Interjú Vinnai Attilával, az eset kapcsán tévesen rágalmazott vadásszal.
Március második felében az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyei Területi Szervezete közleményt adott ki a Facebookon az országosan nagy felháborodást keltett, pótkeréken való rókaszállításos ügy okán, amellyel a vadászati hírportálok közül eddig egyedül a Nimród foglalkozott. Ennek apropóján lapunk felkereste az eset – most már egészen biztosan – ártatlanként jellemezhető (vadász) érintettjét, Vinnai Attilát, a vármegyei OMVK hivatásos vadász osztály alelnökét, akit a közösségi médiában számos jogtalan rágalmazás, fenyegetés ért az eset kirobbanásakor, valamint ezt követően, február derekán.
– A rendőrség felderítette a szóban fogó gépjármű valós tulajdonosát, aki szabálysértési bírságot kapott a rókák szállítása kapcsán. Kimondhatjuk tehát: ön ártatlan. Mégis sokáig a közösségi médiafelületeken „elkövetőként” beszéltek önről és akkor még finoman fogalmaztunk. Saját szemszögéből miként eszkalálódott ez a történet odáig, hogy a becsületének, jó hírnevének sérülése kapcsán feljelentést tett?
– Miután a hír egy nagy követettségű, rókákkal foglalkozó Facebook-közösség oldalán megjelenet egy szombati napon, az e mögött álló rókamentő alapítvány vezetője felhívott aznap eset fél kilenckor. Bemutatkozott és egyértelműen állította – nem kérdezte –, hogy az eset hozzám köthető és követelte: adjak neki a cselekedetemre magyarázatot. Miért tettem, amit szerinte tettem? Miért szállítottam a rókákat eme módon? Mindemellett konkrét számokkal állt elő – mert állítása szerinte a cselekedetem miatt „felrobbant” a Facebook – és fenyegetőleg közölte, hogy nem fogom tudni megúszni. Miközben mondta megnéztem a telefonom, hogy nem valami ugratás áldozata vagyok-e, majd megkérdeztem, hogy biztosan jó telefonszámot tárcsázott-e. Ő elmondta, hogy név szerint engem keres, egy kis bizonytalanság után annak az autónak a pontos rendszámával is előállt, amellyel szerinte én, aznap Nyíregyházán a rókákat szállítottam a pótkerékre kötve. Higgadt és tárgyilagos hangnemben elmondtam neki, hogy nem én voltam, sem pedig családtagom, továbbá azon a vadászterületen, ahol illetékes vagyok aznap az én tudomásom szerint senki sem vadászott. Felajánlottam, hogy beviszem a telefonomat a rendőrségre, ahol a cellainformációk alapján tiszta vizet önthetünk a pohárba, hogy pontosan hol voltam és kikkel beszéltem. Ezek után megkértem, hogy küldje át az ominózius fotót, mert én ekkor még nem voltam ezzel tisztában és felhívtam a figyelmét rá, hogy tartózkodjon az eset Facebookon való „megoldásától”, mert az már büntetőjogi üggyé is fajulhat…
– Mi történt másnap?
– Több ismerősömtől kaptam üzeneteket, telefonhívásokat, hogy kikerültek az adataim, személyes információim az internetre, jelesen a rókamentő oldalra, ahol „szétszednek” a hozzászólók. Akkor és azóta sem reagáltam ezekre. Ugyanezen a napon délután két órakor hívott a rókamentő alapítvány vezetője újfent telefonon. Ekkor már nem volt annyira biztos a dolgában és megkért, hogy segítsek neki kideríteni, hogy van-e másik Vinnai Attila a környéken, mert az emlegetett autó – aminek a rendszámát is ismételten mondta – bizony az ő tulajdonában van. Elmondtam neki, hogy nem segítek és kértem, hogy bízzon, bízzanak az igazságszolgáltatásban, tegyen feljelentést, hiszen a rendszám ismeretében könnyen kideríthető a gépjármű tulajdonosa, ne magánakció keretében akarjanak igazságot osztani. Ekkorra már számos fenyegető, kéretlen üzenet és komment eljutott hozzám, amelyek nagy része rólam, vagy hozzám szóltak, de nem kímélték a családomat sem. Ekkor elmondtam neki: másnap megteszem a rendőrségen a feljelentést ismeretlen tettes ellen.
– Mit mondott a rendőrség?
– Hétfőn, délután, Nyíregyházán megtettem a feljelentést és este nyolckor már hívtak is telefonon a rendőrségtől, hogy mivel komoly fenyegetések értek, így rendőri védelmet biztosítanak számomra. Ők ezt a döntést annak a fényében hozták meg, hogy a feljelentés mellé csatoltuk a szóban forgó rókás oldal, tovább egy magyar és egy debreceni állatvédő oldal követőinek hozzászólásait, valamint azokat a kéretlen üzeneteket, amelyeket kaptam. Ezek után hétfőn az alapítványi ember feltett egy videót a Facebookra, amelyben elmondta a követőinek, hogy beszélt velem és azt is, hogy a vasárnap esti RTL Klub-os híradásban azért nem jelent meg a nevem, mert ő elbizonytalanodott az ügyben. Azt is elmondta, hogy vagy nagyon jól hazudok, vagy tényleg nem én voltam az elkövető, vagy kettős életet élek… Érdekességként megjegyzem, hogy eddigre már a három gyermekem közül kettőnek is küldtek olyan kéretlen üzeneteket, mint nekem, tehát a kocka el volt vetve… Ezek után a nyíregyházi Sunshine Rádióban „szembesítettek” miket a műsorvezetők, amely után ő újabb videóval jelentkezett. Azt is elmondta, hogy mindig kulturáltan beszéltem vele, mindig felvettem neki a telefont. Ekkorra már több hozzászóló azt írta, hogy nem úgy gondolták, amit írtak. Ezek után még egyszer felhívott telefonon, elnézést kért tőlem, de megemlítette, hogy igazából a nyíregyházi követői tájékoztatták őt velem kapcsolatban tévesen.
