Augusztus beköszöntével nem csupán az őznász veszi kezdetét. Az év nyolcadik hónapjának felétől lehetőség nyílik néhány apróvadfajunk vadászatára, a tőkés réce mellett az örvös galambra és a balkáni gerlére.
A gerle vadászata különleges élmény és hazánkban akad több országrész, ahol „tudj’ isten mi okból”, de hosszabb‒rövidebb ideig megállnak, összegyűlnek a gerlék és a galambok. Vonulásukkor, olyan tetemes madárkárt produkálnak a napraforgóban, hogy a gazdák külön kérik: látogassanak ki a vadászok.
A gerle azonban kicsit olyan, mint a vadliba. Hiszen van úgy, hogy hírét sem lehet látni, aztán pedig olyan érzésünk van, mintha a dézsából öntenék a madarat. A napraforgó táblák helyzete és a betakarítás sokszor koncentrálhatja a madarak megjelenését.
Egy‒egy nagyobb napraforgótábla esetén érdemes több vadásznak összefognia, mert akkor tudják jobban megforgatni a madarat. Az első csapatokra nem szabad lőni ‒ tartja a régi fáma ‒, mert azok később szinte mágnesként vonzzák a többieket. A fel‒ és leszálló csapatok a további madarak figyelmét is felkelthetik, odavonzhatja azokat. Ekkor kell türelmesnek lenni, és ügyesen forgatni a puskát.
A gerle és a galamb vadászata nagy önfegyelmet kíván, hiszen a 45 fok alatti lövések életveszélyesek a velünk vadászó társainkra nézve. Türelem és megfontoltság kell a villámröptű madarak elejtéséhez, hiszen a vadászható fajok mellé, védett egyedek, házi galambok és versenygalambok is keverednek. A meglőtt gerlét érdemes azonnal begyűjteni, mert már pár szem sörét miatt is sokszor leesik, de gyakran ellábal és elveszítjük.
A gerle és galamb húsa nagyon ízletes. Vannak, akik pácolják és grillezik, vannak, akik pörköltet főznek, illetve vannak, akik húslevest készítenek belőle.
E vadászati mód a maga sajátossága mellett valami más üzenetet is tartogat a vadászközösség számára, hiszen lassan vége lesz a nyárnak, s mire learatják az utolsó napraforgó táblákat, meghűlnek az esték és itt is, ott is megszólalnak az első bikák…