Érték, hűség, szenvedély. Ezzel a három szóval a címlapon jelenik meg több mint három éve a Nimród Vadászújság. A Rózsaszín lelátó című rovatunkból felidézzük, hogy miért ezekre a szavakra esett a választás
Figyelmesebb olvasóink felfedezhették, hogy a címlap alján a régi, közhelyes felsorolás (ami egy vadászújságot, vagy még inkább annak tartalmát jellemezheti) eltűnt és helyette egy hármas szlogen szerepel.
Érték, hűség és szenvedély.
A csere oka végtelenül egyszerű: szerettük volna három szóban megfogalmazni a Nimród Vadászújság esszenciáját, valóját, eszmeiségét, múltját, jelenét és jövőjét egyszerre. És a nagy küzdelemben, a sok javaslat közül ez a három lett a befutó...
A januári lapszámunkban a szenvedélyt tűztem tollhegyre (tudom, akkor is és most is a sorozatcím megmagyarázásán kellett volna fáradoznom), és ennek folyományaként most a címben is szereplő „Hűség” lenne jelen dolgozatom témája. Elöljáróban annyit, hogy a szenvedéllyel könnyen boldogultam, hiszen egy történetet terelt elém az élet, és így csak le kellett jegyeznem az ott átélt pillanatokat. De ezzel a hűséggel nehezen boldogultam...
Hiszen ahány ember, annyi értelmezés, annyi gondolat és annyi vélemény. Mindenkinek mást jelent, pláne, ha a vadászat a fő motivációs erő. Hirtelenjében magam sem tudnám ezt megfogalmazni, de ha pisztollyal fenyegetnének, akkor annyit mondanék, hogy a hűség elsősorban azt kell, hogy jelentse, hogy a saját magunk számára felállított értékrendszerhez, elvekhez, fogadalmakhoz hűek leszünk, mégpedig minden körülmények között. Ezek megnyilvánulásának számtalan formája lehet, de az igazi, az értékmérő és ez az igazi vízválasztó – különös tekintettel a vadászatra -, amikor magunk, egyedül járjuk az erdőt és egyedül vadászunk, nos, akkor mennyire maradunk hűek. Saját magunkhoz. Mert azt azért gyorsan valljuk be, hogy társaságban, vadászbarátok között nagyon is könnyű etikusnak, minden szabályt és elvet betartó vadásznak lenni.
Ám, amikor magunk vagyunk...
Az az igazi próbatétel, akkor válik el, akkor dől el, hogy mennyire is tudunk hűek maradni. Ismét hangsúlyozom, legfőképpen saját magunkhoz. Mert kifelé, másoknak mutathatjuk, és mondhatjuk, hogy így, meg úgy, erre meg arra, de a saját lelkiismeretünkkel csak magunk számolhatunk el... És ott lehetetlen hazudni, mert ahogy „félrelépünk” azonnal megcsaljuk saját magunkat, azonnal a kukába dobtuk minden tekintélyünket magunkkal szemben. Persze, ha már megtörtént, akkor legyinthetünk is, de ezáltal nem fog vissza- és megváltozni a múlt.
És ami a legrosszabb: belénk ég!
Kitörölhetetlenül, megmásíthatatlanul.
A Nimród kapcsán a hűség, talán a legerősebb a címlapon szereplő három fogalom közül. Hűnek lenni mindig, minden körülmények között magunkhoz, a munkánkhoz, de legfőképpen Önökhöz, olvasókhoz.
Megjelent a Nimród Vadászújság 2020. februári lapszámában.