Cikkünk alanya Dao, aki vadászkutyafajták keverékeként, mentőkutyás múlttal most a természetvédelem szolgálatában áll.
Tavaly decemberben tudósítottunk egy fontos együttműködés keretében rendezett eseményéről, ahol a Vadmacska Fajmegőrzési Program résztvevői találkoztak egy konferencián, hogy tapasztalataikat megosszák egymás között. A programban részt vevő Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, Pilisi Parkerdő Zrt. és Budakeszi Vadaspark együttműködése példamutató: jól kirajzolja a természetvédelem és a vadgazdálkodás érdekazonosságait. Tudvalevő, hogy a vadmacska az egyik legveszélyeztetettebb őshonos kisragadozónk, e hátrányos helyzetének pedig az egyik legfontosabb előidézője a házi macska jelenléte a lakott területeken kívül – a két faj hibridizációja a tiszta vérű vadmacska genomjának beolvadásával fenyeget. A vadmacskával ellentétben a kóbor házi macska nagy károkat okoz – az énekesmadarak mellett – az apróvadállományban is.
Annak érdekében, hogy a hazai fauna ezen értékes, ám titokzatos tagjának veszélyeztetettségén enyhítsünk, alapvető az állomány mélyreható ismerete, annak monitorozása. Ennek egyik legfőbb eszközei a jól elhelyezett kameracsapdák, de a faj jelenlétére utaló, egyéb nyomok (pl. lábnyom, ürülék) térinformatikai rögzítése is fontos. Mindezeket egészítheti ki a keresőkutyák természetvédelmi célú felhasználása. Ebből az apropóból kapcsolódott be a projektbe a Kutyák Határok Nélkül Alapítvány (KHN) 2022-ben, hogy egy próbaprojekt keretén belül elsődlegesen azt vizsgálják, hogy az alternatív módszereknél hatékonyabb-e vagy egyenértékű a keresőkutya alkalmazása.
Kiss Ágnes mentőkutya-vezető, a csapat tagja kérdésünkre elmondta, hogy a KHN 25 éves múltra tekint vissza, jelenleg a legtöbb képesített aktív keresőkutyával rendelkező itthoni szervezet, fő profiljuk pedig mentőkutyák képzése és alkalmazása. A csapat legtöbb kutyája elsősorban személykeresésre, ezen belül is területkutatásra, illetve romkutatásra van kiképezve. Civil szervezetként, nem hivatásos keretek között végzik munkájukat, ugyanakkor profi szinten működnek – kutyáik az éles bevetések mellett az International Search and Rescue Dog Organisation (IRO) vizsgarendszerében, illetve versenyein vesznek részt, több kutyájuk is teljesítette a szervezet legmagasabb szintű vizsgáját, a nemzetközi bevethetőségi tesztet, továbbá a mentőkutya világbajnokságon is számtalanszor értek el dobogós helyezéseket. A csapat három kutya - vezető párosa is részt vett a közelmúltban a Törökországban folyó mentési munkálatokban.
A csapatból Ágnes került bevonásra kutyájával, Daoval a Vadaspark vadmacska fajvédelmi kutatómunkájába. Korábban a mentőkutyázás mellett természetfilmezéssel, illetve vadmentéssel is foglalkozott, így nem volt idegen ez a terület számára. Kutyája Dao, a nyolcéves jagdterrier – magyar vizsla keverék magasan képzett: szintén bevethetőségi vizsgás területkutató mentőkutya (itthon az egyedüli nem fajtatiszta kutya, aki ezzel az eredménnyel rendelkezik), emellett vizsgázott és aktív szarvasgomba-kereső kutya.
A KHN programban való részvétele nem volt kérdéses, hiszen a Budakeszi Vadaspark Kalandparkjában gyakran tartanak kutyáiknak tréningeket, így a kapcsolat már régebbi múltra vezethető vissza a két szervezet között. Bár itthon csak csekély múltja van a keresőkutyák természetvédelmi célú alkalmazásának (legkiemelkedőbb hazai munkássága ezen a területen a MME parlagisas védelmi program munkatársainak van: Falco volt az első olyan keresőkutya, aki természetvédelmi területen került alkalmazásra -fantasztikus eredményekkel - a mérgezéses esetek felderítésében), de nemzetközi szinten már évtizedes hagyománya van a keresőkutyák ilyen célú alkalmazásának. Hazánkban is folyt nemzetközi kutatás külföldi kutyákkal az aranysakál feltérképezése céljából.
Az együttműködés egyelőre még gyerekcipőben jár, Dao és Ágnes egy éve tréningeznek vadmacska keresésre. A kutya feladata többek között az lesz, hogy nagy területeket átkutatva azonosítsa, valamint jelezze az ott fellelhető vadmacska ürülékeket, ezzel kiegészítve a monitoring során használt más (pl. kameracsapdás) módszereket. A kiképzéshez jelenleg a vadasparkból kapnak szagmintákat, ahol két „tisztavérű” vadmacskát tartanak. A jelenleg is zajló tréning egyik feladata a diszkrimináció, vagyis Daonak más fajok (pl. aranysakál, róka, nyestkutya, stb.) ürüléke közül kell kiválasztania a vadmacskáét. Gazdája ennek ellenére óvatosan fogalmaz, úgy véli, hogy: „Mivel a képzés megfelelő mennyiségű szagminta híján egyelőre nem teljeskörű, megfelelő terepi és átfogó kutatási eredmények híján az általánosítás készségét kontrollált körülmények között jelenthetjük ki – a kutya ezeket a feladatokat azonban kitűnően teljesíti. De rengetek dolgunk van még! „
Terepi tesztnapokra eddig a projekt munkaterületén, a Pilisben pár alkalommal került sor, ez leginkább a kamerák helye körüli területek átnézéséről szólt. Bár az elmúlt egy évben néhány észlelése volt a természetvédelmi szakembereknek a vadkamerákon keresztül, eddig a ragadozó jelenlétére utaló egyéb nyomot még nem találtak. Megnehezíti a munkát a kevés adat, a terepviszonyok, illetve általánosságban az ürülék nagyon hamar eltűnik a területről a környezeti hatások miatt. A projekt hosszú távú kutatásra épül, a nehézségek leküzdése mellett cél a terepi napok számának drasztikus növelése, illetve más, a Pilisen kívüli, esetleg nagyobb egyedsűrűséggel bíró helyeken is a terepi munka gyakorlása.
Végül arra is kíváncsiak voltunk, hogy milyen egyedi tulajdonságok szükségesek egy kutyánál, hogy egy ilyen kereső feladatot el tudjon látni. A kutyavezető szakember szerint a legtöbb ember azt gondolja, hogy a keresőkutya hatékony munkavégzését a szaglás determinálja, de ez csupán egy szegmense az alkalmazhatóságnak. Fontos az orrjóság és orrhasználat, de a kutyák – fajtánként némi eltéréssel – általánosan jó szaglással rendelkeznek, azonban a szaglás minősége és orrhasználat mellett kiemelkedő jelentősége van a kutya terepi munkához szükséges fizikai adottságainak, a kutya képezhetőségének, intelligenciájának, motiválhatóságának, terhelhetőségének, önállóságának, gazdával való kapcsolatának (vagyis a kooperációs készségnek), irányíthatóságának – a terepen való spontán keresési képesség pedig nagyban segíti a hosszú ideig történő munkavégzést. Ágnes úgy gondolja, hogy a vadászkutyafajták jól hozzák a szükséges tulajdonságokat, így ilyen feladatra a jövőben is ebből a fajtacsoportból választana.
