Júliusi lapszámunkban a terepi bírálatok fontosságára, a selejtezés „tudományára”, az őztakarmányozás fortélyaira helyeztük a hangsúlyt.
Az elmúlt hónapban hunyt el dr. Galamb Gábor, a köztiszteletben álló vadász, vadgazdálkodási szakember. Lapunk hasábjain is megemlékezünk a Lábod Vad- és Erdőgazdálkodási Zrt. egykori vadászati igazgatójáról.
Július 8-ával elérkeztünk az idei őzbakvadászati idény feléhez, ezért az elejtett őzbakok szerkesztőségünkhöz eddig beküldött adatai alapján összegeztük tapasztalatainkat, és bemutatunk önöknek néhány vadat az elmúlt hetekben érkezett beszámolók közül.
Szemgyakorlatok – vadászoknak címmel, e hónapban a terepi bírálat tapasztalatairól is részletesen írunk a hazai öt nagyvadfaj tekintetében.
Minél többet nézegetjük a bikáink – egyre beszédesebb – hullajtottagancs-sorozatait, annál inkább rájövünk arra, hogy vajmi keveset értünk hozzá… de nem csak mi, hanem az eddig kialakított „selejtezési elvek” is… Juhász Ferenc e havi cikkében ezt a kérdést járja körül.
Az őzek takarmányozása igazán összetett feladat, a téma kapcsán Szabó Lajos elnök-vezérigazgatóval, a Hódmezővásárhelynél gazdálkodó Hódagro Zrt. Vadásztársaság elnökével beszélgettünk.
A gondolat, miszerint a vad mindig egy lépéssel előttünk jár, a vadon élő állatok alkalmazkodóképességéről szól, amit több évtizedes vadászati tapasztalat szült. Vezsenyi Imrével, a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. vadgazdálkodási osztályának vezetőjével és Grozdics Károllyal, a Hosszúcser Vadászegylet hivatásos vadászával folytatott beszélgetéssel árnyaljuk a lakóterületen megjelenő vad témáját.
A híreket figyelve, egyre többször találkozunk a városokba beköltöző vadon élő állatokat érintő témákkal, így például a belterületi vadkárral, az ember és vad közötti konfliktusokkal és az esetleges megoldásokkal, a városi vadgazdálkodással. De mégis mi áll ennek a jelenségnek a hátterében? Bori Bianka e havi cikkében erről ír részletesen.
Júliusi interjúnkat Birtalan Istvánnal, a gyergyószentmiklósi Vadász- és Sporthorgász Egyesület igazgatójával készítettük a június 2-án megrendezett, „FARKAS & MEDVE – Ragadozó és ember konfliktusa a Kárpát-medencében” címet viselő konferencia apropóján, valamint az elhangzott előadások tartalmába is betekintést nyújtunk.
A szürke farkas vitathatatlanul Eurázsiának, így Magyarországnak is az egyik csúcsragadozója. Évről évre, ahogy a farkaspopuláció növekszik, a farkasokkal kapcsolatos észlelések, hírek száma is egyre gyarapodik. Most ezeket a sajtóhíreket szedte csokorba Csikvári Dóra, az elmúlt éveket átvizsgálva.
Május 9-én, Baranya megyében, Martonfán, a Vadász- és Ifjúsági Központban – továbbképzés keretében – egyhetes bentlakásos vadászkürtös tábort szervezett a Magyar Véreb Egylet ama tagjainak, akik szerették volna fejleszteni kürtöstudásukat, Walter Frevertnek a mondását alapul véve, miszerint „Kürtszó és kutyaugatás – ez a két hang elválaszthatatlana vadászattól”.
Vadászkutyás rovatunkban ezúttal a vízi tréningekről értekezünk, hiszen kiemelten fontos, hogy a vízhez szoktatás egy vadászkutya esetében a lehető leghamarabb elkezdődjék.
Éltető hagyományaink sorozatunk 15. részében a zászlókra, azok jelentőségére, szerepére helyeztük a hangsúlyt.
Budapest közelében, Alsónémedi és Bugyi községek határában 70 éve gazdálkodik a Kóhalma Vadásztársaság, melyre egykori alapítói joggal lennének büszkék. Cikkünkben bemutatjuk a társaság múltját, jelenét – és jövőjét.
Hód volt, hód nem volt… A hódok és az általuk okozott károk egyre gyakrabban kerülnek elő a sajtóban és a közösségi médiában. A Nimród szerkesztősége is fontosnak tartja a probléma feltárását, ezért most helyet adtunk egy olvasói cikknek, amely a „hódproblémát” feszegeti.
A tájegységi fővadász kollégák cikksorozatában ezúttal Kovács Imre CIC-trófeabíráló ír a ragadozókoponyák bírálatáról, hiszen az emlős ragadozók vadászatának, illetve gyérítésének napjainkban több szempontból is nagy jelentősége van.
Állami erdőgazdaságainkat bemutató sorozatunk végéhez közeledve, ebben a hónapban a kakukktojáshoz, a Tanulmányi Erdőgazdaság Zrt.-hez érkeztünk, amely az indulásakor még nem volt állami erdészet.
Vadászújságunk szerkesztője továbbra is előszeretettel akasztja szögre a klaviatúrát egy nap erejéig, ezúttal hogy trófeaalátét-készítőként próbálhassa ki magát, és olvasóinknak is segítsen bekukucskálni e mesterség kulisszái mögé.
Kultúra rovatunkban is újdonsággal készültünk, melynek első részében – A Nimród művészei címmel – vadászújságunk vészterhes időkben történő születéséhez, az első illusztrációk milyenségéhez nyúlt vissza Kőhalmy Tamás.
Természetfotósainkat bemutató sorozatunk következő részében Utassy György munkásságával ismerkedhetnek meg jobban olvasóink, aki valóban nem „csak” vadfotós.
Békés Sándor e havi portréjában Gál Ferenc nyugalmazott honvédtiszttel beszélgetett, aki a magyar vadászlősport kiemelkedő személyisége, sokszoros versenygyőztes, koronglövő magyar bajnok, versenybíró, a nagytétényi, majd a budakeszi lőtér vezetője, fegyverismereti és lőoktatója volt.
A hónap irodalmi morzsája Fekete István Júliusi bak című írásának részlete, az író Öreg utakon című kötetéből.
A magyar vadászat történetéből bemutatandó jeles trófeák következője az abádszalóki őzbak.
Felszerelések tekintetében e hónapban a világító berendezéseké a főszerep, elsősorban a HC60-as fejlámpáé, emellett kollégánk kipróbálta a TigerMade szélirányjelzőt, és meg is osztotta terepi tapasztalatait az eszközről.
Szerelemre, barátságra, vadászatra jelszóval érkezik elmaradhatatlan borajánlónk is, amelyben szereplő vinkó ezúttal nem akárhol – Afrikában került a pohárba.