Az Országos Magyar Vadászkamara Természetvédelmi és Erdészeti Szakbizottsága „Vizes élőhelyek szerepe a vadvilág megőrzésében – lehetőségek és kötelességek” címmel 2022. március 22-én egész napos szakmai konferenciát rendezett a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrumban.
Az eseményen történő személyes részvételre – az előadókon kívül – több mint 80 hazai és külföldi vadgazdálkodási és természetvédelmi szakember, illetve egyetemi diák regisztrált, de a telt házas terem hallgatói mellett az előadásokat online is nyomon követhették az érdeklődők.
A szervezők megfogalmazott célja volt, hogy konkrét vizes beavatkozások hatásain, ökológiai és természetvédelmi kapcsolatain keresztül mutassanak rá a tudatos vízgazdálkodás jelentőségére.
Az OMVK részéről Kovács Gábor szakmai igazgató üdvözölte a konferencia résztvevőit, majd a délelőtti modul első előadójaként Heltai Miklós professzor – aki a teljes konferencia levezető elnöke is volt – a csatornák vadgazdálkodásban és természetvédelemben betöltött szerepéről beszélt, rámutatva azok vizes élőhelyként betöltött szerepére, de egyben hangsúlyozva azok csapdahatását is, amennyiben megépítésükkor nem veszik figyelembe a vadászható és védett fajok szükségleteit. Ezt követően Máté András a térségi szintű vízvisszatartáson alapuló fejlesztések és a kis léptékű beavatkozások kapcsolatáról tartott előadást. Udud Péter, az Aquaprofit Zrt. vezérigazgatója az Ős-Dráva program keretében zajló, vizes élőhelyek kialakítására irányuló projekt megvalósítását és első eredményeit ismertette, majd a délelőtti prezentációkat Kovács Gábor beszámolója zárta a vadászterületek vízellátását javító beavatkozások Országos Vadgazdálkodási Alap által való támogatásának eredményeiről.
Délután a Hortobágy vizes élőhelyeinek megőrzése, illetve helyreállítása kapcsán folyó tevékenységekből kapott ízelítőt a közönség. „Láthatatlan vizek, láthatatlan problémák” volt Szabó Gyula, a nemzetipark-igazgatóság osztályvezetője előadásának a címe, mely a felszín alatti vizek jelentőségére, illetve problémáira irányította a figyelmet. Ecsedi Zoltán, a Hortobágy Természetvédelmi Egyesület programvezetője a szikes vízi élőhelyek vadászati és természetvédelmi célú rehabilitációjáról és létesítéséről beszélt. A délutáni programot záró előadásban Tihanyi Gábor, a nemzetipark-igazgatóság őrszolgálat-vezetője a víznek a szikes puszták ökológiai rendszerében, fennmaradásában betöltött kulcsszerepét taglalta.
A természetvédelem és a vadgazdálkodás kapcsolódási pontjai közül az élőhelymegőrzés és fejlesztés az a terület, ahol a két ágazat érdekei egymással a leginkább átfedettek, melynek kapcsán – ahogy az egyik előadó fogalmazott – „érdekházasságot” kell kötni, mert a döntéshozóknál közös érdekképviselet, a tervezésben, kivitelezésben pedig adott esetben közös erőfeszítés lehet a siker egyedüli záloga.
A vizes élőhelyek témájának a hazánkban az elmúlt hónapok még mindig tartó aszályos időszaka a konferenciának sajnos még kifejezettebb aktualitást adott. Az üvegházhatású gázok koncentrációjának mérséklésére irányuló intézkedések tervezése során elgondolkoztatóak azok az előadások során látott adatok is, melyek szerint (ha azok talaját is figyelembe vesszük) az egyes ökoszisztémák közül a vizes élőhelyek karbonmegkötő képessége közel ötszöröse a mérsékelt égövi erdőkének, de ez az érték – 686 tonna hektáronként – még a trópusi erdőkénél is közel háromszor magasabb.