Június 2-án rendezték meg a FARKAS & MEDVE „Ragadozó és ember konfliktusa a Kárpát-medencében” címet viselő konferenciát. Az esemény szervezője az SCI magyarországi chaptere volt, stratégiai partnere pedig az Egy a Természettel Nonprofit Kft. A program helyszíne a HUNGEXPO Kongresszusi Központja volt.
A konferenciát Makai Tamás, az SCI magyarországi chapterének média- és kommunikációs alelnöke nyitotta meg. Majd dr. Boldizsár Balázs, az SCI magyarországi chapterének elnöke köszöntötte az előadókat és a hallgatóságot. Őt követte dr. Kovács Zoltán államtitkár köszöntője, amit távollétében Gulyás Andrea, az Egy a Természettel Nonprofit Kft. kiemelt ügyekért felelős igazgatója olvasott fel.
Az első előadást dr. Jánoska Ferenc – a Soproni Egyetem docense, SCI-tag – tartotta. Az előadásának a címe „Velünk élő nagyragadozók. Ökológiai áldás – gazdasági átok?” volt. Elhangzott, hogy az egyik legjelentősebb probléma a nem szakmai sajtó negatív hatása, befolyása a civil lakosságra. Az előadásban felhozott példákból is jól látható volt, hogy európai szinten növekszik a nagyragadozók állománya. Továbbá azt is megtudhattuk, hogy a farkas mindig azt a prédaállatot fogyasztja legnagyobb számban, amely a legnagyobb sűrűségben van jelen az adott területen, és ez lehet csülkös nagyvadfaj vagy háziállat is. Az is kiderült a diasorból, hogy a nagy százalékú erdősültség hiánya sem kizáró ok, hogy megtalálja ott a számításait. Egy németországi példa alapján a farkas olyan élőhelyen volt állandó jelleggel megtalálható, ahol az erdőborítottság mindössze 7% volt. Végül a szakember azt is elmondta, hogy meg kell találni a medve és a farkas helyét is faunában, de ehhez szükség van megfelelő kezelési lehetőségekre.
A második előadó Birtalan István, a Gyergyószentmiklósi Vadász- és Sporthorgász Egyesület igazgatója volt. Az előadása a „Medve sorsa – gyilkos vagy áldozat?” címet viselte. Az igazgató elmondta, hogy az elsődleges és legalapvetőbb probléma az, hogy a kezelendő helyzetre nem a szakértő emberek hozzák meg a szükséges szabályokat. 2016-tól lett betiltva a medvevadászat Romániában. 2016-ban 6300 egyedet becsültek, és ennek következtében ez a szám 2022-re már 8400-ra nőtt. A védelem maga után vonta a populáció robbanásszerű növekedését és ezáltal a konfliktusok számának emelkedését is. Ez annak is köszönhető, hogy a magasabb egyedszám okán az életteret kereső medvék az eddigiekhez képest szokatlan területrészeken jelentek meg, és egyre többször tértek be a lakott területekre is. Mára ez a jelenség elérte azt a szintet, hogy a kárpáti barna medve gazdasági, társadalmi és ökológiai probléma lett. A kialakult helyzetre megoldást jelenthetne a sürgősségi káresetek azonnali megoldása (pl. a lakott területen belül tartózkodó, veszélyt jelentő egyedek eltávolítása), a kármegelőzés bevezetése, gördülékeny kártérítési rendszer kidolgozása, a szintet tartó vadgazdálkodás és a hamis információk médiában való terjesztésének mellőzése. A szakember elmondta, azt tapasztalják, hogy az a medvebocs, melyet az anyja a városi kukák tartalmából etet, már úgy nő fel, hogy a lakott területen való tartózkodás lesz számára a megszokott, és az embertől való félelme is jelentősen csökken. A problémák kezelését az is megnehezíti, hogy a különböző társadalmi rétegekben nagyon eltérő a medve a megítélése. A nagyvárosban „cuki plüssmacinak” vélik, vidéken közellenséggé vált, a vadgazdálkodásban pedig a vadászat betiltását követően értéktelen lett.
Harmadikként Suba Imre, a Szlovák Vadászkamara ügyvezető igazgatója szólalt fel, „Szemtől szemben a nagyragadozókkal” témacímmel. Az előadásából kiderült, hogy Romániában és Szlovákiában is nagyon hasonló a helyzet a nagyragadozók kapcsán, mind a médiában való torzítás, mind a hatósági hiányosságok, mind pedig a probléma kezelése tekintetében. A megnövekedett egyedszám következtében szintén tapasztalható, hogy a medve más típusú élőhelyeken is megjelenik, ezzel tovább növelve a konfliktusok számát és súlyosságát. A vadgazdálkodók célja egy életképes populáció fenntartása lenne, a megfelelő kezelési lehetőségek mellett. Imre elmondta, hogy a nagyragadozók társadalmi megítélése jelentős mértékben képes megváltozni annak következtében, hogy a probléma személyesen érinti-e az embereket vagy sem.
