Csütörtök délelőtt tartotta összevont gím-dám trófeaszemléjét a Gyulaj Zrt., amelyen kiemelkedő eredményekkel büszkélkedhettek a nagyszámú érdeklődő előtt.
A jóhangulatú trófeaszemlén megjelent Horváth Kálmán, Tolna vármegye főispánja, prof. dr. Jánoska Ferenc, a Soproni Egyetem erdőmérnöki kar Vadgazdálkodási és Vadbiológiai Intézetének igazgatója, Kókai Márton, a Nimród Vadászújság szerkesztője, dr. Kuti István rendőrezredes, Felhősi László rendőralezredes, vadászok, rengeteg gyerek és az őket kísérő pedagógusok. A gyerekek a trófeák megtekintése mellett a Lengyel-Annafürdő Erdei Iskola sátránál tudtak népi játékokban és kézműves foglalkozásokban részt venni.
A megnyitó idején elhangzó vadászszignálokat a Vadászkamara Kürtegyüttes adta elő.
Első felszólalóként Gőbölös Péter, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. vezérigazgatója, lapunk szerkesztőbizottságának elnöke köszöntötte a résztvevőket. Elöljáróban elmondta, hogy néhány éve tartják összevonva a gím- és dám trófeaszemléket, amelyek immár mindkét vadfaj esetében jelentős minőségi javulást mutatnak, így az összevonással nem egyszerűen csak megnövelték a látványosság értékét, hanem minimum megduplázták. Arra is emlékeztetett a vezérigazgató, hogy közel 15 éve tapasztalják azt a folyamatot, amely a világ változásaival jár együtt. Változott a jogszabályi környezet az erdő- és vadgazdálkodásban, a természetvédelemben, változott a vadászattal kapcsolatos társadalmi elvárás, előtérbe helyeződött az ökoturisztika, megjelentek új vadbetegségek, így új kihívásokkal kell megküzdeniük. Nagyon sok olyan szempont jelent meg a világban, amelyre korábban nem volt példa. Alkalmazkodni kellett a vadászok életkorának változásához, a telekommunikációs rendszerekben más módon kell a vadászatot hirdetni. Ezekhez a folyamatokhoz kellett és kell keresni a megoldásokat – sorolja Gőbölös Péter. Majd azzal az őszinte beismeréssel folytatja, hogy 10 évig a meghozott döntéseket és intézkedéseket sokszor bizonytalansággal és aggodalommal nézte, hogy jó úton haladnak-e, tényleg ezek azok a válaszok, szervezeti módosítások, élőhelyfejlesztési megoldások, állományszabályozási lépéssor, amelyek az eredményhez visznek-e. Aztán mérnökként, aki a számokat fontosnak tartja, a statisztikák rendszeres áttekintésével megnyugodott. Valamint megnyugtatta a „tényteríték”, a vadállomány fejlődését igazoló trófeák egyre jobb és jobb minősége. És ahogy a pilóták szokták mondani, az utóbbi néhány évben a repülési magasságot meredekebb szögben emelte a Gyulaj Zrt., így a most ismertetésre váró statisztika minden képzeletét felülmúlja. A fanyalgóknak, akik pusztán a jó élőhelyi adottságoknak tudják be az eredményeket, azt válaszolja, amit a főzéssel, egy-egy finom étellel kapcsolatban szokott mondani, hogy ilyenkor sem az alapanyag és a konyhai eszközök minőségét hangsúlyozza, hanem az eredmény mögött az embert, aki elérte azt. Mert ha nem jó a szakács, akkor a minőségi alapanyagokból és jól felszerelt konyhában készült étel is lehet rossz. A Gyulaj Zrt.-nél kiváló képességű és felkészültségű szakemberek dolgoznak, akiknek az összehangolódása hozza a kiemelkedő eredményt. Úgy, ahogy egy jó zenekar, amelyben nem csak az egyes zenészek tudása számít, hanem az is, hogy mennyire tudnak együttműködni. Végül felhívja a figyelmet arra, hogy a vadászatnak fontos szerepe van az országimázs szempontjából is, hiszen Európa és a világ több pontjáról érkeznek hozzánk vendégek, akik az élet számos területén tevékenyek, így orvosok, mérnökök, vállalkozók, tudósok is akadnak köztük szép számmal. A vezérigazgató azt tapasztalja, hogy sok vendég úgy érkezik ide, hogy negatív előképe van az országról, majd itt látja, hogy nyugodt, felkészült vendéglátók fogadják, akik biztonságban élnek. A külföldi vendégek az itt szerzett pozitív élményekkel és érzésekkel viszik hírünket a nagyvilágba.
