A link vágólapra másolva!
Fotók: Kókai Márton
Fotók: Kókai Márton

Június 2-án rendezték meg a FARKAS & MEDVE „Ragadozó és ember konfliktusa a Kárpát-medencében” címet viselő konferenciát. Az esemény szervezője az SCI magyarországi chaptere volt, stratégiai partnere pedig az Egy a Természettel Nonprofit Kft. A program helyszíne a HUNGEXPO Kongresszusi Központja volt.

A konferenciát Makai Tamás, az SCI magyarországi chapterének média- és kommunikációs alelnöke nyitotta meg. Majd dr. Boldizsár Balázs, az SCI magyarországi chapterének elnöke köszöntötte az előadókat és a hallgatóságot. Őt követte dr. Kovács Zoltán államtitkár köszöntője, amit távollétében Gulyás Andrea, az Egy a Természettel Nonprofit Kft. kiemelt ügyekért felelős igazgatója olvasott fel.

Az első előadást dr. Jánoska Ferenc – a Soproni Egyetem docense, SCI-tag – tartotta. Az előadásának a címe „Velünk élő nagyragadozók. Ökológiai áldás – gazdasági átok?” volt. Elhangzott, hogy az egyik legjelentősebb probléma a nem szakmai sajtó negatív hatása, befolyása a civil lakosságra. Az előadásban felhozott példákból is jól látható volt, hogy európai szinten növekszik a nagyragadozók állománya. Továbbá azt is megtudhattuk, hogy a farkas mindig azt a prédaállatot fogyasztja legnagyobb számban, amely a legnagyobb sűrűségben van jelen az adott területen, és ez lehet csülkös nagyvadfaj vagy háziállat is. Az is kiderült a diasorból, hogy a nagy százalékú erdősültség hiánya sem kizáró ok, hogy megtalálja ott a számításait. Egy németországi példa alapján a farkas olyan élőhelyen volt állandó jelleggel megtalálható, ahol az erdőborítottság mindössze 7% volt. Végül a szakember azt is elmondta, hogy meg kell találni a medve és a farkas helyét is faunában, de ehhez szükség van megfelelő kezelési lehetőségekre.

A második előadó Birtalan István, a Gyergyószentmiklósi Vadász- és Sporthorgász Egyesület igazgatója volt. Az előadása a „Medve sorsa – gyilkos vagy áldozat?” címet viselte. Az igazgató elmondta, hogy az elsődleges és legalapvetőbb probléma az, hogy a kezelendő helyzetre nem a szakértő emberek hozzák meg a szükséges szabályokat. 2016-tól lett betiltva a medvevadászat Romániában. 2016-ban 6300 egyedet becsültek, és ennek következtében ez a szám 2022-re már 8400-ra nőtt. A védelem maga után vonta a populáció robbanásszerű növekedését és ezáltal a konfliktusok számának emelkedését is. Ez annak is köszönhető, hogy a magasabb egyedszám okán az életteret kereső medvék az eddigiekhez képest szokatlan területrészeken jelentek meg, és egyre többször tértek be a lakott területekre is. Mára ez a jelenség elérte azt a szintet, hogy a kárpáti barna medve gazdasági, társadalmi és ökológiai probléma lett. A kialakult helyzetre megoldást jelenthetne a sürgősségi káresetek azonnali megoldása (pl. a lakott területen belül tartózkodó, veszélyt jelentő egyedek eltávolítása), a kármegelőzés bevezetése, gördülékeny kártérítési rendszer kidolgozása, a szintet tartó vadgazdálkodás és a hamis információk médiában való terjesztésének mellőzése. A szakember elmondta, azt tapasztalják, hogy az a medvebocs, melyet az anyja a városi kukák tartalmából etet, már úgy nő fel, hogy a lakott területen való tartózkodás lesz számára a megszokott, és az embertől való félelme is jelentősen csökken. A problémák kezelését az is megnehezíti, hogy a különböző társadalmi rétegekben nagyon eltérő a medve a megítélése. A nagyvárosban „cuki plüssmacinak” vélik, vidéken közellenséggé vált, a vadgazdálkodásban pedig a vadászat betiltását követően értéktelen lett.

