Amikor egy vadász, kiképző vagy laikus fajtatiszta kölyök vásárlására adja a fejét, fontos, hogy a céljának megfelelő típusú kutyát válasszon, de ami ennél is fontosabb, egy felelősségteljes, a fajtához minden tekintetben értő kutyatenyésztőt.
Hosszasan lehetne sorolni a tenyésztő és a kutyát csak pároztató, úgynevezett szaporító közötti különbségeket; az egyik legfontosabb aspektus a szocializáció. Nem kizárt, de nem is jellemző, hogy egy házi szaporulat jó szocializációt kapjon, így a későbbi munka során helyrehozhatatlan hiányosságokat fedezhetünk fel az eb jellemében; a kölyök korai tapasztalatainak hiánya egy későbbi életszakaszban már nem, esetleg csak nagyon nehezen kompenzálható. Egy jól érzékenyített fiatal kutyától a tréner például jellemzően elvárja, hogy a lehető legtöbb zajra, ismeretlen ingerre közömbösen, legfeljebb egészséges, félelemmentes érdeklődéssel reagáljon.
Az alábbi esettanulmány főszereplője egy vadászati célokra szánt fiatal Jack Russell-terrier szuka, amely egy házi szaporulat négyfős almának utoljára értékesített példánya. Az ideális, nyolchetes kor helyett gazdához kerülésekor már öt hónapos volt, emberrel való számottevő érintkezés nélkül. Bár a gazda szakképzett tréner több törzskönyves juhászkutyával, ekkor nagy kiképzői hibát követett el: nem szeretett volna mélyen a zsebébe nyúlni. Elsődleges célja falkája fiatalítása lett volna – hiszen általános tapasztalatként mondható, hogy egy idősödő, lassuló falkába egészen új lendületet visz egy tüzes, fiatal példány –, ám emellett a vadászati célokra való kiképzést is tervbe vette. Ez pedig nem is olyan egyszerű feladat.
Az adott kutya a családba és falkába kerülésekor tehát már öt hónapos volt, ami a vásárláskor nem derült ki, csupán később, amikor a tulajdonos állatorvosi igazolást kapott a kölyök megfelelő immunizálásáról és azonosítócsipjéről, noha gyanús lehetett volna a már leváltott fogazata és fejlett testfelépítése. Bár más kutyákkal szemben dominánsan viselkedett, a helyszínen mégis nehezen volt megfogható; félelmi agressziót ugyan nem mutatott, de az ember közelségére meneküléssel reagált, a megfogáskor vizeletet ürített. A hozzáértő tenyésztő az autóban való utazásra is felkészíti a kölyköket, hisz a nevelkedési idő nyolc–tizenkét hetében többször kell állatorvosnál járniuk a kötelező és javasolt immunizálás és az egyéni azonosítók végett – ez az öt hónapos kutya viszont még soha nem ült mozgó járműben, így már a hazajuttatása sem volt zökkenőmentes.
Új otthonába azután könnyen beilleszkedett, rögtön azonos hullámhosszra került a nála jóval nagyobb, ám hasonló aktivitási szinttel rendelkező juhászkutyákkal. Fajtájához mérten a lehető legnagyobb kalandvággyal bírt, az ásásra tervezett, túl méretes mancsait előszeretettel használta a kert szakszerű „átrendezéséhez”. A gazdáival viszont nem kereste a kapcsolatot, a házba sem mert bemenni a saját lábán. A házakban lévő, különböző mesterséges felületektől való távolságtartás egy bizonyos mértékig és ideig normálisnak mondható, de a hozzászoktatás nem okozhat különösebb nehézséget.
A tréner (és tulajdonos) úgy ítélte meg, hogy legalább egy hónapot hagy a kutyának arra, hogy kinyíljon előtte a világ, megismerje a forgalmat, a kertet és a házat, valamint az őt gondozó embereket. A taktika bevált, egy hónapon belül az eb első hívásra termett a lakásban, vezényszóra foglalta el az éjszakai szállását, a szobakennelt, helyben maradva, türelmesen várta a vacsorát, és rendszeres testi kontaktust keresett a trénerrel. Nagyon jól motiválhatóvá vált játékokkal és jutalomfalatokkal, ám kezdetben kizárólag akkor működött, amikor egy másik kutya is jelen volt a helyiségben vagy a kertben, akár csak a szobakennelben várakozva. Magas ösztönszinttel rendelkezett, ám ha egyedül maradt, nem fogadta el még a kedvencét, a szarvaslábat sem.
Két hónap után már könnyen visszahívható volt a sétáltatások során, meglepő módon az erdőből, szagról is első szóra vágtatott a gazdához: ebben az esetben nem a többi kutya jelenti számára a mérvadó biztonságot, hanem az ember.
Az ilyen kutyával rendkívül fontos egyedül foglalkozni, de ha a megfelelő kapcsolat és stabilitás csak egy másik eb jelenlétében valósítható meg hatékonyan, akkor ki lehet – és ki is kell – használni ezt a lehetőséget, majd fokozatosan egyre távolodni a passzív kutyától, végül időnként teljesen eltüntetni a látókörből.
Terrierünk jelenleg 15 hónapos, már egyedül foglalkoztatható, egyre kevésbé zavarják a külső ingerek és zajok, ám a világjárvány hátráltatta az egyik legfontosabb feladatot: azt, hogy nagyobb mennyiségű emberrel találkozhasson; a tömeg számára még mindig a legfélelmetesebb kihívás.
Komoly előny a más kutyákkal kapcsolatos nagyfokú szocializáltsága, bármilyen nemű, méretű és életkorú kutyával megtalálja a közös hangot. Ez azért fontos, mert későbbi vadászati munkája során nem kerülhet összetűzésbe a többi ebbel. A tulajdonos-tréner immár elkezdheti felépíteni a hobbiszintű utánkereső-gyakorlatokat. A fiatal szuka egyre inkább tud koncentrálni a feladatra, lelkesedése fáradhatatlan.
Bár a „rugólábú” Jack Russell-terrier elsősorban kotorékozásra lett kitenyésztve – ezért van magassága a talajszint közelében –, ám az apró termet senkit ne tévesszen meg: egy terrier mellett az ember soha nem unatkozik, ők igazi, könyörtelen munkakutyák. Manapság a hobbitulajdonosok ritkán használják őket az eredeti funkciójuk szerint, hiszen nem garantált, hogy a kotorékbeli összecsapás minden alkalommal a kutyánk javára dől el. A gazdák manapság számos kutyás sport közül választhatnak, előtérbe helyezve az állat testi és mentális egészségét, ám számukra ez szinte soha nem elég, örökké bennük maradnak a gyilkos ösztönök, így ritkán tarthatóak együtt más kis termetű kedvenccel, és a berendezési és használati tárgyak sincsenek tőlük biztonságban...
A gazda másik szándéka – egy olyan társ, akit apró termetéből kifolyólag minden körülmények között magánál tud tartani – sajnos meghiúsult. Bár az eb végleges testmérete csupán 3,5 kilogramm, ám a gátoltságából fakadó hiányosságait már soha nem lehet oly mértékben kompenzálni, hogy biztonságban be lehessen vinni a városba vagy zárt helyiségekbe, más emberek közé.
Mindeme nehézségek és kihívások ismertetése után meg kell jegyeznünk: amennyiben a gazda megfelelő körülmények birtokában és alapos felkészültséggel választja a Jack Russell-terriert, az egyik legcsodásabb fajtához lesz szerencséje.
