Már augusztusban izgalommal figyeltem, hogy mennyi gímszarvas tarvad van egy-egy területen, merre járnak bikák, vajon hová fognak beállni, hol lesznek a legjobb bőgőhelyek?
Ahogy átlépünk a szeptemberbe, várakozásom a tetőfokára hágott. Nézem a dagonyák környékét, vadváltókat, nyomokat kutatok, ötletelgetek, hogy hol lesz jobb esélyem fotózni a bőgés egy-egy pillanatát. Így történt ez annál a nyiladéknál is, amelyen ezek a fotók készültek.
Ide augusztus közepétől kezdve sokat jártam és megfigyeltem, hogy rendszeresen jönnek ki legelni tehenek a borjaikkal, fiatal bikák kis csapatokban és minden olyan nyugodt. Nincs zavarás, mert a területrész távol fekszik minden településtől. Szeptember első hetében pedig már a rigyetés „illatát” is megéreztem, ami azt jelentette, hogy bőgő bika is van a területen. Egyik délután már a 30 fokos meleg ellenére is kint voltam a nyiladéknál és figyeltem. Csend volt és száraz meleg, semmi nem mozdult. Bokrok alatt ültem és folyt a víz rólam. A legyek és szúnyogok pedig gyötörtek. Tudtam, hogy jó helyen vagyok csak azt nem, hogy vajon jó időben is.
Aztán a nagy csendben egyszer csak kilépett a bika az erdőből és ügetve közeledett felém. Már ez is gyönyörűséges látvány volt, de mikor két hátsó lábára állva elkezdte döfködni a levegőt, mintha csak az ellenfelét látná maga előtt, na akkor elfelejtettem a meleget és a vérszívók hadát is. Aztán a bika egy kisebb viadalt lejátszott előttem a képzelt küzdőfelével. Rájöttem: edzést tartott. Olyat már láttam, amikor fát, bokrot gyapál az agancsával egy bika, de hogy „légverekedjen”, olyat még nem. Hátsó lábaira állt, majd előre lendült, fejét elfordította, mintha a másik agancsába már beleakadt volta az ő agancsa és csavarta a láthatatlan ellenfél fejét. Közben a saját fejét is leszorította a talajra. Nemsokára a háta mögött tehenek léptek ki, akiket egy nagyobb bika követett. Erre az én bikám hirtelen beváltott az erdőbe. Talán képzeletben ezzel a nálánál erősebb bikával küzdött meg a tehenek kegyeiért?
