A nyolcvanas években a Nimród Könyvespolc rovatában néha idegennyelvű könyveket is bemutattak. Jobbára persze a baráti országok terméséből szemezgettek, de olykor azért egy-két nyugati könyv is terítékre került.
Engem különösen egy Afrika emlőseit bemutató nyugatnémet határozókönyv csigázott fel, egészen addig, míg a recenzió végére nem értem. Itt közölték ugyanis az árát, amely egy akkori átlagfizetés kb.1/4-e volt. Ezek után már az sem zavart, hogy azt már nem írták meg, hol kapható.
Azóta a hazai és a külföldi könyvárak közeledtek egymáshoz, azaz a magyar könyvek is megdrágultak, de azért talán megfizethetőbbek, mint egykor. Azért kezdem rögvest az árral, mert nemrég egy felettébb érdekes könyvet hozott nekem az egyik csomagküldő szolgálat. Szállítással együtt nagyjából 26 000 forintot fizettem érte, ám ha nem vagyok szemfüles, akkor 35 000-be fájt volna, lévén a hazai terjesztők egy része nagyjából ennyiért kínálja. Tehát mindjárt az elején hadd kezdjem egy jó tanáccsal; mielőtt könyvet veszünk, nem árt előtte a neten szörfözni, és kiválasztani a legolcsóbb lehetőséget.
Egyszóval megérkezett a könyv, Charles Smith-Jones: A Guide to the Deer of the World című munkája. Külcsínre mindjárt tetszett, persze ez nem csoda, a britek csodaszép könyveket tudnak produkálni. Ám a belbecs legalább ennyire fontos! Nos, abban sem csalódtam.
A könyv a világ összes szarvasféléjét ismerteti, a kancsiltól a jávorszarvasig. Egy-két nagy ritkaság kivételével minden fajról színes képeket is közöl. Pontosak és részletesek az elterjedési terület térképei. (Megdöbbentő volt látni, hogy sok faj élőhelye milyen picire zsugorodott össze!) Az egyes térképek az eredeti élőhelyeket jelölik, a betelepítésekről a szövegben olvashatunk.
A fajok rendszertana is a legújabb genetikai vizsgáltok eredményeit tükrözi. Így például kiderül, hogy elfelejthetjük a sokszor emlegetett hippelaphus alfajt, amibe a hazai gímszarvast is sorolták. (A Wikipédiában is így szerepel.) A magyar gímszarvas ma már a törzsalakhoz tartozik (Cervus elaphus elaphus), míg a kárpátokban élő a C. e. montanus-hoz.
A jávorszarvas egy faj lett, épp úgy, mint a rénszarvas, noha több régebbi könyvben több fajra osztották őket. Ennek ellenére összességében a fajok száma nőtt, míg 1972-ben még 36 valódi szarvasfajt és három pézsmaszarvas fajt tartottak nyilván a zoológusok, addig ma az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) szerint ez a szám 55, ill. hét. Csak egyedül a muntyákszarvasfajok száma nyolccal nőtt!
A remekül felépített könyv foglalkozik a szarvasfélék eredetével, biológiájával, etológiájával, az ember és a szarvas kapcsolatával és védelmükkel. A szöveg lényegre törő, a mondandót a már említett parádés fotók mellett remek ábrák, táblázatok és diagramok egészítik ki.
A fajismertetések sémája azonos; az egyes alfajok leírása, elterjedése, illetve mérete mindenütt a kenyérszövegtől elkülönítve, külön keretben kapott helyet. Ugyanígy minden fajnál van egy tényeket ismertető keretes anyag, amely témákra lebontva a legfontosabb információkat tartalmazza. (Veszélyeztetettség, elnevezése különböző nyelveken, táplálék, élőhely, hang, éves viselkedési ciklus, szaporodás, agancsciklus stb.) Tudomásom szerint, ennyire részletes, mostanában megjelent, minden szarvasfajt bemutató szakkönyv jelenleg nincs a könyvpiacon.
Tehát ha valakit komolyan érdekelnek a szarvasok, feltétlenül szerezze be Charles Smith-Jones könyvét. Megéri az árát.