Azért is jó „szörfözni” az internet virtuális hullámain, mert mindennap tanulhat valami újat az ember. Ez, valljuk be, nem hátrány a közösségi média kommentcunamija közepette. Jómagam legutóbb a magyar vizslákkal kapcsolatban tanultam valamit: a vizslák állítólag Karen-kutyák.
Legalábbis az amerikai hétköznapi kommentharcosok szerint. (Bízom benne, hogy itt és most többeknek bevillant a 2010-es évek egyik klasszikus mémje a History csatornás, zilált frizurás fószerről: uh – meh – ruh – knz, azaz americans, magyarul, amerikaiak.) Tehát a net hullámait meglovagolva jutottam el egy olyan vizslás fórumra, ahol eredendően arról akartam informálódni, hogy milyen arányban tartanak az USA-ban a vadászok magyar vizslákat. A hajónaplónak megjegyzem: motivációmról a Nimród januári lapszámában találnak háttéranyagot, amely cikkben a vadászkutya-kiképzésbe kóstoltam bele Tauber István és egy USA-ba szánt német vizsla, Brúnó segítségével. Innen tehát az indíttatás!
Szóval a böngészés során arról nem sokat tudtam meg, hogy az amerikai hántörök (jágerekként csak nem hivatkozhatom rájuk) oldalán milyen számban található meg nemzeti kincsünk, a magyar vizsla, arról viszont meglepően sok topik szólt, hogy a vizslák úgynevezett Karen-kutyák lettek, megfosztva az „elismerő” (nem, egyáltalán nem az) megnevezéstől a kisebb „zsebcirkáló” ebeket.
Na, de ki az a Karen?! Ismét az internet tengernyi tudásának erejét hívom segítségül, bár a napjainkban oly divatos sitcom sorozatokból azért sokan sejthetik a választ. A legismertebb kereső definíciótára szerint „A Karen egy pejoratív szleng kifejezés egy ellenszenves, dühös, jogos és gyakran rasszista középkorú fehér nőre, aki arra használja kiváltságát, hogy boldoguljon az életben, vagy mások viselkedését irányítsa.”
Hát ez nem hangzik valami jól, igaz?! Most jogosan merülhet fel olvasóimban a kérdés: mégis mit érdekel minket, mi zajlik az USA-ban? Persze igaz, ami igaz, Amerika bármely szeglete messze van Közép-Európához képest, de itt érdemes felidézni két dolgot. Egyrészt valamikor, a 2010-es évek elején, egy vizsla nyerte az USA-ban a legokosabb kutya címet, amivel nemcsak hogy trendi kanapékutyává avanzsálódott az államokban, hanem a közösségi média révén globálisan kialakult körülötte egy „cuki kutya”-kultusz, teljesen háttérbe szorítva a fajta vadászati múltját és hasznát. Másrészt ugyanebben az évtizedben érezhetően megnőtt idehaza is a hobbi-vizslatartók száma, gondoljanak csak az olyan kezdeményezésekre, mint a közösségi vizslasétáltatás, a célzott fajtamentés stb.
Utóbbi eset kapcsán megtörtént velem a következő sztori (aminek egyik főszereplője tipikus Karen-beállítottságú hölgy volt): a feleségem (nem, nem őrá céloztam!) még a főváros déli szegletében dolgozott, és egyik reggel egy kóbor magyar vizslára lett figyelmes a négysávos központban. Megfogni a kutyát nem tudta. Azonnal hívott, hogy mitévő legyen, de én éppen a város másik felén dolgoztam, kocsim nem volt, munka viszont annál több. Azonnal feltárcsáztam az egyik (nevében legalábbis a fajtához dedikált) mentőszervezetet. Senkit sem értem utol. Próbálkozásaim közepette felmentem a közösségi oldalukra, ahol írtam nekik, privátban és nyilvánosan is. Egyikre sem jött válasz, viszont egy későbbi felhasználó cuki kutyás képére válaszoltak. Tehát kikerülték a kellemetlen témát, s megválaszolatlanul hagyták az internet végtelenségében…
Itt elpattant bennem valami, és – akkor még bízva a közösségi média jótékony erejében – írtam egy bejegyzést a történtekről. No és ezzel két nappal az eset után megidéztem Karent, pedig se gyertyákat, se kántálást nem használtam, becsszó! Megkaptam a kioktatást, mit képzelek, hogy én véleményt alkotok a szervezetről, a munkájukról és a többi… Mert ő kiment az említett négysávoshoz, és nem volt ott a vizsla. Igaz, ezt közel két nappal később tette, de én szégyelljem magam!
Szóval a magyar vizslák helyzetéről lehetne beszélni: globálisan! Éppen ezért fontos, hogy anno 2020-ban, az országos vadásznapon megalakult a rövidszőrű és drótszőrű magyar vizsla fajtát egy szervezetbe tömörítő Magyar Vizslák Világszövetsége. És az is kardinális dolog, hogy ezt a lépést mi, magyarok tettük meg, nem az, ahogy a History csatornás faszi mondja: americans…
