Molnár Tamás kollégánk rendszeresen jelentkezik a családjába nemrég érkezett alpesi tacskókopó, Füge történeteivel.
Azt tudtuk, hogy kiskutyánknak nemzetközi gyökerei vannak, de az egyik felmenő származási papírjából sem derült ki, hogy ezek között francia ős is szerepel. Pedig majdnem biztos, hogy így van, hiszen az éti csigát Füge előszeretettel fogyasztja – ha nem látjuk. Ha észrevesszük, akkor jön a „nem”, és vége a csiga-lakomának. Szerencsére a terasz előtti járdára, vagy a teraszra hordja – főleg az esők utáni időszakban – a tobzódó csigákat, és mivel csörög velük, mielőtt megenné, jó esély van elvenni tőle. Megadóan engedi át gazdáinak a nyálkás éticsigákat, de a pofája és olykor azok a széles mancsai is csupa csiganyálka, meg csigahab, kivéve, ha időben elcsípjük (ilyenkor ártatlan és szomorú pofával fekszik). Elég gusztustalan, de ha nem vagyunk otthon és Füge a kertben bóklászik, mindig talál 1-2 ilyen csúszómászót. Azért sem szerencsés, hogy megeszi őket, mert tüdőféreg köztigazdák lehetnek. Azon vagyunk, hogy egyrészt a csigafogyasztást meg tudjuk előzni (ha észrevesszük), másrészt valószínűleg a férgesség megelőzésére szolgáló gyógyszert fog kapni Füge. Sajnos ez az éghajlatváltozás okozta felmelegedés kedvez ezen kórokozók terjedésének, kutyát tartó orvos és állatorvos ismerősöm is ugyanazt mondta, mint vérebes cimborám, hogy a prevenció elengedhetetlen.
A másik dolog, amiben fejlődnünk kell, hogy a dolgát a kertben (ne a gyerekek foci- és kosárpályájának műfüvén végezze el. Szobatiszta az első perctől, amióta nálunk lakik, a mosókonyhában alszik, és dolgát mindig kint végzi, de ha nem vagyunk otthon, akkor előszeretettel „garázdálkodik” a műfüvön.
Ha kint vagyunk vele, akkor ahogy elkezd szaglálódni, tereljük a kert felé, és ott rendezi folyó- és egyéb ügyeit.
A csigákra visszatérve: a nagy szürke és barna házatlan csigákat szerencsére nem szereti, megszagolva őket érdeklődés nélkül fordul más irányba. A bogarak, rovarok, lepkék azonban nagyon érdeklik Fügét, szívesen és gyakran vadászik rájuk, a levegőben is utánuk kapkodva (csak remélni tudom, hogy a darazsak nem okoznak majd gondot), és sikeres zsákmányul ejtés esetén fintorogva el is fogyasztja őket. Ezt sajna nem tudom megakadályozni, mert míg nem vagyunk otthon, ő vigyáz a házra, az egész udvarra és a kertekre is…
Remélem hosszú, és kalandos útra indultunk, melynek ez volt a kilencedik állomása.