Év végén jó lassítani, pihenni, kikapcsolódni. Talán több időnk van ilyenkor a különböző digitális felületeket nézni, legyen az televíziós műsor, vagy valamilyen online csatorna, vagy akár közösségi média. Ez utóbbinál azonban az algoritmus nem pihen. Nem ez a dolga. Hanem az, hogy kutassa elménk rejtett kíváncsiságát és érdeklődési körünknek megfelelő hírekkel szoktasson rá a platform rendszeres használatára. Nálam is kifürkészte a természet, a különféle házi-, és vadon élő állatok iránti érdeklődésemet és gyorsan be is dobta a hírfolyamba a következő riportot. Emberek fákkal körülölelt tisztáson, kezükben pórázzal sétálnak egymás mellett. Majd hangos, német nyelvű vezényszóra egyszerre megállnak. Újabb parancsszó érkezik, és a gazdák lehajolnak a póráz végéhez, hogy megsimogassák kedvenceiket. A kamera, amely eddig deréktájon mutatta őket, most nagylátószögűre vált. És ekkor jön a döbbenet: a póráz végén nincs négylábú állat, a „gazdák” a levegőt simogatják. Képzeletbeli ebeket tréningeznek Németországban.
„Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik.” írja Arany János A walesi bárdok című versében. Ez az első gondolat, ami eszembe jut. Majd másodikként – szintén a közösségi gyülekezet gyümölcsei – a Balatontagadók és a Laposföld-hívők csoportja. De visszatérve a kutyátlanokra, nem hagy nyugton az értetlenség, és rákeresek a guglin, ahol a következő információkat találom: „Nagyszerű mentális tréning, ahol a gazdi vizualizálja, hogy pórázon sétáltatja kedvencét. Segít a stresszoldásban, fejleszti (???) a gazdi-kutya kapcsolatot anélkül, hogy fizikailag megtenné. Remekül használható otthon és irodában.”
Ezek után felmerül az üvegtigrisi kérdés: Itt mindenki hülye?
Ne válaszoljanak!
Tisztában kell lennünk a világ (ha már kerek – bocs’ Laposföld-hívők) forgásával, változásával. El kell fogadnunk, hogy eszméink, gondolkodásunk helyébe egyszer csak más fog lépni... De attól még az alapvető rendszer, amit normális életnek nevezünk, nos, az nem változhat, annak nem léphet a helyébe semmi.
Persze, ha a Balaton nem is létezik, akkor kell-e vajon a kötelező veszettség elleni oltás a szellemkutyákba, és a féreghajtókat és a chipet is beadatták-e az állatorvosokkal a nem létező „kedvencükbe”?
Tudom, legtöbben most mosolyognak a történeten, de fontos lenne észben tartanunk, hogy az ehhez hasonló gondolatokból gyúrt téveszmék már hányszor vezettek a józan észt, a normalitást sárba tipró végeredményhez. Mi lesz a következő lépés? Képzeletbeli vadászkutyák, képzeletbeli vadászatokon? Mert ne legyenek illúzióink, most is vannak, akik folyamatosan ezen „dolgoznak” és olyan, eleinte ártatlannak tűnő kezdeményezéseket indítanak el, amit józan gondolkodású ember nem tud komolyan venni. Aztán egy nap arra ébredhetünk majd a lapos földön, hogy a hülyeség lett a norma, a Balaton nincs és nem is volt, a következmények pedig visszafordíthatatlan károkat okoztak.
Nem képzeletbelieket, hanem valósakat egy idegen világban.
