Gondolatok a vérebek nyári felkészítéséről
Kevés kivételtől eltekintve, a vérebeseknek a nyári hónapokban aránylag kevés munkája akad. Ennek nyilván több oka is van. Mivel a bőgés küszöbén állunk, az idénynek nem szabad nekiindulnunk kellő felkészülés nélkül. Itt elsősorban arra gondolok, hogy szeptember hónap folyamán, mikor a vérebnek napi szinten dolgoznia kell, nemritkán a hőmérő higanyszála még 30 fok fölé szökik. Ez rendkívül nehezítő körülménynek számít. Lehet-e erre felkészülni, és ha igen, egyáltalán hogyan?
Tulajdonképpen már akkor, mikor vérebünk még csak a kölyökkorban van, éles munkára igazán még nem fogható, de a viselkedéséből már sok mindenre következtethetünk. Valójában arra gondolok, hogy sem az ember, sem az állat nem egyformán viseli a hőséget. Ha a napi gyakorlatozás közben figyeljük kis vérebünket, meg tudjuk ítélni, mennyire bírja a meleget. A már kész, bevezetett kutyát (minden évben) készítsük fel a bőgési vadászatokra. Szeptemberre ugyanis nagyon kell a jó kondíció, ennek érdekében rendszeresen mozgassuk a kutyát, hogy folyamatosan jó erőnlétben legyen!
Lehetőleg ne hajnalban, és ne este. Hogy miért? Egyszerű a válasz: ezekben a napszakokban még, illetve már jóval hűvösebb van; viszont ősszel a vérebesre váró munkák általában csak 10 óra körül vagy még később kezdődhetnek. Tehát a vérebünk nyáron történő mozgatását, illetve a csapázási gyakorlatokat is lehetőleg ugyanebben az időben kell végezzük, hiszen kutyánknak ezeket a körülményeket még az éles munkák előtt meg kell ismernie.
A gyakorlatoknál mi osztjuk be az időt, az igazi kereséseknél a körülmények már kiszámíthatatlanabbak, de annál nagyobb befolyással vannak a munka kimenetelére. Ha időnk engedi, minél többet mozgassuk napközben a vérebet. Szárazon a legjobb lehetőség kerékpárral futtatni a kutyát, mivel ez a tempó még nem túl gyors, és mégis nagy távolságokat be lehet járni. A legideálisabbnak azt tartom, ahol van rá mód és lehetőség, és erre alkalmas vízfelület, ott csónakba szállva, a csónak után úsztassuk a kutyát! Hiszen tudjuk, hogy az úszás nagyon egészséges, minden izmot átmozgat, de a kutyánk nem tud túlhevülni, viszont jó kondíciót eredményez. Arról nem is beszélve, hogy valamennyi véreb szereti a vizet. Ezek a gyakorlatok azokban az éles helyzetekben is előnyünkre fognak válni, amikor a sebzett vad folyókon, tavakon, nagyobb vizeken úszik keresztül. A lényeg a fokozatosság betartása, mert ez a szoktatás alfája, erre fogunk tudni építeni a későbbiekben.
A nagy forróságban lényegesen kisebb a csapa kipárolgása, a kutya orrában lévő szaglóhámsejtek nem tudnak megfelelő teljesítményt nyújtani – ilyenkor azt szokták mondani, hogy a kutya orra „beszárad”. Egy példát szeretnék megemlíteni ezzel kapcsolatban. Egyik alkalommal Lenesen sebzett bikát kerestünk rekkenő hőségben. A kukoricaszárakon helyenként meglehetősen jól látszott a vér. Mindennek ellenére úgy értékeltem a helyzetet, hogy kiváló vérebem ugyancsak komoly kihívásokkal küzd. Tétovázott, bizonytalankodott, így abbahagytuk a keresést, de másnap korán reggel folytattuk. A véreb azonnal felvette a csapát, és nagy biztonsággal, 8 kilométeres vezetékmunka után találtuk meg a már dermedt, 9,2 kilós agancsú bikát. Tehát jól sejtettem, hogy az előző napon, a 30 fok feletti hőségben nem volt elegendő szimat, amit a véreb követni tudott volna.
Mindenki tudja, hogy a kutyák nem izzadnak, de hőveszteségük nekik is van. A szájukon át párologtatnak, ezért nagyon fontos, hogy melegben állandóan legyen nálunk elegendő mennyiségű víz. Időnként itassuk meg vérebünket, egy bevizezett szivaccsal törölgessük meg fülét, marját, és kicsit pihentessük árnyékban. Meg fogjuk látni, hogy szinte újult erővel fogja folytatni a munkáját! Ezekre a részletekre minden vérebes figyeljen oda, mert ellenkező esetben, ha netán hőgutát kap a kutya, a gyors állatorvosi ellátás nélkül el is veszíthetjük.
Megjelent: Nimród vadászújság, 108. évfolyam, 8. szám (2020. augusztus)