Az utóbbi néhány hónapban számos, a vadászok számára is érdekes állatfaj érkezett vagy éppen született a hazai állatkertekben. Ezekből szemezgetek most.
A Thomson-gazellák Nyíregyházi érkezése két okból is figyelemreméltó. Egyfelől ezt a fajt – tudomásom szerint – még soha nem tartották hazai állatkertben, másfelől pedig a hajdani Afrika-vadászok egyik legkedveltebb Kelet-Afrikai vadászzsákmányáról van szó. A Thomson-gazellát nemrégiben két fajra osztották, egyik a Serengeti Thomson-gazella (Eudorcas nasalis), amely leginkább a Serengeti - Maszáj Mara ökoszisztémában fordul elő, és a Keleti Thomson gazellára (Eudorcas thomsoni), amely Kenyában és Tanzániában nagyobb területen él. Az előbbi állományát utoljára 2003-ban mérték fel, akkor 215 000-re becsülték a számukat, míg az utóbbi jóval ritkább, természetvédelmi státusza veszélyeztetettség közeli.
Széchenyi Zsigmond Trófeáim bemutatkoznak című könyvében így ír róla: „A »tommy«, ahogy a kelet-afrikai vadászok széltében nevezik, bizonyára valamennyi afrikai gazella közt a legismertebb. A maszáj-fennsík végtelen mezőségein több száz főnyi falkákban legelész, s kurta, fekete farkával hófehér farát legyezgeti. A látóhatáron feltűnő. Lassan távolodó tommy-csapat legjellegzetesebb mozdulata a folytonos fekete-fehér villogás: a sok kis farok ide-oda billegése.”
A Nyíregyházi Állatpark Thomson-gazellái az Afrika-kifutó lakói, ahol zsiráfokkal, zebrákkal és antilopokkal osztják meg a tágas bemutatót.
A Győri Xántus János Állatkert nemrégiben gnúkkal gazdagodott. A gnúknál is történt „némi” rendszertani változás, az egykor egy fajba sorolt csíkos gnút (Connochaetes taurinus) ma már négy fajba sorolják. A magyar állatkertek több alkalommal is tartottak csíkos gnút, a budapesti állatkertben 1912-től hosszabb-rövidebb periódusokat leszámítva nagyjából 2000-ig folyamatosan tartották. Egy ideig éltek csíkos gnúk Veszprémben és Debrecenben is. Az utóbbi évtizedekben viszont nem tartották a fajt, annak ellenére, hogy népszerű rajzfilmfigura, illetve különleges fizimiskája miatt a látogatók is szeretik. Ám van egy rossz tulajdonsága, kötekedő természetű és ez különösen igaz a bikákra.
Nem nevezhetők állatkerti ritkaságnak az indiai antilopok (Antilope cervicapra). Ez a faj a természetben, az Indiai-szubkontinensen veszélyeztetett, ám például Texasba vadászati célból betelepítették. Mivel remekül szaporodik fogságban, nem nevezhető állatkerti ritkaságnak, hazánkban is sok helyütt tartják, a legnagyobb állománya Veszprémben látható. Legutóbb három példányuk (egy bika, két tehén) érkezett Győrből a rendkívül látványos Előszállási Állatkertbe.
Nem csupán a fentebb említett Thomson-gazellák miatt érdemes ellátogatni a Nyíregyházi Állatparkba. Sok más érdekesség mellett érdemes megnézni a 2024 novemberében született két jegesmedve bocsot. Néhány évtizede még sok állatkertben láthatta a közönség ezt az északi medvefajt, ma azonban igazi ritkasággá vált. Hazánkban ma már csak a szabolcsi városban gondoznak jegesmedvéket, noha – igaz évtizedekkel ezelőtt – Budapesten, Pécsett és Veszprémben is láthatta őket a közönség. Fővárosunk, mivel nem tudtak számukra megfelelő férőhelyet biztosítani, tavaly mondott le a tartásukról.
A Miskolci Állatkertben az elmúlt időszakban két kismacska faj is szaporodott. A sivatagi hiúz (Caracal caracal) kölyök már nagyobbacska. Ez az Afrikában és Ázsiában egyaránt előforduló, – nevével ellentétben – a füves területeket kedvelő macskaféle csak kevés állatkertben látható, hazánkban, értesüléseim szerint csak Miskolcon és Gyöngyösön tartják.
A másik kistestű ragadozó, ahol kölyök született a mocsári macska (régebbi nevén mocsári hiúz) (Felis chaus), amelyből csaknem „házi macska” lett. Kezdeti domesztikációja oly jól sikerült, hogy vízivad-vadászatokon még apportírozásra is használták.
S a kismacska fajok után nem hagyhatom ki a nagymacskákat sem. A budapesti állatkert sztárjai az április végén született szibériai tigriskölykök (Panthera tigris altaica). A két kölyök 12 évnyi szünet után jött világra!
