Dékány András neve sajnos már nem mond sokat a mai ifjúságnak, noha regényei több tízezer példányban keltek el.
És nem sokat tudnak róla a madarászok sem, holott ő írta a mindez idáig talán legjobb, de mindenképpen legszebben megírt könyvet a Velencei-tó madarairól: a Náderdőben vadmadarat. S alighanem ismeretlen a vadászok előtt is, annak ellenére, hogy Kittenberger Kálmán és Széchenyi Zsigmond is a barátai voltak.
Nos, most itt a remek alkalom, hogy megismerjük Dékány András (1903-1967) kalandos életét! Nincs is szükségünk másra, minthogy elolvassuk dr. Csiák Gyula Végtelen vizek vándora című könyvét.
Mindjárt az elején le kell, hogy szögezzem, Dékány András nem volt klasszikus értelemben vett vadászíró, egyetlen vadászati témájú könyve sem jelent meg, noha több novellájában is felbukkannak az erdőt járó zöld ruhások. Ez persze nem is csoda, hiszen a Magas Tátrában, Gálszécsen töltötte a gyermekkorát, ahol az erdőrengeteg vonzotta a vadászokat. Emellett például a XX. század világvándorai című könyvében is helyet kapnak olyan utazók is, akik vadásztak. Jó példa erre Almásy László és Torday Emil. Regényei mellett szép számmal írt színdarabokat is, melyeket a legismertebb Budapesti színházak tűztek műsorra. A természethez – leszámítva a Tátrában töltött gyermekkorát – talán akkor került a legközelebb, amikor még a múlt század harmincas éveiben a telket vásárolt Agárdon, a Velencei-tónál. Ahogy a Kétszáz négyszögöl című könyvében fogalmazott „Esküdt ellensége vagyok a városnak és rajongója a szabad természetnek.”
A vadászok és más természetbarátok számára legérdekesebb könyve kétségkívül az 1955-ben, épp hetven esztendeje megjelent Náderdőben vadmadár, amely a Velencei-tó madarairól íródott. Arról a tóról, amely sokáig hazánk talán legkedveltebb vízivadas területe volt, ahol mások mellett Chernel István és Széchenyi Zsigmond is rekord zsákmánnyal tért haza. A könyv szakmai lektora egyébként a Madártani Intézet későbbi igazgatója, Pátkai Imre volt. (Ő egyébként emellett vadász és remek preparátor is volt.)
A Náderdőben vadmadár szerzője a Velencei-tó partján töltötte az év nagy részét vagy másfél évtizedig, mígnem nyaralóját egy szőnyegbombázás elpusztította, hatalmas könyvtára is az enyészetté lett. Csupán egyetlen könyv maradt meg, mégpedig egy természettudományos alapmű, Darwin: Egy természettudós utazásai a Föld körül című könyvének 2. kötete.
Mint fentebb már említettem, híres vadász-írók-író vadászok tartoztak a baráti körébe. Így emlékezik meg erről a könyv szerzője, dr. Csiák Gyula: „A vadászat férfias sport és sokak életében meghatározó szenvedély. Nevek jutnak eszembe, akik kortársai voltak Dékány Andrásnak. Széchenyi Zsigmond, Kittenberger Kálmán vagy Fekete István nemcsak a puskát, de a tollat is avatott kézzel forgatták. A nagy elődről, Bársony Istvánról se feledkezzünk meg. Közülük az előbbi kettő személyes ismerőse, jó barátja volt az írónknak. Széchenyi Zsigmond egyik kötete is árulkodik erről, mert a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött Széchenyi kötetek között ott találjuk meg a Náderdőben vadmadár egy példányát is. A feleségek is jól ismerték egymást. Mindketten Hertelendy lányok, bár egyikük zalai, másik a vasi ágból származott, közeli rokonok tehát nem voltak.” Másutt egy képaláírás pedig a következő érdekességgel szolgál: „Kittenberger Kálmán gáláns ajándékkal lepte meg barátját, két gepárd kitömött bundáját ajándékozta neki, egyik példánya az író bal válla felett függ a falon.” A képen azonban nem kitömött gepárd, hanem egy leopárd gereznája látható.
Dékány Andrásnak szívügye volt az ornitológiai kutatás és ismeretterjesztés, így örömmel vett részt előbb a Dinnyési, majd az Agárdi – Chernel Istvánról elnevezett – Madárvárta megszületésében. Ez utóbbi 1959 nyarára készült el. Jó barátja volt a Madárvárta vezetője, Radetzky Jenő ismert ornitológus pedagógus, aki gyermekek százaival ismertette és szerettette meg a természetet, kiváltképp a madarakat. E barátságnak köszönhető, hogy Radetzkyvel lektoráltatta az 1958-ban megjelent Afrikából jöttek-Mese a kanalasgémekről című ifjúsági könyvét.
A Végtelen vizek vándora élvezetes olvasmány, amely egy olyan életet mutat be, ahol mindig is fókuszban volt a természet szeretete.