Piros pont irányzék, vagy hajtástávcső, melyik teljesít jobban?
Amikor hajtásról, vagy terelővadászatról van szó, fel szokott merülni a kérdés, hogy tudunk-e eredményesebbek lenni, ha a megszokott puskatávcső helyett egy kifejezetten erre a célra kitalált optikai eszközt használunk. Ennek a kérdésnek jártunk ezúttal utána!
A golyós puskára szerelt céltávcső kiválasztásakor alapszempont, hogy elsősorban az egyéni vadászathoz választunk távcsövet. Erre pedig a vadászat különböző módjainak – azaz a vadkárelhárító-, les-, cserkelő vadászaton és a vad válogató vadászata során – a váltakozó lőtávolságok miatt manapság inkább a variábel, azaz a változtatható nagyítással rendelkező céltávcsövek felelnek meg.
Amikor vaddisznóhajtásról, vagy terelővadászatról beszélünk, távcsövünk optikai minősége és annak legkisebb nagyítási értéke összefügg a vad észrevétele és a megfelelően kivitelezett lövés leadása közt eltelt idő között. Ennek a néhány pillanatnyi időnek a csökkentése érdekében és a későbbiekben bemutatott egyéb előnyök alapján érdemes mérlegelni a kifejezetten hajtásra szánt optikák beszerzését. A Swarovski kiválóan összefoglalta ezt egy mondatban: „Láss többet, cselekedj gyorsabban”.
Egy alapfogalmat érdemes itt tisztázni, ez pedig a látómező, amely alatt az optikai eszközön áttekintve a környezetből látott képet értjük. Ezt az eszközök összehasonlíthatósága érdekében számszerűsítik, és az 1000 méteres távolságra adják meg a látott képszélességet méterben vagy szögben.
Sokan gondolják úgy mindmáig, hogy egy vadászpuska attól igazi vadászpuska, hogy van rajta nyílt irányzék. Valójában a variábel távcsövek terjedésével nagyon kevesen használunk már nyílt irányzékot, de mivel vannak a vadászatban kihívást keresők, illetve van a nyílt irányzékkal történő vadászatban valami tradicionálisan romantikus is, érdemes említést tenni róla. A leggyakrabban választott változtatható nagyítással rendelkező távcsövek adta képességek mellett csökkent a jelentősége a klasszikus oldható szerelékeknek is, amelyekkel egy pillanat alatt lehetett – az általában fix nagyítású, szűk látómezejű – céltávcsövet a lehetőségekhez képest maximalizált látómezejű nyílt irányzékra váltani.
A nyílt irányzékkal történő célzásnak akad néhány hátránya. Főként, hogy három pontot szükséges összehangolnunk: a vadtest megfelelő pontját (a mozgásának sebességével korrigálva), az első és a hátsó irányzékot pedig vele összerendezve. Ez vadászati körülmények között is nagyobb gyakorlatot igényel, könnyebb téveszteni vele. Valamint figyelembe kell venni, hogy a három pont között fókuszál szemünk, ami az életkor előrehaladtával lassul. Végül pedig nyílt irányzéknál nem igazán tudunk két szemmel célozni pontosan. Fő előnye azonban tagadhatatlan, nincs benne elektronika, ami elromolna.
Több tesztet végeztem gyors egymásutáni lövések leadására céltávcsővel és nyílt irányzékkal szerelt puskán, és mindannyiszor beigazolódott számomra, hogy még 2,5-3x-os nagyításon is könnyedén lehet velük jobb eredményt lőni. A nyílt irányzéknál említett célzási hátrányt az optikai eszközök kiválóan kiküszöbölik, hiszen a szem erőltetése nélkül „csak” két pontot kell összehangolni, a vadtest célzott pontját és az irányzó jelet.
Mi is az a red-dot, vagy piros pont irányzék? Tulajdonképpen egy optikai lemezre kivetített dióda fénye, amely alakra lehet pont, vonal, kereszt, vagy más irányzójel típus. Mivel optikai nagyítás nincs, az emberi szem számára azonos távolságra tűnik fel, mint a megcélozni kívánt vad. Paralaxmentesek, azaz bárhogyan nézünk át rajtuk, ahol az irányzójelet látjuk, jól belőtt puska esetén oda fogunk lőni. Mivel egy szemmel körülbelül 15 százalékkal látunk kevesebbet, mint kettővel, ezért annál nagyobb kép befogadására, amelyet a két szemünkkel egyszerre látunk, semmilyen optikai eszközzel sem lennénk képesek, tehát a látómezőértéket tulajdonképp ténylegesen maximálisnak vehetjük. A látott kép fényessége, kontrasztja nem változik, folyamatosan figyelemmel kísérhetjük vele a környezetet és nem veszítjük el térlátásunkat sem.
