Megözvegyült édesapámhoz társául szegült egy gerlepár, ezzel, a Szentírásban a tavasz hírnökeként említett madár némi enyhülést hozott sajgó szívére.
Csillogó szemekkel húzta el konyhaablaka függönyét, hogy megmutassa nekem, mi történik odakint. A megüresedett virágláda sarkán, ágacskákból tákolt fészekben türelmesen üldögélt a tojó, őt váltotta időnként a párja. A kikelt fiókákat begytejjel táplálták mindaddig, amíg nem önállósodtak.
Édesapámat is a tavasz közeledtével kísértük utolsó földi útjára. Miközben tanultam az életet nélküle, hozzám is megérkezett az én gerlepárom. Igaz, nem éppen a Balkánról, nem is Törökországból, se nem Indiából, hanem a környékről. Az Ázsiában őshonos madárfaj a múlt században fokozatosan népesítette be Európát, haladva észak felé. Fészkelő állománya idehaza 170 ezer pár. Az évenkénti 4-5 fészekalj, jellemzően két fiókával, – bármennyire a béke és a hűség szimbóluma –, növekvő állományával gondot okoz.
Debrecen város balkáni gerle populációdinamikai vizsgálatát bő négy évtizede publikálta dr. Bozskó Szvetlana és Juhász Lajos. Azt írták, hogy a rendkívüli terjeszkedés oka a faj populáció-ökológiájában és dinamikájában keresendő. A madarak nagy tömege nap, mint nap, jelentős gazdasági, köztisztasági és egészségügyi problémát okoz. Az első balkáni gerle 1937-ben tűnt fel a városban, számuk egészen 1954-ig elenyészően kicsinek számított, csak a légpuskákkal kapcsolatos jogszabály korlátozása után, 1956 után indult rohamosan szaporodásnak. Következtetéseik szerint, túlszaporodásuk nem kívánatos eltolódásokhoz vezetett sok értékes madárfaj rovására. Szükséges a populáció szabályozása, az állomány csökkentése.
Gerléim nászrituáléjában a hím bemutatta párjának a fészekrakó helyeket. A legalkalmasabbnak vélt ponton, nappalink panorámaablaka előtt álló májusfa hármas ágelágazásában a tojó építkezésbe kezdett, a hím ehhez hordta kitartóan a fészekanyagot. Szent György havában, a szeszélyes időjárással mit sem törődve, béke honol gőricéim otthonában. A tojásokból kikelt fiókákkal a szülők teendői sokasodnak, hamarosan alig győzik etetni, gondozni azokat a lombkoronát öltő fán.
Húsvéthoz közeledve, álljon itt egy történet. Egy monda szerint, Jézus kálváriájakor egy katona egy pohár tejet szeretett volna vásárolni neki az útszéli tejárus asszonytól, de csak 17 pénze volt. A tejárus nem engedett a 18 pénznyi tejből, így büntetésül gerlévé változott. Viszont, ha kimondja, hogy 17, akkor visszaváltozik emberré, ám ha 19-et mond, vége a világnak.
Erre a történetre a balkáni gerle latin neve felfejtésénél bukkantam, Streptopelia decaocto, vagyis a strepto ruhaanyag, nyaklánc, a pelia annyit tesz, mint gerle. Elnevezése a jellegzetes nyaki mintájából eredhet, a decaocto 18-at jelent. A magyar név pedig a latin columba szó észak-olasz golomba alakjából származik, délszláv közvetítéssel. Egy másik értelmezésben, a gorlica magyar megfelelője a gerle, gilice, iglice.
Napról napra erősebben kötődöm ismeretlen ismerőseimhez, azonban az élet örök rendjeként tudomásul veszem, amikor odébb (sz)állnak. Miként nem okozott különösebb traumát első társas gerlevadászatom sem, a helvéciai napraforgó tábla termésének kármentő vadászatán, egy felejthetetlen szeptember 4-i hétfői napon, ahol hivatásos vadászbarátunknak, Konrádnak hála, a sikert kiváló társaságban, gerlevadásszá avatásom koronázta.