Előkészületben a Martin Opitz Kiadónál dr. Sánta Ákos történész, főmuzeológus Vadászat, fegyver, reprezentáció című kötete.
Lapunk kollégáját a közeljövőben megjelenő új könyve kapcsán kérdeztük.
– Tulajdonképpen az adta az ötletet – a doktori témámhoz és aztán abból – a könyv, megszületéséhez, hogy dr. Csőre Pál A magyar vadászat története című könyvében meglátásom szerint a kora újkori rész igen karcsú. Ebből gondoltam, hogy ennek egy kicsit utána kellene menni, bővíteni, megnézni milyen források vannak a témában – kezdte dr. Sánta Ákos. – Több forráscsoportot behozva, múzeumi tapasztalataim alapján a tárgyalt vadászattörténeti forrásokat is beleértve, ezzel korábban senki nem foglalkozott. Ahogy egyre jobban beleástam magam a témába, úgy tűnt az egész egyre szélesebbnek, egyre több perspektívát láttam benne – tette hozzá a kezdetekről.
A történész a rendelkezésre álló anyagokat, tárgyi és levéltári forrásokat egy óriási kirakóshoz hasonlította, amelynek soha nem lesz meg az összes darabkája. Egyes vadászattal kapcsolatos elemekre leginkább más téma kutatása közben találnak rá kollégái, valamint olyan naplókból tud még információhoz jutni, mint például Rákóczi Lászlóé, erdélyi fejedelmek közül I. Rákóczi Györgyé, vagy a későbbi I. Apafi Mihályé, akiknek feljegyzéseiből, levelezéseiből sok vadászati témájú utalásra lehet bukkanni. Így a sokévi gyűjtőmunka és a koncepció kitalálása után megszületett a doktori munkája, és később pedig ebből a könyv.
– Szakmai tartalmát tekintve négy nagy fejezetből áll: a források és a szakirodalom feldolgozását a Főúri hallali rész követi, tehát a vadászatokat öleli fel a kora újkori Magyarország – és a rá ható nyugati minta és viszonyok – tekintetében. Miután három részre szakadt az ország, lényegében a magyar vadászat nem szakadt három részre ahogy azt Csőre Pál munkájában olvashatjuk, ebből kiindulva cáfoltam, vagy éppen egészítettem ki az ismereteket.
Mire? Hogyan? Mivel vadásztak? – egyszerű kérdésekre azt gondolhatnánk bárki tud válaszolni, de sokszor ennek az ellenkezőjét, vagy sok más érdekességet találtam, ugyanis amit később orvvadász gyakorlatnak tartottunk – különböző csapdázások és módszerek –, az a főúri köreikben ugyanúgy ismert és esetenként alkalmazott volt, csak nagyon kevés forrás maradt meg róla – részletezte a muzeológus és hozzátette: ennek kapcsán jönnek képbe a képi források, metszetek, amelyek alatt valahol latin, francia és német nyelven is szerepel az akkori leírás, így sok magyar vonatkozással lehetett azonosítani, finomítani, árnyalni az eddig erről kialakult képet.
Ezekhez csatlakoztak a múzeumi vadászfegyverek, illetve, hogy egy főúrnak milyen fegyverei voltak, vagy lehettek. Esterházy-források közt előkerült a hercegi fegyvertár anyagának egy része, ebből jól lehetett következtetni arra, hogy a katonai fegyverek között milyen vadászfegyverek voltak. Továbbá a korábban díszfegyvernek vagy ékszerfegyvernek hívott főúri fegyverek között is több olyan van, amelyeket restaurátor-műhelyben Németh Norbert kollégámmal jobban megvizsgáltunk és kiderült, hogy valóban használták.
– Végigvettem a „fegyvernek használt állatok” témakörét, mint a különböző kutyás vadászati módokat és a vadászmadarak használatát. Az is látszik, hogy voltak a négylábúak közt kedvencek, ezt bizonyítják például az Esterházy hercegek portréin látható vadászebek is. De nyilvánvalóan nem gondolhatunk a kutyákra úgy, mint napjainkban. Szinte kizárólag azért voltak, hogy a vadászatokon, annak sikerességén dolgozzanak, a ragadozómadarakkal egyetemben. Külön ki kell térnünk a lovakra is, a velük való terepi közlekedésre, de például a lövőló szerepére és az álcázásra is – fejtette ki a történész.
Külön fejezet foglalkozik a reprezentációval, illetve, hogy a háborúban, és egyáltalán a koraújkorban milyen szerepei voltak a vadászatnak. A Mulatságnak kedvéért című alfejezet tárgyalja a vadászatot, mint kedvtelést, szórakozást, de a szerző ebben a részben taglalja a vadászatot, mint élelemszerzést, továbbá bemutatja a vadaskertek szerepét is.
– Az utolsó fejezet a Teríték, amely egy összefoglalást ad a kutatómunkáról, ezt előzi meg a Háború a ragadozók ellen – amely részt szeretném majd részletesen is folytatni –, ebben azt vizsgáltam, hogyan változott a megítélése az akkor még tűzzel-vassal irtott, ma már sok esetben védett fajoknak, főleg a ragadozóknak, ehhez is nagyon sok segítséget nyújtottak a korabeli metszetek – összegezte dr. Sánta Ákos.
A könyv tervezett megjelenése május 22., az idei sepsiszentgyörgyi SepsiBook Könyvvásár és Kortárs Irodalmi Fesztivál keretein belül.
A kiadvány iránt érdeklődők az alábbi linken jelezhetik előrendelési igényüket: https://forms.gle/wyZCBwHLrXoFNZZm9