Idén ünnepeljük Széchenyi Zsigmond, neves vadászírónk, vadászati ikonunk születésének 125. évfordulóját. Emlékezete kapcsán vadászújságunk internetes felületein is rendszeresen idézünk tőle, illetve a róla szóló írásokból válogatunk.
A minap felmerült a kérdés, hogy vannak-e még újabb, eddig nem ismert információk Széchenyi Zsigmondról, vagy a kutatás már mindent kiderített? A válasz az, hogy manapság is gyakran felbukkannak olyan adatok, tárgyak, fotók, egyebek, amelyek többnyire ismeretlenek voltak, vagy ha ismertek is, az életrajzi könyvből ezért-azért kimaradtak, illetve nem kaptak kellő hangsúlyt. A számomra – mint kutató számára – új információk közül álljon itt két közelmúltbeli példa.
Mint arról a Nimródban külön cikk is született, előzőleg nem tudtam arról a szarvasgyilokról, ami egykor Széchenyi Viktor tulajdona volt, és amit Meretei Imre volt kedves megmutatni nekem. Ugyancsak nem ismertem Széchenyi Zsigmond kitelepítési helyének, a Polgár 88-as tanya tulajdonosának történetét, amelyet a család leszármazottja, Vargáné Oláh Anna osztott meg a Nimród olvasóival.
Régóta ismertem azonban azt a Széchényi Viktor által készített családfát, (valójában szaknyelven ősfát, mert lentről felfelé terebélyesedik), amelyen gyermekeinek felmenői találhatók. A hatalmas album számtalan, kézzel festett címert tartalmaz. Úgy gondolom, Magyarországon kevés ilyen alapossággal kidolgozott, szakszerű, látványos ősfa lehet. A munka tartalmi része Széchényi Viktor kitartó szorgalmát dícséri, ő gyűjtötte össze, évekig tartó, kiterjedt levelezéssel. Ezt az anyagot rendezték azután egy igen tekintélyes méretű, 90x45 centiméteres, kemény kötésű, súlyos albumba, amely kinyitva tehát 180 centi, alig fér egy asztalra. Aranyozott mintával szegett barna borítóján ugyancsak arany színnel a Széchényiek és a Ledeburok címere, felette a grófi koronával, alatta pedig a Széchényi család jelmondatával: Si Deus pro nobis – Quis contra nos. (Ha isten velünk, ki ellenünk?)
A belső címoldalon a következő szöveg található: „sárvár felsővidéki Gróf SZÉCHÉNYI III. ZSIGMOND, SAROLTA, IRMA ÉS MÁRTA származási táblája 10 nemzedékről, ezen 10-dik fokon 512 őssel. Hitelesnek mondott források után összeállította és sajátkezűleg kidolgozta: sárvár felsővidéki Gróf SZÉCÉNYI VIKTOR. Az írást végezte: Gróf Széchényi Viktorné, Ledebur Wicheln Karolina Grófnő. Segédkeztek: Horváth Imre sárpentelei plébános és Czakó Ferenc tanárjelölt urak. Sárpentelén, 1907 – 09.”
Horváth Imre a sárpentelei iskolában a hittant is tanította Széchenyi Zsigmondnak, Czakó Ferenc pedig az Ahogy elkezdődöttből ismert házitanító volt. A római III. szám Széchenyi Zsigmond nevében azt jelzi, hogy ő ezen a néven harmadik a családban.
A római számokkal jelölt lapokból harminchetet tartalmaz a vaskos kötet. Az elsőn a Széchényi gyermekek szüleinek, Viktornak és Karolinának a továbbiakhoz képest nagyobb címerei láthatók a szülők és a gyermekek születési dátumával, valamint a házasságkötés időpontjával. Már itt is feltűnik, hogy a Széchényi címer bonyolultsága mennyivel több munkát adhatott az egykori szorgalmas rajzolóknak, a Ledebur címer ősi egyszerűségéhez képest.