Gőbölös Péter vezérigazgató rátért az idei év bőgésének és barcogásának statisztikai ismertetésére. Mint elmondta, bőgés tekintetében a bikács-kistápéi és kisszékelyi területen 17 gímszarvasbika esett, 13 százaléka arany-, 47 százaléka ezüst-, 29 százaléka bronzérmet kapott. Mindez 89 százalékos érmesarányt jelent. Az átlag trófeatömeg 8,52 kilogramm lett. A legnagyobb agancsok 10,3, 10,05 és 9,8 kilogrammot nyomtak a mérlegen. A legtöbb pontot elért trófeák pedig 229,32, 210,08 és 198,13 CIC-pontot kaptak. A Hőgyészi Erdészetnél 32 gímbika esett, amelyeknek 22 százaléka arany, 41 százaléka ezüst és 25 százaléka bronz minősítést kapott, amely 88 százalékos érmesarányt jelent. Az átlag trófeatömeg 8,38 kilogramm lett. Az első három trófeatömeg: 11,74 kilogramm, 11,4 kilogramm és 10,41 kilogramm. Összesen 9 trófea haladta meg a 10 kilogrammot. Pontozás tekintetében az első három trófea: 228,22, 222 és 213,55 CIC-pont. 11 trófea volt 200 pont fölött. A Gyulaj Zrt. vadászterületein összesen 49 bika esett, ebből 42 lett érmes, így 86 százalék az érmesarány. Az gímszarvas esetében elért eredménnyel nagyon elégedett a vezérigazgató, gratulált a munkatársainak.
Rátérve a dámra elmondta, hogy Gyulajon 57 bika esett, ennek 48 százaléka arany, 25 százaléka ezüst és 16 százaléka bronzérmet kapott, amely 89 százalékos érmesarányt tesz ki. Az átlag trófeatömeg 4 kilogrammot ért el. A legnagyobb trófea 5,25 kilogramm, a második 5,01 kilogramm és a harmadik 4,84 kilogramm lett. A pontszámokat tekintve az első három: 215,81, 212,07 és 211,48 CIC-pont. 7 trófea ért el 200 CIC-pont fölötti minősítést. 190 és 220 CIC-pont között 21 trófea kapott minősítést. Kisszékelyen 41 bika esett, amelyből 58 százalék arany, 15 százalék ezüst és 8 százalék bronz minősítést kapott, így 80 százalékos volt az érmesarány. Az átlag trófeatömeg 4,19 kilogramm. 6,35, 5,85 és 5,55 kilogramm volt az első három trófeatömeg. 219,69, 217,73 és 210,84 CIC-pontot ért el az első három trófea. 9 trófea tömege haladta meg az 5 kilogrammot és 190-220 CIC-pont között 17 trófea végzett. A Gyulaj Zrt. összesített eredménye szerint, a 98 terítékre hozott bika 52 százaléka arany, 20 százaléka ezüst és 12 százaléka bronz minősítést kapott, ami 85 százalék érmesarányt jelent. Mindez azt is jelenti, hogy 10 bikából 5 aranyérmes. Ezen eredmények ismeretében a dám esetében is gratulált az erdészetvezetőnek és a munkatársaknak.
A vezérigazgató után Horváth Kálmán főispán köszöntötte a vendégeket, valamint megköszönte a Gyulaj Zrt. munkatársainak a magas színvonalú, méltán nemzetközi hírű munkáját.
A következő felszólaló prof. dr. Jánoska Ferenc egyetemi tanár, lapunk főmunkatársa volt, aki az eredményt látva az előzményekre, az egész éves munkára és a bőgésre, barcogásra való felkészülésre hívta fel a figyelmet. Több felemelő hasonlattal igyekzett érzékeltetni, hogy ahogy a kenyér vagy a bor elkészültét hatalmas munka, erőfeszítések előzik meg, úgy azt is, ahogy a Gyulaj Zrt.-nél megőrzik és fejlesztik a vadállományt.
Utána Kókai Márton, a Nimród Vadászújság szerkesztője lépett a mikrofonhoz. Köszöntőjében elmondta, a kiállított agancsok a bizonyítékai annak, hogy a Gyulaj Zrt. nem csak a vármegye, hanem az egész ország vonatkozásában kiemelkedő minőségű vadászterületeken végez példaértékű vadgazdálkodást és kimagasló kvalitású vadállományt kezel. Úgy véli, hogy bár evidencia, de fontos újra és újra elmondani, hogy mindez nem valósulhatna meg a szakszemélyzet, a hivatásos vadászok munkája nélkül. Ennek az üzenetnek a hangsúlyozásában nagy felelőssége van a vadászsajtónak, így a Nimródnak is. Ezért gondolta a Nimród szerkesztősége, hogy 2023-ban minden címlapon egy-egy hivatásos vadász szerepel és készül róla egy rövid cikk, ezzel is felhívva az olvasóink figyelmét a munkájuk fontosságára, nélkülözhetetlen szerepükre. Az októberi lapszám címlapján a Gyulaj Zrt. kerületvezető vadásza, Poszpis Péter került bemutatásra. Búcsúzásként Szabolcs Józseftől idézett a szerkesztő, amelyet 1974 júniusában, Tamásiban vetett papírra a szerző, majd megjelent a Dámvad című kötetben.
„A dámvad nem olyan közismert, mint nagyobb és kisebb rokona, a szarvas és az őz. Sokan lebecsülik, nem szeretik kecskeszerű kinézete miatt, és csak parkvadnak tartják. Pedig, ha ismernék, vagy élvezték volna már vadászatát, bizonyára megváltoztatnák véleményüket.”