Van egy régi magyar mondás: mudit nem lehet elveszíteni.
2024 októberében kertépítési munkák közben egy celldömölki családi ház udvarából kiszökött Lucky, egy gyönyörű cifra mudi. Vadócz Jenő, a kutya tulajdonosa azonnal felhívást tett közzé a Facebookon.
Elkóborolt ebeket kétségbeesetten kereső posztokkal sajnos gyakran találkozhatunk a közösségi média felületein. A szerencsés végkimenetelű eseteknél legtöbbször pár nap alatt megkerülnek az elveszett kutyák. Ha viszont hosszabb ideig nem találják meg az elcsatangolt négylábút, mindenki a legrosszabbtól tart.
A most következő példa nélküli történet egy helyi vadásznak, Hajba Balázsnak és vadásztársainak a rendkívül hosszú, majdnem két évig tartó küzdelméről szól. A kitartásuk megmentette egy mudi életét. A magyar „border collie” 620 napig járt távol az otthonától.
Hajba Balázs 2024 novemberében épp a vadászterület szélen járt, amikor találkozott Vadócz Jenővel, Lucky gazdájával. Lapunknak most elmesélte a nem mindennapi történetét.
- Viszonylag korán, Lucky eltűnésének napjától számított egy hónapon belül kapcsolódtam be a keresésbe. Egy vadászatról tartottam visszafele, amikor megpillantottam egy embert, aki a szántóföldre tett ki éppen kutyatápot – elevenítette fel az eseményeket. - Megkérdeztem tőle, hogy kicsoda és miben tudok neki segíteni. Elmondta, hogy ő keresi azt a mudit, akit sokan meghajtottak azért, hogy megfogják, mert látták a felhívást a közösségi médiában. Azonban az állandó kergetéstől a kutya bizalmatlanná vált, és most már mindenki elől elszalad.
Szerencsére két hét múlva Lucky már egy másik területen, pont Balázs fenyőerdőjében talált menedéket. Azonnal értesítette a vadásztársait és közösen kezdték el megtervezni a kutya befogását.
- A mudi kint élt a mi vadászterületünkön, a CELLI-Sághegyalja Zrt. vadászterületén. Jött-ment az erdőben, félt az emberektől, jellemzően estenként, illetve hajnalban mozgott.
Hajba Balázs elárulta, hogy nagyon szereti a kutyákat. Vadásztársaival együtt eleinte úgy gondolták, hogy nagyon egyszerű lesz a befogása, hiszen egy kóborkutyának ennie kell.
- Azt gondoltuk, hogy kiteszünk neki tápot az élvefogó csapdába, amibe majd belemegy, és ezzel meg is oldottuk a problémát. Ez volt ugye az elmélet. Azonban a gyakorlatban nem vált be. Ugyanis mindenféle állatot sikerült a csapdával fogni, rókát, sündisznót, macskát, de a mudit nem – foglalta össze a helyi vadász.
Hozzátette, hogy kihelyeztek vadkamerát, és készült több olyan felvétel is, amin látszik, hogy ott áll az eb az élvefogó előtt, de nem ment be. Ekkor taktikát váltottak, másfajta csapdával próbálkoztak, de ekkor sem jártak sikerrel.
- Hol eltűnt a kutya a szemünk elől, mert területet váltott, hol visszatért. Próbálkoztunk felhúzóhálóval is. Kitettünk egy nagy hálót, a felette lévő fa tetejére pedig egy csigát egy 50 méteres vezetékkel, aminek a végén vártuk éjszakákon át Luckyt. Amikor ráment végre, megpróbáltuk meghúzni a zsinórt, hogy belekerüljön a hálóba, de abból is kiugrott, majd utána hetekig nem is jött arra. Eltelt újabb 1-2 hónap, mikor jelezte valaki, hogy hol látta felbukkanni a kutyát. Ezután ismét megkezdtük a helyhez szoktatást: hetek teltek el, amíg az ételt ott kereste rendszeresen. Ekkor próbálkoztunk meg az úgynevezett kennelcsapdával. Azért neveztem el így, mert az én kutyakennelemet alakítottuk át direkt erre a célra. Ez már nem automatán záródott, hanem kézi vezérlésű csapda volt, vagyis valakinek egyidőben ott kellett lennie, amikor Lucky jött enni – részletezte Hajba Balázs.
