Kezembe került a vadászjegyváltásakor a 2021-es Évkönyv. Érdekes dolgokat közölt az erdeiszalonka-monitoring országos programjáról.
Ennek kapcsán gondoltam, hogy kicsit nosztalgikusan is lehetne közelíteni a szalonkákhoz, és talán nem lenne hiba, ha felelevenítenénk egy régi szalonkázóverset…
Jómagam Kovács Péter bácsitól tanultam, aki kiváló és etikus vadász volt (megyei vadászmester Veszprém megyében, országosan elismert trófeabíráló szakember), és még sorolhatnám a néhai erdőmérnök kolléga vadászati érdemeit. Sohasem hagyta ki a tavaszi szalonkázást, és gyakran csábított magával mint inaséveit töltő, kezdő vadászt.
Szalonka a Hajagban (az Északi-Bakony egyik legvadregényesebb része) mindig szépen volt. Sok emlékezetes húzáson vehettem részt akkor is, mikor már Péter bátyánk az örök vadászmezőkre költözött, és később én is gyakran vittem magammal érdeklődő kollégákat. Igaz, magam nemigen tettem kárt az állítólagosan fogyatkozó állományban, de nem volt olyan idény, hogy ne lettem volna kint, várni a tavaszt, várni a húsvéti időt és az új vadászévet.
Szorgalmasan lestük a jelző madarakat, és újságoltuk egymásnak: megjöttek a seregélyek, vonulnak a rigók, bíbicet is lehet már látni, de a bizonyosságot, hogy valahol már itt vannak, a barázdabillegető jelentette. Akkor aztán már lehetett és érdemes is volt menni a tavaszi alkonyatok szalonkahúzásaira. Közben a naptár is mutatta a közelgő húsvétot. A szalonkázóvers kicsit össze is kapcsolja a nagyböjti időszakot követő feltámadást és az új vadászév örömét.
Lássuk csak a verset:
A szalonkázó vadászok verse
Reminiscere: Keresni gyere!
Oculi: Itt jönnek, ni!
Laetare: Sok jár-e?
Judica: Rosszul jár.
Palmarum: nincs vásár.
Quasimodo vasárnapján szalonka ül a tojásán.
(A vers természetesen a német vadászhagyományból került át a magyar vadászokhoz.)
De mit is jelentenek és honnan valók a rejtelmes latin szavak?A kezdősorok a régi, nagyböjti, latin szertartású és nyelvű vasárnapi liturgia „Introitus”-ából valók. Ezek a latin nyelvű bevonulási zsoltár kezdőszavai. A vers a nagyböjt 2. vasárnapi kezdősorával indul, aztán ezt a 3., 4., 5., 6. vasárnapi követi, húsvétvasárnap értelemszerűen kimarad, ilyenkor rendes ember nem vadászik, és a húsvét utáni első vasárnappal, Quasimodo vasárnapjával vagy más néven fehérvasárnappal zárul.
Idézzük csak a latin kezdőszavakat, sorokat:
2. vasárnapi Introitus: Reminiscere miserationum tuarum Domine… Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről… Színeváltozás, a bűnök elhagyásának vasárnapja.
3. vasárnapi Introitus: Oculi mei semper ad Dominum… Szemeim állandóan az Úrra tekintenek… (ön)vizsgálat vasárnapja.
4. vasárnapi Introitus: Laetare Jerusalem! Örvendj, Jeruzsálem! Az örvendezés vasárnapja (a nagyböjt felén már túljutottunk, közeleg a megváltás).
5. vasárnapi Introitus: Judica me Deus et discerne causam… Igazságot szolgáltass nekem, Istenem, és kelj védelmére az ügyemnek… A szenvedés vasárnapja vagy fekete vasárnap.
6. vasárnap: Palmarum – virágvasárnap, az Úr bevonulása Jeruzsálembe.
Húsvét vasárnapra nincs strófa, de vadászat sincs!
Húsvét utáni első vasárnapi Introitus: Quasi modo geniti infantes, alleluja… Mint a most született kisdedek, alleluja… Quasimodo vasárnapja vagy fehérvasárnap, húsvét kis nyolcadának befejező ünnepe, az elnevezés az ünnepi fehér ruha levételére utal. Régen ezen a napon volt elsőáldozás…
Nos, ennyi érdemes tudni egy szalonkavadásznak, még ha nem is lő szalonkát!
Ha önnek is van egy jó története, amelyet megosztana másokkal is, akkor ne habozzon, küldje el szerkesztőségünk részére az info@nimrod.hu címre