Ez egy érdekes puska volt! Eredetileg a második világháború végén tervezték a szovjet gyalogság részére, oldalra behajtható szuronnyal.
A rövid kialakítás állítólag a Sztálingrádi harcok hozadéka, akkor gondolta át a szovjet vezetés, hogy nem csak a hosszú puska alkalmas a hadakozásra. Rövid karabélyuk eddig is volt, de csak második vonalbeli alakulatoknak, tüzéreknek, „hadtáposoknak” vagyis olyanoknak, akik nem testközelből kezdtek neki az ellenség aprításának...Ez az első rendszeresített karabély, amit széles körben a gyalogság harcoló felének szántak. Az eredeti M44 megegyezik a hosszú változattal – a szuronyt és a rövid, 514 mm-es csövet leszámítva. Tárkapacitás sem változott, így 5 lőszer fér bele.
Ennek a fegyvernek van még egy extrája a régi gyalogsági puskához képest, méghozzá a zászlós biztosító! Az M98-as zárszerkezetével ellentétben fordítva működik, jobbra billentve tűzkész, balra bebiztosítva.
Gondolom a szerkezeti sajátosság így adta ki. Hogy melyik ügyes fegyvermester munkája, az már a múlt homályába vész. Valószínűleg valamilyen skandináv szakit dicsér ez, mert a tusára fel volt ragasztva egy matrica a jávor vitális felületéről a vad helyzetéhez viszonyítva, jávor pedig csak tőlünk északra van. Mikor először megláttam a boltban, annyira ronda és „sufnituningnak” tűnt, hogy egyből megtetszett ez a kissé „Mad Maxes” lőszerszám. Beleszerettem! Elképzeltem, hogy a messzi északon valaki sok vadászélményt gyűjtött ezzel a távcső nélküli durva agyazású csodával.
Nem tudom, hogy az átalakítás miatt, vagy eleve így készült, de az egyik legjobb sütésű, legsimább zárműködésű Nagant azok közül a tucatnyi közül, amelyek a kezembe kerültek. Ennek megfelelően sikerült 50 méteren a Sellier&Bellot 11,7 g-os teljes köpenyes maggal szerelt patronjával 3,2 cm-s szórást produkálni, a találatok függőlegesen helyezkedtek el. Ha megszokja a szemem a régi fajta irányzék-képet, szerintem tudnék szűkebb szórást is.
A szurony miatt a súlya 4,1 kg, de ez nem baj, mert a 11,7 grammos lövedékhez szerintem kell egy emberes fegyvertömeg, hogy a rúgást felfogja.
A hozzá való 7,62x54R lőszer a világ legrégebb rendszerben lévő patronja, eredeti változata 1891-ben került rendszeresítésre még a cári haderőben. Azóta lényegében csak a lövedék és a lőpor változott. Szerintem ez szép teljesítmény egy peremes lőszertől! Általában 9,7-11,7 gramm közötti lövedékekkel szerelik, ami csőtorkolatnál kb. 3500-3700 J energiát jelent. Ez azt jelenti, bármelyik nagyvadunk elejthető vele, ha nálunk lehetne medvére vadászni, még arra is alkalmas lenne. Leginkább a PPU és a Sellier&Bellot termékei kaphatók hozzá, néha Hornady, de mindegyikkel megbízhatóan működik.
Magyar vadászoknak a FÉG GV1 okán lehet ismerős a muníció, mivel azok is Mosin-Nagant alapokra épültek, csak az agyazáson változtattak és gyorsítós elsütést, valamint optikát kaptak. Erre is lehetne rakni.
Hajtásban, bokros, erdős területen cserkelni használnám. Dunántúli fegyvermester műhelyében láttam egyszer ebből egy utánkereső puskát, 45 cm-re visszavágott csővel.
A fegyver utóélete is érdekes. Hónapokkal azután, hogy lőttem vele, egy kollégám jött és mutatta, hogy szülinapjára kapott egy puskát. Én meg mutattam neki telefonomon a szórásképet, mert ez a lőszerszám volt az! Végzettsége okán kezelésbe vette ezt a kis „rondaságot”. Tusát felcsiszolta, alkatrészeit aprólékosan megtakarította, polírozta, a szarvasos matricát eltette emlékbe. Az összeszerelést követően a sütése még az előző állapotnál is jobb lett! Ez meglátszik a szóráson, mivel újdonsült gazdája 320 méteren összehozott vele egy 16 cm-s szórást! Tette mindezt nyílt irányzékkal, egy pickup lehajtott platóajtójáról. Azóta szerzett rá szereléket és egy autentikus távcsövet. Ha valahol jó helyen van ez a puska, akkor ennél a – hozzám hasonló fegyverbolond – barátomnál jobb helyet el sem tudnék képzelni neki.