A II. oldalon Széchenyi Viktor legközelebbi felmenői találhatók, úgymint a két szülő, a négy nagyszülő, a nyolc dédszülő és a tizenhat ükszülő. Ezen az egyetlen oldalon harmincegy címer van gondosan, kézzel megfestve. Természetesen vannak ismétlődések, hiszen a családok egymást követő generációi ugyanazt a címert használták, de így is mindegyiket újra kellett festeni. Ezen a lapon több ismerős névvel találkozunk, mint például Széchenyi Dénessel és feleségével Hoyos Mariettával, a sárpentelei nagymamával. Vagy ott van Széchényi Lajos, az Ünnepnapokban említett vadászbaleset elszenvedője, és Lajos apja, az a Ferenc, aki az Országos Széchényi Könyvtárat alapította. Az apai felmenők mindegyike gróf, a tizenhat ükszülő közül csak egyetlen akad, aki mindössze köznemes. A címerek alatti keretekben a néven kívül a születési és halálozási adatok szerepelnek, valamint, akinél van ilyen, néhány fontos pozíció.
A III. oldalon Széchenyi Zsigmond édesanyja, Carolina Maria Gräfin v. Ledebur-Wicheln családja kapott helyet a szintén harmincegy címert tartalmazó lapon. Itt is mindenki gróf, az egyetlen, aki „csak” báró, éppen Karolinának az ükapja, Friedrich Wilhelm Ledebur, azonban az ő gyermeke már gróf. Széchenyi Viktor a felesége családjával is szorosan tartotta a kapcsolatot, sógorával többször együtt vadászott, sógornője a gyerekeivel együtt látogatott Sárpentelére, ők pedig rendszeres vendégek voltak az Ahogy elkezdődöttben külön fejezetet érdemlő Mileschauban. Széchenyi Viktor anyósa a neves, és igen gazdag Czernin birodalmi grófi család tagja volt, az ősfa szerint Caroline Reichsgräfin Czernin v[on] u[nd] z[u] Chudenitz. A családi kapcsolat tovább folytatódott akkor, amikor Széchenyi Zsigmond legfiatalabb húga, Márta, a szülői vonakodás ellenére férjhez ment Jaromir Czerninhez, távoli unokatestvéréhez. A rosszul sikerült házasságból három gyermek született, Mártáék pedig hamarosan elváltak.
A hatalmas munka kizárólag Zsigmondnak és testvéreinek egyenes ági felmenőit mutatja be, így értelemszerűen nincsenek benne például Viktor, Dénes vagy Lajos testvérei, illetve más oldalági rokonok.
Az albumban oldalakon keresztül valóságos címerrengeteget találunk, elképesztő aprólékossággal megrajzolva, kifestve. A hatalmas munka Széchenyi Viktor számára is olyan érték volt, hogy – mint Mangi néni gyakran idézte – Viktor humorosan azt mondta a környezetének: ha tűz ütne ki a házban, először az albumot mentsétek, csak aztán a gyerekeket.
Szintén alig ismert, vagy éppenséggel ismeretlen az a 25 oldalas gépelt kézirat, amely tudományos alapossággal dolgozta fel Széchenyi Zsigmond felmenőit. Az iromány szerzőjét sajnos nem ismerjük, név sehol nem szerepel rajta. A Gróf Széchenyi Zsigmond ősei című írás a fenti albumot veszi górcső alá, és megállapítja, hogy Széchenyi Viktor alapos munkát végzett, mert a szakember által egyéb forrásokkal összevetett táblázatokban „egyetlen ős kivételével sehol a legkisebb eltérést sem mutatják fel, ami meggyőző bizonyítéka annak, hogy Széchényi gróf az adatok beszerzését a legaprólékosabb gondossággal intézte”. A száraz genealógiai szakszöveg tudatja azt is, hogy még az uralkodóházak esetében is nagyon ritka a kilenc-tíz generációt felmutató ősfa. Leszármazási táblákkal illusztrálja, hogy Széchenyi Zsigmond milyen rokoni kapcsolatban állt az európai uralkodóházak fontosabb tagjaival. A különböző felsorolásokból, csoportosításokból az is kiderül, hogy Széchenyi Zsigmond jószerivel az egész magyar arisztokráciával rokonságban állt, így érthető a számtalan vadászati meghívás a közelebbi-távolabbi atyafiság részéről.
A fent ismertetett becses album évtizedek óta a Magyar Nemzeti Levéltárban található, kérésre helyben megtekinthető.
Megjelent a Nimród Vadászújság 2023. évi májusi lapszámában.
