Ma már nem igényel komoly előkészületet egy külföldi vadászat megvalósítása. Még a komplikált afrikai utak is könnyen elérhetőek, igazából csak a pénztárca szab határt legszebb vadászálmaink kiteljesedésének. Azonban a századfordulón, az 1900-as évek elején ez nagy vállalkozás volt.
Ehhez jelentett segítséget az 1914-ben megjelent Hogyan vadásszunk veszélyes vadra című szakkönyv Vojnich Oszkár (1864, Szabadka – 1914, Egyiptom- Port Szaid) világjáró vadász tollából (Budapest, Singer és Wolfner nyomda, VI., Andrássy út 16). Neve nem olyan közismert, azonban a világjáró vadászat egyik hazai úttörőjének számít. Délvidéki nemesi család sarjaként több, mint ezer hold, azaz 600 hektár fölötti földtulajdonnal, nem jelentett gondot számára az expedíciózás. Ami viszont ennél is fontosabb, hogy szenvedélyét papírra vetette, kiadta könyvként is, hogy mindenki – ha csak a fantáziája segítségével is, de – eljuthasson az ismeretlenbe. A most bemutatott gyűjteménye – idézve az alcímből – „csakis Afrikára, British Indiára, Burmára, a Maláj Félszigetre, Ceylonra és a Hullandus fennhatóság alatt álló Kelet- Indiai Szigetekre” alkalmazható.
Olyan szempontokat ad, ami még a mai vadászexpedíciókra indulók számára is fontos lehet, hiszen csak ebből láthatjuk át igazán ezeknek a területeknek a „titkait”. Már a 220 oldalas könyv elején, a 21. oldaltól kezdve részletesen mutatja be a különféle nagyvadokhoz használt kalibereket. Öbnagyságukat, expandációjukat, a vadra gyakorolt hatását részletesen mutatja be méretpontos rajzok segítségével.
Praktikus ötleteket találunk az olyan betegségek megelőzéséhez, mint például a malária, javaslatokat olvasunk az elefánttal történő közlekedéshez és ami a legfontosabb: minden veszélyes vad jellemzése, összehasonlítása és javasolt vadászati módszerük is helyet kap a műben.
Életútja egyszerre volt lenyűgöző és végtelenül tragikus. Igaz vadászbarátság fűzte Theodor Roosevelthez, az Egyesült Államok elnökéhez. Addig még feltérképezetlen földrészeken vadászott, de végtelenül magányos ember volt, hiszen nem volt családja és máig tisztázatlan okok miatt 50 éves korában, 1914-ben végzett magával egy egyiptomi expedícióján. Teljes vadászati hagyatékát Szabadkára hagyta.
A gyűjtemény előszavában hitvallásként mondja:
Az ember természeténél fogva vérszomjas ragadozó, de az igaz vadász nem vadlelkű, aki csak az öldöklésben leli örömét. Az igaz vadász szenvedélye párosul a természet szeretetével, neki ösmernie kell az állatok természetét és csakis ez teszi sportsmenné.