– Pontosan milyen információk láttak önről napvilágot?
– Nevem, fotóm, címem, telefonszámom, munkahelyeim neve, beosztásaim vállalkozásom adatai, vallási hovatartozásom, egyszóval: minden. Kinyomozták azt is mikor, hol, kiknek tartottam valaha is előadást. Ez egy egyértelmű karaktergyilkosság volt, nem az állatvédelemről szólt, azért történt, mert vadász vagyok és azzal, hogy a rendőrség most állást foglalt szerencsére elvált az én történetem a rókás incidenstől.
– Milyen hozzászólásokat, kéretlen üzeneteket kapott pontosan?
– Volt olyan felhasználó, aki rájött arra, hogy gyerektábor szervezésében is részt veszek és olyan pszichopatának titulált, akit meg kell állítani. Kaptam egy olyan kommentet is, amelynek a leírója hétfőn reggel állítása szerint Nyíregyházán jár majd, és fogadkozott megkeres, fa testápólóval megkapom tőle a méltó büntetésemet. Akadt olyan ember is, aki szerint a családommal együtt kellett volna minket ugyanolyan vérző fejjel fellógatni a kocsi pótkerékre, mint a rókákat. Másik felhasználó mocsok trógernek titulált és arra buzdította a többieket, hogy ha látnak köpjenek szembe, mindezt a fotómmal illusztrálta, így mindenki tudhatta ki vagyok. Volt, aki a Betyárseregre hivatkozott és az ügy „kézbevételére” buzdította a többieket, mert én vadászként úgy is megúszom az esetet. Elszomorító, hogy többen a vadászok és az össztársadalom közötti szakadék mélyítésén örömködtek. Nem segített, hogy az alapítványi ember erre rátett egy lapáttal és a kotorékozás betiltását célzó, hatásvadász, ám szakmaiatalan TV2-es riportot bereklámozva hívta fel a figyelmet a vadgazdálkodás meggyengítésére, amelynek állítása szerint ekkor jött el az ideje.
– A mai napig érik atrocitások?
– Jellemzően gyengébb hozzászólások még mai napig vannak. Például valakik szerint jó sokáig tartott a rendőrségnek kimosni engem az ügyből… Mások azt furcsállják, hogy nem nyilvános a tettes neve. Azt gondolom, hogy ezek mind életszerűtlen kommentek, mert mit is akarnak ezek az emberek? Írják le a megbírságolt egyén nevét és címét aztán kövezzék meg? Álljanak két lábbal a földön, a népharag nem legális büntetés. Én a saját ügyemben a kommentelők szintjéig kértem a tanúk meghallgatást, de hozzá kell tegyem, senkit sem akarok keresztre feszíteni, pedig velem megtették volna… Szeretném, ha az esetem kapcsán a társadalom minden tagja megtanulná: a gyűlületkeltés veszélyes fegyver, veszélyesebb, mint egy vadász puskája. A közösségi média helyes használatát oktatni kellene. A tömegből való bekiabálás nem etikus, emberi viselkedés. Távol áll a normáinktól, utóbbi dolgok pedig mindenkire vonatkoznak. Pontosan e gondolat kapcsán mondtam az alapítványi embernek: milyen alapon várja el, hogy a vadászok tegyenek rendet soraikban, ha a saját követői között nem lehet ezt kivitelezni, mert nagyon jól tudjuk, amikor fenyegetésekről beszélünk, nem a többségről van szó.
– Mi fog most történni?
– A történet ettől a ponttól jóval lassabb mederbe terelődik majd, annál legalább is mindenképpen, mint ahogy engem órák alatt lejárattak. Szándékosan megvártuk a közreadott hírrel, hogy a rendőrség elvégezte a munkáját, most már van jogalapom arra, hogy kimondjuk: ártatlan vagyok. Innentől igyekszem visszaszerezni a becsületemet és minden fórumon, ahol tudom elmesélem a történetemet, terveim szerint a Sunshine Rádióban is újra téma lesz az ügy. Lényegében még lemérhetetlen, hogy a vadászati cégemnek ártott-e ez a hírverés, hiszen a Sokszínű Vidék nevű oldal is megosztotta a félrevezető híreket, amelyet nagyon sokan olvasnak az érdekeltségi köreimből.
– Mit tanácsol azoknak a vadászoknak, akik esetlegesen a jövőben hasonló, jogtalan rágalmazással, fenyegetéssel kapcsolatos helyzetbe kerülnek?
– Ha van rá mód és lehetőség, kérjék meg a „vádlót”, hogy hitelt érdemlően járjon annak utána amit állít, még mielőtt nagy nyilvánossághoz fordul, mert a következmény nem marad el, ha téved. Ebben az esetben tegyen azonnal alapos rendőrségi feljelentést, aminek az alapbizonylatait egyből gyűjtse be magához.