Kialakítás szempontjából kétfajta piros pont irányzékfajtáról beszélhetünk. Az egyik, amit ténylegesen red dotnak nevezünk. Ebben az esetben egy zárt tubusban helyezik el az optikai elemeket. A reflex irányzékokat nyitott készülékházzal gyártják, ami célzás szempontjából még keskenyebb optikai lemezt rögzítő keretet jelent, ezzel minimalizálva annak zavaró hatását. Ez a kialakítás természetesen magában hordozza, hogy a reflex irányzékok külső behatásra érzékenyebbek, mint a zárt tubusos változatok. Mindkét kialakítás lényegesen kisebb és könnyebb, mint bármely hajtástávcső, súlyuk mindössze néhány száz gramm.
A piros pont irányzékoknak is van korlátja, méghozzá pontmérete, amely a legjobb esetben is 2 MOA-körüli. Ez 50 méteren 3 centiméter, míg 100 méteren 6 centiméteres takarást jelent. Tehát 50 méter feletti távolságon a pontmérete miatt nőhet a találat bizonytalansága. Természetesen, ha kis távolságon, például 25 méteren belül használjuk, akkor a gyorsabb lövés leadását elősegíti a nagyobb pontméret.
A megvilágítás bekapcsolásának és erősségének szabályozása szempontjából két rendszer létezik: a manuális (mi határozzuk meg a világítópont fényerejét) és a teljesen automatikus (a környezeti fényviszonyok alapján a készülék beállítja a fényerőt). Ha van esély arra, hogy például egy elhúzódó utánkeresés esetén is használjuk a piros pontunkat, akkor célszerűbb a manuális állítású rendszert választani, mert az automatikus sötétben, vagy lámpafénynél egyszerűen túl halvány jelet vetít ki, vagy ki is kapcsol.
Amennyiben a puskán picatinny, esetleg weaver sín található, vagy valamilyen, a gyártó által rendszeresített szerelékrendszerrel rendelkezik, akkor a piros pontok felhelyezése egyszerű, mivel a legtöbbükhöz vásárolható a rögzítéshez szükséges közdarab. Tengelyirányú elhelyezésük, pozicionálásuk sokkal flexibilisebb a távcsövekhez képest, mert nem annyira számít a szemtől mért távolság. Előnyük, hogy kedvező áron is hozzájuthatunk jó minőségű irányzékhoz.
A hajtástávcsövek annyiban különböznek általános felhasználású változataiktól, hogy nagyításuk általában az 1x-es (vagy különleges esetben 1 alatti) értékről indul, és 6-8x maximális értékkel rendelkeznek, azaz a cél méretét növelik. Felbontásuk, vagy képélességük a nagyításuknál fogva nagyobb, precízebb lövések leadására is alkalmasak, 50 méter feletti távolságra is könnyedén lehet segítségükkel lövést tenni. Mivel nem éjszakai használatra készülnek, frontlencse átmérőjük, geometriai méretük, súlyuk lényegesen kisebb, 500 gramm körüli. Gyártónként különböző irányzójellel szerelik őket, de a leggyakoribb a German 4, vagy a sima piros pont. Legkisebb nagyítás mellett elvileg két szemmel is használhatóak, mégis nagyon gyakran ugyanúgy egy szemmel használják őket, mint a normál céltávcsöveket, mert a távcsőtubus és a lencserendszer valamelyest zavarja a látott képet, ezzel viszont a látómező csökken. Mivel több lencséből állnak össze (általában), 100 méteren paralaxismentesek. Felszerelés szempontjából semmi különbség nincs az általános felhasználású távcsövekhez képest. Kialakítástól függően oldható, fix sínes, vagy gyűrűs szerelékkel rögzíthetők. Hátrányuk az összetettségükből következik, a piros pontokhoz képest magasabb áron juthatunk hozzájuk. Tapasztalatom szerint, a vadászok egy része az évek alatt megszokott egyszemes puskatávcső használat és célzás miatt nehezen szokja meg a piros pont irányzékot. Vadászat közben próbálja ugyanúgy használni, mintha távcsőbe nézne. Épp ezért javasolt a vásárlás előtt – lehetőleg lőtéri körülmények között – nem csak statikusan lőállásból lőve, hanem futóvad pályán is kipróbálni és összehasonlítani mindkét rendszert, és a döntést az eredményesség érdekében meghozni.
Megjelent a Nimród Vadászújság 2022. januári számában