Harmadikként Suba Imre, a Szlovák Vadászkamara ügyvezető igazgatója szólalt fel, „Szemtől szemben a nagyragadozókkal” témacímmel. Az előadásából kiderült, hogy Romániában és Szlovákiában is nagyon hasonló a helyzet a nagyragadozók kapcsán, mind a médiában való torzítás, mind a hatósági hiányosságok, mind pedig a probléma kezelése tekintetében. A megnövekedett egyedszám következtében szintén tapasztalható, hogy a medve más típusú élőhelyeken is megjelenik, ezzel tovább növelve a konfliktusok számát és súlyosságát. A vadgazdálkodók célja egy életképes populáció fenntartása lenne, a megfelelő kezelési lehetőségek mellett. Imre elmondta, hogy a nagyragadozók társadalmi megítélése jelentős mértékben képes megváltozni annak következtében, hogy a probléma személyesen érinti-e az embereket vagy sem.

Az igazgató előadásának a végén egy külsős felszólaló, Orosvá Tatiana is nyilatkozott a közönségnek, aki elmondta: Polyána (Polana) községben és környékén már napi szinten jelen van a medve, és nem ritka eset, hogy reggel a gyermekét iskolába/óvodába vivő szülő szembetalálkozik egy egyeddel a településen belül, vagy volt olyan eset is, amikor egy kutyasétáltatót ért támadás. Tatiana elmondta, hogy az emberek félnek, az eddig haszonállattal gazdálkodók inkább felhagynak a tevékenységgel, mert veszélyesnek tartják, és a medve által okozott károkat sem térítik meg. Szlovákiában is szintén jelentkező probléma, hogy a lakott területen nevelkedő bocsok viselkedése megváltozik: már nem tartanak az embertől, és megszokott lesz számukra a „városi élet”.

A következő előadó Gombkötő Péter volt, aki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának zoológia szakreferense. Előadásának címe „A farkasnak mint fokozottan védett fajnak a magyarországi helyzete” volt. A szakember beszélt arról, hogy évről évre nő a farkas egyedszáma és elterjedése hazánkban és a környező országokban is. Elmondta azt is, hogy az északi területrészeken való jelenléte mellett arra is van esély, hogy a ragadozó az ország délnyugati részein is megjelenhet, azonban véleménye szerint, jelenleg még elhanyagolható a farkasok által okozott gazdasági kár. Ugyancsak fennálló probléma a háziállatok elhullott egyedeinek nem megfelelő kezelése a gazdák részéről, hiszen a „kint hagyott” elhullott jószág teteme a farkas számára táplálékot jelent. Mindemellett érdekes eredményt mutatott be, miszerint a 2008-tól napjainkig regisztrált 36, farkasoknak tulajdonított esetről kiderült, hogy 13 alkalommal kutya követte el a predációt. Majd hozzátette, hogy azokban a megyékben, ahol a farkas állandó jelenléte igazolt, a vadászok saját bevallásuk szerint több száz kóbor kutyát ejtenek el évente. Az előadó azt is kiemelte, hogy a közös munka és az adatgyűjtés fontos feladat minden érintett részéről, hogy a vizsgálatok alkalmával a lehetőségekhez mérten minél pontosabb és valós adatokon alapuló eredményeket kaphassanak. Végül azt is elmondta, hogy a farkas nem gátló tényezője a minőségi vadgazdálkodás folytatásának, hiszen a faj jelenléte nem zavarja a prédaállatot a viselkedésében, ellenben az ember zavaró hatása akár háromszor terhelőbb lehet a ragadozó prédára gyakorolt hatásához képest.

