A Föld legnagyobb országának háromnegyedét teszi ki Szibéria, ahol, ha az európai őzbak méreteihez szokott szemünk elé kerül egy szibériai rokon, azt hihetjük, hogy az óriások földjén járunk. Augusztus végén kezdődik a vadászati idénye, de aki a késő novemberi időszakot választja, annak még jávor bikára is lehet kilátása.
Most, amikor tavasztól nyár végéig elteltünk a terítékre került őzbakok képeitől, a bőgés is lement már és benne járunk a barcogásban, nem árt egy kis kitekintés a nagyvilág vadászata felé, hogy megtörjük a megszokott hazai vizuális élmények sorát. Pár hete az internet algoritmus által szabályozott folyama elém sodort néhány terítékfotót, amelyeken elképesztő méretű szibériai őzbakoknak örültek az elejtőik. A vad termete és agancsa erőt sugárzott, megmutatva, hogy a zord körülmények milyenné faragják a benne élni vágyó teremtményt. Nem helyes összehasonlítani ezeket a mi őzbakjainkkal, mégis óhatatlanul megteszi az ember, miután hónapokig a hazai terítékek képeit nézte. Magyarország persze méltán büszke lehet az őzállományára, amely számtalan vadászatra jogosult gondos munkájának köszönhető, ahogy arra is, hogy rengeteg magyar és külföldi vadásznak nyújt rendszeresen élményt. Ezért nem is az irigység a jó szó arra az érzésre, amely a szibériai őz szemlélése kapcsán felmerülhet bennünk, hanem inkább annak a vágynak a megjelenése, amely arra ösztökél minket, hogy legalább egyszer az életben szeretnénk cserkelni rá, és emlékül hazahozni egy ilyen szép trófeát.
A képek láttán felhívtam Gábor Tivadar vadászatszervezőt, akivel korábban már beszélgettem az oroszországi szalonkavadászatokról és az afrikai tapasztalatairól is, hogy meséljen a Nimród olvasóinak az oroszok őzbakvadászatairól. Tivadar örömmel vág a témába, mert rengeteg élmény köti hozzá. Mint elmondja, a szibériai őz termete inkább a dáméhoz közelít, és ugyanúgy lehet hívni, mint a hazai bakokat. Augusztus végétől november végéig lehet vadászni rá. A későbbi időszakot azért ajánlja, mert akkor már van lehetőség jávorszarvasra is vadászni, amely szintén páratlan élményeket kínál a vadászok számára. Ha csak bakra szeretne cserkelni valaki, akkor az augusztus vége és szeptember vége közötti üzekedés időszakát ajánlja, mert akkor a legizgalmasabb az őzbakvadászat.
A legjobb minőségű állomány Oroszország Kurgani területének bizonyos részein található. Ő egy 20 ezer hektáros területre szokta vinni a vendégeit, amelyen kevés mezőgazdasági művelésű terület mellett nyírfa- és fenyőerdők, ligetes és bozótos területek a jellemzőek. Érzékeltetve az állomány nagyságát elmondja, hogy a legutóbbi vadászúton naponta 100-200 őzet láttak, közülük 30-40 bakot néztek meg, hogy kiválasszák a vendég igényeinek megfelelő példányt. Általában 500 és 800 gramm között alakul az agancstömegük, de nem ritka az 1 – 1,3 kg-os példány sem. Legutóbbi vendége 10 bakot és egy jávor bikát hozott terítékre.
Az orosz vendéglátóikról elmondja, hogy rendkívül barátságosak és vendégszeretőek, a hazai vadászokhoz hasonlóan gondozzák a vadállományt, és nagyon fontos számukra, hogy a hozzájuk érkezők elégedetten, sikerélményekkel távozzanak.
