Dr. Galamb Gábor neve elválaszthatatlanul összeforrt Lábod nevével. Kaposváron született, de Lábodon lett az, aki.
Szerencsés csillagzat alatt született, mondta legutóbbi beszélgetésünk alkalmával, mert a sorsa mindig úgy alakult, hogy a főnökei hagyták szabadon dolgozni. Azok a bizonyos főnökök, akikről mindig megemlékezett, Pankász Ferenc, a Lábodi Állami Gazdaság igazgatója és dr. Studinka László, a gazdaság vadászati ágazatvezetője volt. Ez utóbbi Egy marék vadászemlék című könyvében azt írta róla, hogy „Mániája a szarvas, ért is hozzá, kitűnően bőg – egy szóval igen jó segítőtárs volt, annál is inkább, mert a területen nagyon jól eligazodott. Gondolom, manapság egyre jobban eligazodik rajta… mert ő lett az utódom, ő vette át tőlem a stafétabotot.”
Dr. Galamb Gábor a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett diplomát, doktori címét tíz évvel később, 1973-ban a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen nyerte el summa cum laude minősítéssel. Már egyetemistaként a Lábodi Állami Gazdaság ösztöndíjasa volt. 1963-as munkába lépése után 1964-ben erdőkezeléssel, a nyártelepítési program vezetésével bízták meg, 1968-ban erdészeti és vadászati ágazatvezetővé nevezték ki, 1980-tól 1998-ig pedig, nyugdíjazásáig, vadászati igazgatóként dolgozott.
Lábod térségében az 1950-es években csak váltó vadként fordult elő a gímszarvas. A szarvas megtelepedése és állományának megerősödése tudatos szakmai munka eredménye volt. A terület nyugalmának biztosítása, ellenőrzése, szerkezetének erdősítéssel és művelési mód váltással történő alakítása, valamint a vad életkörülményeinek folyamatos javítása viszonylag rövid idő alatt látványos eredményeket hozott. A mennyiségi növekedés mellett a minőségi mutatók is felfelé ívelőek voltak. A lábodi szarvasgazdálkodás szigorúan tiszteletben tartott alapelve szerint a szarvasról csak távlatosan, szarvasöltőben szabad gondolkodni. A kiváló adottságú bikák korosodását akár áldozatok árán is biztosítani kell, azaz a pillanatnyi sikerek érdekében nem szabad a jövőt feláldozni.
Lábod neve a Hans von Auloch által 1967-ben elejtett bika különlegesen szép agancsa révén vált Európa-szerte ismertté, miután az agancs rajza az 1971. évi Budapesti Világkiállítás emblémája lett. De a későbbiekben is szinte minden év hozott valami különlegeset. 1989-ben egy 13,30 kilós, 1991-ben egy 14,70 kilós, 1993-ban pedig egy 14,30 kilogrammos agancsra csodálkozott rá a vadászvilág. A lábodi vadgazdálkodás egyedülálló eredményeit a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács (CIC) 1994-ben Edmond Blanc-díjjal ismerte el.
Dr. Galamb Gábor a hazai vérebkultúra újraélesztésében és kiteljesítésében, a Magyar Véreb Egylet szervezeti életében is jelentős szerepet vállalt. Szenvedélyesen vallotta és hirdette ugyanis, hogy ahol sok a nagyvad, ott jól képzett vérebvezetőkre és vérebekre is szükség van. A hannoveri módszerekkel zajló lábodi vérebvezető-képzés résztvevői közül többen nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket értek el. 1988 és 1998 között a CIC Kinológiai Szakosztályának alelnökeként is tekintélyt szerzett hazánknak.
A közösségi szerepvállalás, a közösségért érzett felelősség lételeme volt. Tagja volt a Vitézi Rendnek, egy jótékonysági feladatokat vállaló lovagrendnek, lakóhelyén Legényegyletet alapított. Az ugyancsak általa létrehozott vadászati és vadászattörténeti állandó kiállítás Lábod község egyik turistákat is vonzó látványossága. Fáradhatatlan és eredményes munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Kiérdemelte a Magyar Nemzeti Vadászrendet, Lábod község pedig díszpolgárává választotta.
Békés Sándor