A vadat a Szombathelyi Erdészet őriszentpéteri vadászkerületében Mihály Márton kapta lencsevégre, Mihály Zsolt hivatásos vadász kíséretében.
„Az egyébként szép, fejlett borjút vezető sérült tehenet esti terepbejárás alkalmával pillantottuk meg, előtte sosem láttam, pedig nem tűnik fiatal példánynak, és olyan területen mozgott, ahol sokat járok. Az alakjából és a feje hosszúságából ítélve azt gondolom, középkorú vagy még idősebb lehet. A sérülése ellenére egy jó kondícióban lévő, egészségesnek tűnő egyed, nyilván a maga korlátaival, de szemmel láthatóan megtanult velük együtt élni.
Érkezésünkkor 15-20 szarvas ugyanis már korábban kint legelészett a vadföldön, de a háromlábú tehén óvatosabb volt náluk. Később jelent meg és nem nagyon vegyült a többiekkel, inkább igyekezett közelebb maradni a takarást biztosító erdőszélhez, szerintem azért, hogy ha menekülnie kell, akkor könnyebben megtehesse. Meggyőződésem, hogy egykor lövéstől veszítette el a lábát.
Emlékszem, tizenpár évvel ezelőtt 6 éven át figyeltem egy ugyancsak háromlábú szarvastehenet, és minden évben volt borja, sőt minden évben lövettem mellette egy-egy jó bikát. Társasvadászatok alkalmával mindig megkértem a vadászokat, hogy ha látnak egy háromlábú tehenet, azt kíméljék. Évekig figyeltem, majd egyszer csak eltűnt.
Lenyűgöző, hogy milyen erő és életösztön van a vadban! Ezek a szarvastehenek túléltek egy szörnyű sérülést, felépültek belőle, alkalmazkodtak hozzá és még szaporodtak is. Csodálatos, mire képes a természet!” – osztotta meg a Nimród Vadászújsággal Mihály Zsolt.
