Lőtudásunk értékelése, tovább fejlesztése kardinális kérdés, amelyről beszélni érdemes, amelyről beszélni kell.
Korábbi cikkeimben már tettem említést arról, hogyan érdemes eldöntenünk egy vásárlási szituációban, hogy a kiválasztott golyós puska megfelelő-e számunkra, azon belül pedig a lőtéri látogatással azt, hogy a találataink valós szóródása hogyan értékelhető. Némileg visszatérek ehhez a gondolathoz, de most a lőtudásunk értékelésének és tovább fejlesztésének okán.
Ha csak a golyós puskával együtt alkotott „összhang” felmérése a cél, akkor nyugodt, körülmények között érdemes a szórás ellenőrzését elvégezni úgy, hogy minimum 3-as, 5-os csoportot lövünk vele. Az ellenőrzés távolsága legalább 50, vagy 100 méteren legyen. Az értékelés szempontjából pedig, ha egy 2 centiméter átmérőjű körben benne vagyunk 50, illetve egy 4-5 centiméter átmérőjű körben 100 méteren, akkor elég nagy valószínűséggel megfelelő lesz a fegyver számunkra. Azonban ez vadászati szituációban még kevés lehet.
Az elmúlt években számos vadász érkezett hozzám azzal a kéréssel, hogy – saját elmondásuk alapján – golyós puskájukkal biztosan minden rendben van, de szeretnének gyakorolni nagyobb, 100 méter feletti távolságra is. Több esetben igazolódott, hogy a felszereléssel tényleg nem volt gond, viszont a tulajdonos kezében már nem volt ilyen rózsás a kép.
Természetesen ebben az esetben elkezdhetünk gondolkodni, hogy hol is lehet a hiba. Általában visszakanyarodunk oda, hogy megnézzük, hogy mi történik a lövés kiváltása közben 50 és 100 méteren. Ha pedig feltételezzük és bizonyítjuk, hogy műszakilag tényleg minden rendben eszközoldalon, akkor a lövészet során előforduló, a lövés technikai kivitelezésére kezdünk nagyobb figyelmet fordítani.
A golyós puskák saját szórásán túl a tényleges eredményt nagymértékben befolyásolja annak a képessége és adottságai, aki elhúzza az elsütőbillentyűt. Sportlövői tapasztalataim alapján mondhatom, hogy egy lövészeti edzés eredménye és egy verseny eredménye között komoly, akár 20-25 százalékos különbség is lehet és ez teljesen normális amatőr szinten. Ennek fő oka a stresszhelyzet és a változó környezeti hatások, amelyek bennünket érnek. Ez pedig hasonlóan működik a vadászat során is, azaz attól még, hogy lőtéren éppen kielégítő eredményt hozunk puskánkkal lehetséges, hogy valós teljesítményünk annyit romlik, hogy hibázunk majd. Ha figyelembe vesszük az izgalommal és környezeti hatásokkal bekövetkező szórásnövekedést mindenképp szükséges a gyakorlás, képességeink fejlesztése oktató felügyeletével. Ez pedig kétségtelenül nem megy másként, csak némi lőszer és idő áldozattal.