A mudi nagyon jól feltalálta magát kint a természetben egyedül. Idén februárban, mikor az extrém mínusz 17-20 fok beköszöntött, a vadászok bíztak abban, hogy az étel meghozza végre a sikert.
- Nagyon sokat éjszakáztunk kint a hidegben, és volt, hogy feleslegesen ültünk ki. Látni láttuk, de nem jött be a csapdába. Ugyanis a faluszélen kiöntött ételmaradékot, vagy disznótor után kivitt disznóbelet megtalálta, azt eszegette. A hóban le tudtuk csapázni, és így derült ki, hogy hol és mit eszik – folytatta a vadász.
Egy nap hajnalban úgy nézett ki, hogy végre szerencséjük lesz: pont kint voltak, amikor jött a kutya hajnali háromkor. Be is ment a ketrecbe, de nem sikerült elég gyorsan bezárni a kézi vezérlésű ajtót, így a kutya újra kint volt. Nem adták fel.
Közben rengeteg videó- és fényképfelvétel készült már Luckyról, illetve a vadászok is gyakran látták az ebet messziről.
- A kutya egyszer sem űzte a vadat. A közelben lévő őzek is nyugodtak voltak, illetve nem találtunk dögöt sem, ami arra utalt volna, hogy a kutya ragadozott – hangsúlyozta Balázs.
Erre egyrészt a fajtára jellemző tulajdonságok, másrészt a faluszélen folyamatosan rendelkezésére álló táplálékok adhatnak magyarázatot.
Gondolkoztak azon is, hogy állatorvos bevonásával fogják meg, úgy, hogy altatót tesznek az ételébe. Azonban elvetették ezt az ötletet, mivel a kutyának az altató elfogyasztása után ott 20-30 percet még a helyszínen kellett volna maradnia, hogy biztosan sikerrel járjanak. A megfigyelések alapján azonban 5-10 percnél többet sosem tartózkodott a táplálkozási helyein. Az altatólövedék sem jöhetett szóba, mivel Lucky annyira félt már az emberektől, hogy 50 méternél jobban nem lehetett megközelíteni.
A faluszéli látogatások után Balázsék egy másik helyen fedezték fel újra a mudit. Ide már egy 3x3 méteres ketreces ejtőcsapdát húztak fel a Luckynak kitett étel felett, amit szintén kézzel kellett volna kioldani, amikor a kutya bemegy alá. Itt azonban nem jelent meg egymást követő napokon az eb, hanem csak nagyon ritkán, három hetente bukkant fel a kamerán. Emiatt nem lehetett kiszámítani az érkezését, így ez a kísérlet is kudarcba fulladt.
- De még ezek után sem adtuk fel! - folytatta Balázs lelkesen a történetet. - Azt vettük észre, hogy jelentős időjárásváltozásoknál Lucky picit összezavarodik és falu felé veszi az irányt. Ez történt az eltűnését követő 620. napon is, amikor ismét szóltak nekünk a faluban, hogy látják amint fut egy-egy utcát a kutya, majd lefekszik. Nagyon kimerült és fáradt lehetett ekkor már. Végül Lucky befutott egy gyártelep udvarára, amit magas kerítés vett körbe. Ezt a kerítést már nem tudta átugrani. Odamentünk és végül a gazdájának az édesanyja egy pléddel letakarta és úgy sikerült megfognia. Ezután elvittük az állatorvoshoz, ahol kapott nyugtatót és sóoldatos infúziót is. Szerencsére csak három kullancsot kellett belőle kiszedni és 24 óra elteltével már boldogan evett és ivott az otthonában.
A „Szerencsés” nevet viselő ebnél is igaznak bizonyult e cikk elején idézett mondás, hogy egy mudit nem lehet elveszíteni. Habár ebben az esetben rendkívül hosszú időnek kellett eltelnie, mire hazatérhetett.
- Még nem hallottam olyanról, hogy majdnem két év után visszakerül egy kutya a gazdájához a vadászterületről. A keresés ideje alatt a vadásztársaimmal minden nap mentünk, és tettünk ki neki enni- és innivalót. Vadkamerákat helyeztünk ki, folyamatosan figyeltük és nyomon követtük, És megannyi csapdázási kísérlet és kudarc ellenére sem adtuk fel, hogy hazavigyük egy nap Luckyt a gazdáihoz – zárta a történetet mosolyogva Hajba Balázs.
