Az újév beköszöntével
Januári lapszámunk első témái közt a gímszarvas válogató vadászatáról lesz szó, ám nem a megszokott, tankönyvekből tanult, látott, hallott módszerek alapján, hanem egy kicsikét a „dolgok mögé” nézve próbálunk meg közelíteni a szarvasainkhoz.
A dámbika válogató vadászatáról Poszpis Péter kerületvezető vadász és Kovács Tamás, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vadászati ágazatvezetője ír részletesen, kiemelve azt, hogy olyan területeken jelent meg a dám az elmúlt években, évtizedekben, ahol addig nem ismerték közelről ezt a vadfajt.
Aktuális lapunkban Szigeti Edit ad hangulatjelentést egy terelővadászatról, hogy bemutassa, milyen hosszú az út a felkészüléstől a terítékig.
Egy profi csapatkapitány címmel Fuchs Tamás jagd terrier tenyésztővel készült interjúnkat olvashatják.
A Magyarországi Drótszőrű Magyarvizsla Tenyésztők Egyesülete november 25–26-án rendezte meg a Bereg-Nyírség Kupa névre keresztelt Szent Hubertus Versenyét, melyről vadászújságunkban beszámolunk.
Az év elejével új sorozatot indítunk, Mivel kedveskedjünk a vadnak címmel, melynek első témája a hónap vadföldnövénye, a rozs.
Ellátogattunk Bélmegyerre, pontosabban a Békéscsabától közúton 25 km-re lévő település határában fekvő vadászterületre, ahol már a 19. században kiemelt vadászati események zajlottak, hogy megtudjuk, hogyan szervezik a jelenben a régmúlt időket idéző vadászatokat a Dél-Alföldön.
Márton Attila tájegységi fővadász e havi cikkében a hőkamerás vaddisznó állománybecslés lehetőségeit járja körül.
Éltető hagyományaink, vadászújságunk közkedvelt sorozata már a 20. részhez ért, melyben „ennek örömére” a nevetés a téma.
Lapunk már beszámolt róla, hogy Marghescu Tamást Sebastian Winkler váltja a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) vezérigazgatói posztján. A leköszönő vezetővel beszélgettünk a kezdetekről, vadvédelemről és a jövőről.
Vajon hány magyar vadász ajkát hagyta el eddig szerte a nagyvilágban, hogy: Goodbye, még visszatérek!? Bizonyosan nagyon soknak… Új rovatunkban olyan magyar vadászokat mutatunk be – egy számukra kiemelkedőnek számító vadászatuk révén –, akik a földkerekséget járva pozitív nyomot hagytak maguk után. Elsőként következik Kiss B. Zoltán rinocérosza, 2019-ből, Namíbiából.
Az elmúlt 15 évben az új technológiák lehetővé tették a „red dot”, illetve a holografikus irányzékok széles körű alkalmazását. Simonyi Ottó aktuális írásában nem tér ki a technikai részletekre, inkább a felhasználói tapasztalatokat összegzi.
A lőbotról való lövés elsajátítása nem mindig egyszerű feladat, ám kevés hangsúlyt kap az oktatása. Lapszámunkban ennek praktikáiról, gyakorlási módjairól értekezünk.
Felszerelés rovatunkban az új év első témája nem más, mint, hogy milyen szerrel tisztítsuk puskáinkat, hiszen a hideg, párás őszi-téli vadászatok számával hatványozottan nő a jelentősége a puskák karbantartásának.
Íróportré gyertyafényben címmel Cséplő József életéről és munkásságáról emlékezünk meg lapunk hasábjain.
2023-ban van Széchenyi Zsigmond születésének 125. évfordulója, ebből kifolyólag szerkesztőségünk az esztendőre emlékévként tekint és igyekszik visszatérően foglalkozni a közismert világjáró életével. Elsőként azt tekintjük át, milyenek voltak Széchenyi hétköznapjai az 1951. évi kitelepítés során.
Kittenberger Kálmán utolsó fényképe, és ami mögötte van. A felvétel 1957 novemberében készült, egy trófeabemutató utáni vacsorán. Egy fotó, de ha utána nézünk a körülötte zajló eseményeknek, nagyon sok gondolatot sugall…
Új rovatunkban az év során olyan emlékhelyekhez zarándokolunk el, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak a vadhoz, a vadászathoz, a vadgazdálkodáshoz, vagy a vadászokhoz. A sorozat elsője pedig a budapesti Cantata profana-kút.
Januártól lapunk új, az egész évet végigkísérő sorozattal jelentkezik. Tizenkét útvonalon keresztül cserkelünk majd az ország különböző tájrészein, ahogy azt előttünk Ilosvay Ferenc is megtette, hét évtizeddel ezelőtt. Első „utunk” a Tisza, a Túr és a Szamos által határolt vidékre vezet.
2023-ban is folytatjuk irodalmi kalandozásainkat vadászújságunk oldalain. Januárban a Vadőrmesét ajánljuk szíves figyelmükbe.
A vadászálmok földje címmel egy bezoár kőszáli kecske törökországi vadászatáról írunk részletesen.
Hidvégi Béla világvadász úgy döntött, hogy személyes tárgyait aukcióra bocsátja, a befolyt összeget pedig vadvédelemre fordítja. Lapunkban ezen tárgyakról és a támogatandó ügyekről ír kedvcsinálóként.
Károlyi József és a Szlovák Nemzeti Jótékonysági Vadászat Polgári Társulás közösen alapította meg a gróf Károlyi Lajos érdemérmet, hogy azon személyek munkáját ismerjék el, akik tevékenységük révén sokat tesznek a fenntartható vadászatért és természethasználatért.
Ebben az esztendőben a gasztronómián belül nem borokkal fogunk foglalkozni, hanem a pincékből felballagunk a konyhákba és különböző finomabbnál finomabb – vadból készült – ételeket fogunk kóstolgatni. Ezúttal nem mi fogunk főzni, hanem lapunk főszerkesztő-helyettese látogat el egy-egy patinás, vagy éppen feltörekvő étterem refektóriumába, konyhájába. Januári ételünk helyszíne a Keleti-pályaudvar környékére, méghozzá a Mosonyi utcába esik…