Nehezen indult az üzekedés, és nem hozott kiemelkedő bakot a Csongrádi Május 1. Vadásztársaságnak. Az idei év tapasztalatairól Meggyesi József vadászmester számol be a Nimród olvasóinak.
„Nálunk általában július 20-a körül szokott elindulni az üzekedés, és van, amikor már augusztus első hetére véget is ér. Idén azonban megismétlődött az, amit 4-5 éve tapasztaltunk: nagyon nehézkesen és későn indult csak meg a nászidőszak. A bakok ugyan már korábban beálltak a suták mellé, de a hívósípra nem mozdultak. Csak augusztus első hetében kezdtek reagálni a sípszóra, de akkor is nagyon óvatosan, nem ugrottak határozottan, inkább csak közelebb jöttek hozzánk.
Sajnos az agancsfelrakás tekintetében sem tudok sok jóról beszámolni, az idei nem egy kiemelkedő év ebből a szempontból sem. A trófeák mérlegelésekor beigazolódott az, amit tavasszal gyanítottam: amikor letisztítottak a bakok, már akkor láttam, hogy megbosszulta magát az enyhe tél és várhatóan nem lesznek fajsúlyosak az agancsok.
Összesen 50 bakot tervezünk elejteni, eddig 36 egyed került terítékre, ebből üzekedésben 10 esett és sajnos kivételes egy sem volt köztük. A korosztályi eloszlást illetően tartom magam a tervhez, a 36 terítékre került példány többsége fiatal, 8 pedig öreg bak.
A területen az átlagos agancstömeg 300 gramm körül szokott alakulni, és rendszerint májusban, valamint az üzekedésben is kerül terítékre néhány 400-500 grammos egyed. Idén azonban a két legnagyobb tömegű bak 430 és 420 grammos, ezeket májusban ejtette el egy német vendégvadász. Üzekedésben két erősebb – 350 grammos – egyed került terítékre, a 400 grammot tehát egy sem érte el. Viszonyításképpen mondom, hogy tavaly örülhettünk 485, sőt 500 grammos agancsosnak is, a területi rekordot pedig egy 570 grammos bak tartja.
A nagy bakok közül még májusban is láttam négy 400 gramm felettit, de ezek az üzekedésre olyan óvatossá váltak, hogy nem kerültek a szemem elé. Ebből a szempontból sem volt tehát szerencsénk az idén. Ennek köze lehetett ahhoz is, hogy az idei vetésforgó nem kedvezett a vadásztatásnak, tekintve, hogy repce- és gabonavetés alig volt, viszont napraforgó és kukorica annál több. A magas kultúrákban nehéz megfigyelni a vadat, gyakran épphogy csak kiléptek a kukorica- vagy napraforgótábla szélén a lucernásba és a közeledtemre már mentek is vissza a takarásba. Ez a táplálékkínálat az őz szempontjából is meglehetősen előnytelen.
Úgy tapasztalom, idén nem született annyi gida, amennyit vártunk, annak ellenére, hogy itt nem ritkák a hármas ikrek sem, de legalább 15 suta maradt gida nélkül. Nálunk az aranysakál még nem jelent meg, a rókát pedig intenzíven gyérítjük, tehát más oka van a gyenge szaporulatnak. Ezzel összefüggésben tervmódosítást kértem, 30 tarvaddal kevesebbet ejtünk el ahhoz képest, amit eredetileg szerettünk volna.”
A vendégkörre rátérve a vadászmester elmondja, hogy a hazai vendégek magas aránya volt a jellemző. A szakember úgy véli, az üzekedés még augusztus 20-ig kitart, addig még érkeznek a vendégek, de nagy csodákra az idén nem számítanak.
