Tőtős Lehel kollégánk rendszeresen jelentkezik katonai fegyvereket vadászati oldalról bemutató sorozatával.
A hadipuskák sorában ez a lőszerszám került utoljára a kezembe. Jobb is! Ha ezzel kezdtem volna, minden mást csak silány utánzatnak, elrontott órai munkának gondoltam volna…
A modernnek mondott gyártók közül vagy három, négy firma „egyeneshúzásúját” próbáltam már. Szerintem ez a svájci remekmű zárja finomabban működik mindegyiknél! Aztán lehet, nem az M95 után kellett volna kipróbálnom. Mindenesetre óramű pontossággal, nagyon szépen jár. Agyazása, bár „hadpuskás”, a testalkatomhoz illőnek éreztem. A 4 kilogrammos fegyver visszarúgását jól elvezeti.
Célképe tetszett, a célgömb hasábja egy ferde pályán mozog, így mikrométeres állítást is lehetővé tesz. Egyáltalán nem elterjedt kialakítás ez egy hadipuskán. Látszik, hogy olyan ország terméke, amelynek a gazdasága megengedett „luxust” adni a bakái kezébe. Extrának tekinthető a szabad lengőcsöves kialakítás, ami mai szemmel nézve nagyon hosszú, 652 mm. A cső szabadon futása évtizedekkel a rendszeresítése után vadászpuskák esetében is prémium műszaki tartalomnak számított, nemhogy katonai fegyveren!
Etetni hatos tárból tudjuk a papír töltőkeret mellett. Ez sem volt szokványos akkoriban. Abban a történelmi korban a tömeghadseregeket töltőkeretes, töltőléces puskákkal látták el. Azért gondolom ezt logikus döntésnek, mert annyi katonának tárat adni nem kevés pénzbe kerül. És ami drága, az nem eldobható, tehát vigyázni kell rá. De a katona – főleg, ha sorozott – tud azért hanyag lenni, így nem zárható ki, hogy elhagyják a felszerelésük eme fontos darabját. Szóval a tár drága kincs. Nem csak azért, mert a hozzá való vas a több, hanem azért is mert bonyolultabb, időigényesebb a gyártás.
Töltőkeretet egy présgép megállás nélkül, napokig tud gyártani fémlemezből. Nem beszélve arról, hogy a tár nehezebb és több helyet is foglal a patrontáskában, a töltőkeretes változathoz képest, feltéve, ha ugyan annyi lőszert szándékozunk adni a bakának. A nagy kapacitású tár nem volt akkoriban indokolt, hiszen nem sorozatlövő, vagy öntöltő fegyverről van szó. Az újratöltés pedig viszonylag gyors, hiszen az üres tárat eltávolító mozdulatot megspóroljuk. Mivel Svájcról van szó, aki jól tartja a hadfijait, kaptak tárat is, meg töltőléces lehetőséget is. Mivel hadi csomagolású töltőkeretes lőszer nem állt rendelkezésünkre, mi a tárat töltöttünk mindig újra. Könnyen kivehető, jól tárazható darab. Ehhez a puskához tárat találni a piacon nehezebb, mint az M95-höz töltőkeretet…
Betáraztunk, jöhetett a lövészet. A biztosítója az a képen látható karika a zár végén. Elsőre szokatlan, de biztos, hogy gyapjúkesztyűben is használható, az ujj kicsúszása belőle teljességgel kizárt! Az elsütőbillentyűt sokáig kell húzni „üresben” mire felkeményedik, de utána határozottan „törik”, kiváló konstrukció. Mindenképpen a csövet és a sütést dicséri – nem pedig engem –, hogy 50 méteren a három lövés egybe szakadt a szerb teljes köpenyes lőszerrel.
Egyedül a hüvelykivetés nem tetszik ebben a puskában, mivel felfele repíti ki, így aztán nem lehet rá hagyományos távcsövet szerelni! Az megint csak a minőséget jelzi, hogy a hüvelyek egy húsz centis körön belül, egy helyen voltak a földön. A mesterlövész – K35 – változatánál a zárat 15 fokkal jobbra elfordították, így a kivetési pálya elkerüli a távcsövet, de ez a fegyver tán ritkább, mint a tár.
Beszéljünk most a hozzá való lőszerről. Aki rá akar keresni 7,5x55 Swiss néven kutakodjon. Semmi köze a 6,5x55-höz! Lényegében ugyan arra a feladatra jó, mint bármely 7-8 mm közötti patron, jól használható nagyvadas lőszer a megfelelő lövedékkel szerelve, amit 11 gramm körüli tömeget jelent. Mi egy doboznyi Privi Partizánt lőttünk el, akadály nem volt. Lőszerválaszték jobb a teljes köpenyes változatban, mint a vadászatra alkalmas lövedékkel szerelt patronok esetében. A csehek csak FMJ-t kínálnak, a Norma 11,7 grammos Oryxot tölt hozzá, a már említett PPU pedig 11,3 grammos SP-t gyárt. Ólommentes változatot a SAX kínálatában találtam, ez egy 9,2 grammos műanyag hegyű réz lövedék. Más gyártó nagyon nincs is, ha jágerünk ilyen puskával adja vadűzésre a fejét, nem dúskál a lehetőségekben. Az más kérdés persze, hogy ebben a kalibercsoportban egy puha hegyű lövedékkel szinte mindent el lehet ejteni a rókától a medvéig. Lehet, nem is kell az a nagy választék, amit a gyártók ránk zúdítanak?
A K31 az új szerelem! Ha nyílt irányzékos katonai lőversenyeken indulnék, elgondolkodnék ezen a pontos, minőségi lőszerszámon. Nem hiába ez a legdrágább az indulók közül.