A negyedik előadás után ebédszünet következett. A délutáni szekciót dr. Patkó László, a WWF Magyarország nagyragadozók programjának vezetője kezdte meg. „Részvételi módszerek az együttélés jegyében” című előadásban kitért a holisztikus gondolkodás és látásmód fontosságára, hiszen a nagyragadozók jelenléte komoly befolyásoló tényező az ökoszisztémában. Hasonlóan az előtte szólókhoz, László is megerősítette, hogy a ragadozó, jelen esetben a farkas együtt él a prédaállataival, tehát azok, mármint a prédaállatok nem tűntek el a területről a ragadozó megjelenését követően. Mindemellett kiemelte, hogy a konfliktusok változásokat és megoldásokat is hozhatnak. Hiszen egy konfliktus megoldásának lehetősége három dolgon alapul, úgymint az eszköz, a folytonosság és a kapcsolat. Vagyis nem mindegy, hogy milyen eszközzel, milyen időintervallumon belül és milyen szervezetek kommunikálásával keresik a megoldást. Ennek kapcsán elmondta, hogy a szakmai fórumokon a döntéshozó testületek és szervezetek jelenléte kiemelt fontosságú. Továbbá beszámolt egy 2018-ban elkezdődött együttműködésről az érdekcsoportokkal, amelyben az érintett felek minden szakterület részéről jelen voltak (természetvédelem, vadgazdálkodás, gazdálkodók). Elindult a közös munka, melynek 2022-ben egy szándéknyilatkozat-tétel lett az eredménye, amelynek végkimenetele és hatása majd csak a jövőben derül ki. Azonban az összefogás mérhető eredménye már érzékelhető volt, hiszen az érintett szakemberek saját elmondásuk szerint tájékozottabbá váltak, és a különböző területeken tevékenykedő felek között is javult a kapcsolat.

Végül, de nem utolsósorban Horváth Jenő, Füzér község polgármestere az „Együttélés a farkassal…” témában mondta el tapasztalatait, miszerint több hasonló eset után, amelyek alkalmával a gazdálkodókat érte haszonállataik farkasok által elkövetett zsákmányolásából eredő kár, lassanként kialakult az összefogás, és panaszlevelet nyújtottak be az Agrárminisztériumnak. Ezzel párhuzamosan az állattartók száma is lecsökkent a kártérítési igény megtérítésének elmaradása miatt. Az előadó kiemelte, hogy a farkassal kapcsolatos problémák rendezése jogszabályi rendelkezések nélkül nem lehetséges. Az előadás kulcsmondataként elhangzott, hogy „ha az a farkas haszna, hogy nincs kár, akkor az már nagy haszon”.

A záróelőadást követően kerekasztal-beszélgetés következett. A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mennyire lehet megalapozott Romániában a barna medve fokozottan védett státusának fenntartása, mivel „kártékony, értéktelen ragadozóvá” vált, és ez a kialakult helyzet magára a fajra is káros lehet. Ellenben a fajjal való tudatos vadgazdálkodás, ebből következően annak fenntartható vadászata olyan védelmet jelenthetne, mely ismét értékessé és más megközelítésből tehetné védetté a fajt. 

Prof. dr. Csányi Sándor, a MATE professzora, a Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék vezetője hozzászólásában elmondta, hogy a természetvédelem sikerét is mérni kellene. Megemlítette, hogy egy faj kapcsán a szociális eltartóképességnek is jelentős szerepe van, és annak mértékét az érintettek tűrőképessége határozza meg. Egy védett vagy fokozottan védett faj esetében szükségmegoldást jelenthet a megelőző eltávolítása mint derogációs lehetőség, hasonlóan a kárókatona esetében.

A „megfelelő nagyragadozó-egyedszám” meghatározásának a kérdésköre is felmerült, mely kérdés komplexitására és bonyolultságára Patkó László mutatott rá. Hiszen nehéz meghatározni, hogy mi lenne az elérendő cél, melyik érdekelt fél által kívánatos létszám lenne a mérvadó, mi lenne a kiindulási állapot, és hova szeretnénk eljutni. A kerekasztal-beszélgetést Gulyás Andrea zárta le, összefoglalva, hogy a konferencia rámutatott arra, milyen további feladatok várnak még az érintett szakemberekre, és kiemelte, hogy a megoldást csak megfelelő kommunikációval és közös munkával lehet eléri.

Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép
Cikk kép