…avagy a gabonán „felrobbanó” lövedékek.
Mikor a múlt század végén kamaszként először ülhettem ki vadkárelhárító vadászatra, terjedt azon a vidéken egy nézet, miszerint az elveszett vaddisznók nagy része azért nincs meg, mert el se találják, mivel a lövedék akár egy búzakalászon is „felrobban”, így a sertevad oldalát már nem éri el. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a „mítoszt”!
Felnőtt azóta sok vaddisznó a Somló lábánál, a legenda eredete már homályba vész, napjainkban viszont már vadászó emberként van lehetőségem utánajárni a dolognak. A kísérletünk feltételezése tehát az, hogy akár egy kalászon is expandál az SP lövedék, ha eltalálja azt.
A teszt felépítése
Nem sok lőteret tudtam felkutatni, ahol engedték volna bevetni a célterületet, így kénytelen voltam vadászcimborámtól kérni egy vödörnyi gabonát. Ezt mértem ki zacskóba, hogy biztosan eltaláljak egy kalásznyi mennyiséget. A vadász, aki akkor a szárnya alá vett, a .30-06-ból a cseh SPCE 9,7 grammos „szőrvágóst” lőtte. Én a 7x64-ből lövöm ezt a konstrukciójú 11,2 grammos lövedéket. Igaz, a lövedék vékonyabb, viszont nehezebb, ugyanakkor lassabb a .30-ashoz képest, 100 méteren hatásában viszont elhanyagolható a különbség a két patron között. Kitekintésképpen a kísérletbe bevontam a .308 Win. kaliberű, szintén cseh patront lövő puskámat 11,7 g-os puha hegyű lövedékkel és a nem tipikusan disznós kalibernek számító 6,5x55-öst puskát is, 9,1 g-os, szintén SP lövedékkel. Továbbá az áthatolást vizsgálandó, céllövő, teljes köpenyes lövedéket is próbáltam a .308-ból.
A kísérlet kezdő lőtávját 50 méterben állapítottam meg, véleményem szerint az átlagos vadásznak a félig-meddig takarásban lévő vadra éjszaka nem kell messzebbre lőni ennél.
Első feltevésem az volt, hogy a vad legtávolabb gabona sortávolságra állhat a kalásztól, ezért papírcélomat gondosan kimérve, 12,5 centire helyeztem egy zacskónyi – körülbelül 320–380 gramm – gabona mögé. A látványos „zacskófelrobbanást” leszámítva nem volt befolyásoló hatása a gabonaszemeknek. Fegyvertől-lőszertől függetlenül a papíron jól látszott, hogy az expanzió még nem indult meg, kerek lyukat ütöttek. A szemek másodlagos repeszként szakították át a papírt. Szereztem egy maréknyi tejes érésben lévő kalászt – a kísérletet nem idén végeztem –, azt összefogva, a csokorra több lövést téve hasonló eredményt kaptam, mint a kiszáradt gabonával, mellékhatásként zöldre színezték a papírt.
Látható eltérések
Következő sorozatnál a papírlapot 1 méterre a kalászok mögé tettem, egyetlen kalász eltalálása esetén nem láttam számottevő különbséget a 12,5 centis távolsághoz képest. Ugyanakkor a gabonával teli zacskóra lőve a papírlapon világosan látszott, hogy a lövedék gombásodása beindult, a teljes köpenyes pedig keresztbe fordult. Tehát mire elérné a vad testét, energiája lehet elégséges, de a lövedék működési mechanizmusa már nem kielégítő a vad biztos elejtéséhez. Eltérítő hatást 12 centi és 1 méter viszonylatban nem mértem.
(…) A teljes cikket a Nimród Vadászújság júniusi számában olvashatják.
