Tőtős Lehel kollégánk rendszeresen jelentkezik katonai fegyvereket vadászati oldalról bemutató sorozatával.
Vagy jó tíz éve volt alkalmam kézbe venni hadtörténelmünk ikonikus darabját. Múzeumi példány volt, megtetszett, de akkor még nem lőttem vele. Sokat olvastam róla, videókat néztem, készültem a „találkozásra”.
Aztán eljött a nagy nap. A végeredményt már most elmondom, csalódás volt!
Szokni kell a „rángatós” zárműködést, először akadozva tudtam ismételni, de aztán ráéreztem az ízére. Az agyazása eddig a legrosszabb, amivel találkoztam. A szíjkengyelt zavaróbb helyre már csak a sátorvason belülre lehetne tenni, három lövésig toleráltam, az utolsó kettőt elrántottam, így nőtt az amúgy meglepően jó szórás. A sütése hadi kategóriában szerintem jó, az irányzékot is megfelelőnek értékelem. Szerintem az átlagos magyar vadász lőtudományát figyelembe véve, pontos fegyverről beszélhetünk.
8x56R lőszert nehéz találni! Netes véleményekre hivatkozom, miszerint a PPU-n kívül a Hornady is kínál hozzá patront. Az amerikai honlapon és katalógusokban a cikk írásakor nem találtam meg náluk, de lehet én kerestem rosszul...
Egyedül a szerb gyár kínál hozzá 13,5 grammos, vadászatra alkalmas Soft Point lövedéket. A 700 m/s-os kezdősebesség kevésnek tűnhet, de a nehéz „nyócas” lövedék így is 3300 J energiát produkál csőtorkolatnál. Ez minden nagyvadfajunk vadászatához elegendő. Nem egy háborús visszaemlékezésben a bakák szolgálati puskájukkal ejtettek el vadat, amivel kiegészítették a háborúban gyakran előforduló szűkös menázsit.
Öt lőszer kapacitású tárjába csak töltőkeret segítségével tudunk tölteni, ezt még nehezebb a piacon találni, mint lőszert. Keret nélkül viszont egylövetűként tudjuk csak használni. Maga a töltőkeret jó kialakítású, könnyen tölthető, a kialakítását tekintve sötétben is tudjuk melyik az eleje, hogy tegyük be felülről a tárba. Katonai szempontból előnyös, hogy az utolsó patron csőre töltésekor a keret alul kiesik, jelezve, hogy kifogyunk, vadászati szempontból viszont ez hátrányos lehet. Nagyvad terelő vadászatán, gyorsan ismételve, esti vadászatokon kereshetjük az avarban vagy hóban a drága és ritka töltőkeretünket.
Történelmi tény, hogy nem ez volt a legjobb hadipuska a világon, finom szerkezete révén a lövészárkok poklában sár, homok, és egyéb koszolódásnak kitéve akadt, megbízhatatlan volt (mint oly sok hasonló rendszer akkoriban), abban a korban viszont pontosnak számított. Vadászként vajmi kevés esélyünk van rá, hogy földön hemperegve bemocskoljuk a zárszerkezetet, így ezt a hibát nem tartom lényeges szempontnak.
Hogy a végére mondjak valami jót is, van valami bája, karaktere, „íze”, valamint jó egyensúlyúnak tűnt. Ennek a karabélyváltozatnak a csőhossza rövid, 500 mm, így kényelmes „cserkelőpuskát” kapunk. Súlya a lőszerhez passzol, 3,4 kg. Videómegosztón nem egy felhasználó panaszkodik, hogy rúg, mint egy öszvér, szerintem kényelmesen lőhető, csak a már említett szíjkengyel zavar. Nekem különösen tetszett, hogy a zár ismétléskor nem akart annyira az „arcomba jönni”, mint egynémely nagyra értékelt modern vadászpuska esetében.