre tárt lélekkel – Sterbetz István élettörténete című, a 100. évforduló alkalmából megjelentetett kötetének dedikálással egybekötött könyvbemutatója következett.