Az igazgató előadásának a végén egy külsős felszólaló, Orosvá Tatiana is nyilatkozott a közönségnek, aki elmondta: Polyána (Polana) községben és környékén már napi szinten jelen van a medve, és nem ritka eset, hogy reggel a gyermekét iskolába/óvodába vivő szülő szembetalálkozik egy egyeddel a településen belül, vagy volt olyan eset is, amikor egy kutyasétáltatót ért támadás. Tatiana elmondta, hogy az emberek félnek, az eddig haszonállattal gazdálkodók inkább felhagynak a tevékenységgel, mert veszélyesnek tartják, és a medve által okozott károkat sem térítik meg. Szlovákiában is szintén jelentkező probléma, hogy a lakott területen nevelkedő bocsok viselkedése megváltozik: már nem tartanak az embertől, és megszokott lesz számukra a „városi élet”.
A következő előadó Gombkötő Péter volt, aki a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának zoológia szakreferense. Előadásának címe „A farkasnak mint fokozottan védett fajnak a magyarországi helyzete” volt. A szakember beszélt arról, hogy évről évre nő a farkas egyedszáma és elterjedése hazánkban és a környező országokban is. Elmondta azt is, hogy az északi területrészeken való jelenléte mellett arra is van esély, hogy a ragadozó az ország délnyugati részein is megjelenhet, azonban véleménye szerint, jelenleg még elhanyagolható a farkasok által okozott gazdasági kár. Ugyancsak fennálló probléma a háziállatok elhullott egyedeinek nem megfelelő kezelése a gazdák részéről, hiszen a „kint hagyott” elhullott jószág teteme a farkas számára táplálékot jelent. Mindemellett érdekes eredményt mutatott be, miszerint a 2008-tól napjainkig regisztrált 36, farkasoknak tulajdonított esetről kiderült, hogy 13 alkalommal kutya követte el a predációt. Majd hozzátette, hogy azokban a megyékben, ahol a farkas állandó jelenléte igazolt, a vadászok saját bevallásuk szerint több száz kóbor kutyát ejtenek el évente. Az előadó azt is kiemelte, hogy a közös munka és az adatgyűjtés fontos feladat minden érintett részéről, hogy a vizsgálatok alkalmával a lehetőségekhez mérten minél pontosabb és valós adatokon alapuló eredményeket kaphassanak. Végül azt is elmondta, hogy a farkas nem gátló tényezője a minőségi vadgazdálkodás folytatásának, hiszen a faj jelenléte nem zavarja a prédaállatot a viselkedésében, ellenben az ember zavaró hatása akár háromszor terhelőbb lehet a ragadozó prédára gyakorolt hatásához képest.
A negyedik előadás után ebédszünet következett. A délutáni szekciót dr. Patkó László, a WWF Magyarország nagyragadozók programjának vezetője kezdte meg. „Részvételi módszerek az együttélés jegyében” című előadásban kitért a holisztikus gondolkodás és látásmód fontosságára, hiszen a nagyragadozók jelenléte komoly befolyásoló tényező az ökoszisztémában. Hasonlóan az előtte szólókhoz, László is megerősítette, hogy a ragadozó, jelen esetben a farkas együtt él a prédaállataival, tehát azok, mármint a prédaállatok nem tűntek el a területről a ragadozó megjelenését követően. Mindemellett kiemelte, hogy a konfliktusok változásokat és megoldásokat is hozhatnak. Hiszen egy konfliktus megoldásának lehetősége három dolgon alapul, úgymint az eszköz, a folytonosság és a kapcsolat. Vagyis nem mindegy, hogy milyen eszközzel, milyen időintervallumon belül és milyen szervezetek kommunikálásával keresik a megoldást. Ennek kapcsán elmondta, hogy a szakmai fórumokon a döntéshozó testületek és szervezetek jelenléte kiemelt fontosságú. Továbbá beszámolt egy 2018-ban elkezdődött együttműködésről az érdekcsoportokkal, amelyben az érintett felek minden szakterület részéről jelen voltak (természetvédelem, vadgazdálkodás, gazdálkodók). Elindult a közös munka, melynek 2022-ben egy szándéknyilatkozat-tétel lett az eredménye, amelynek végkimenetele és hatása majd csak a jövőben derül ki. Azonban az összefogás mérhető eredménye már érzékelhető volt, hiszen az érintett szakemberek saját elmondásuk szerint tájékozottabbá váltak, és a különböző területeken tevékenykedő felek között is javult a kapcsolat.
Végül, de nem utolsósorban Horváth Jenő, Füzér község polgármestere az „Együttélés a farkassal…” témában mondta el tapasztalatait, miszerint több hasonló eset után, amelyek alkalmával a gazdálkodókat érte haszonállataik farkasok által elkövetett zsákmányolásából eredő kár, lassanként kialakult az összefogás, és panaszlevelet nyújtottak be az Agrárminisztériumnak. Ezzel párhuzamosan az állattartók száma is lecsökkent a kártérítési igény megtérítésének elmaradása miatt. Az előadó kiemelte, hogy a farkassal kapcsolatos problémák rendezése jogszabályi rendelkezések nélkül nem lehetséges. Az előadás kulcsmondataként elhangzott, hogy „ha az a farkas haszna, hogy nincs kár, akkor az már nagy haszon”.
A záróelőadást követően kerekasztal-beszélgetés következett. A beszélgetés során felmerült a kérdés, hogy mennyire lehet megalapozott Romániában a barna medve fokozottan védett státusának fenntartása, mivel „kártékony, értéktelen ragadozóvá” vált, és ez a kialakult helyzet magára a fajra is káros lehet. Ellenben a fajjal való tudatos vadgazdálkodás, ebből következően annak fenntartható vadászata olyan védelmet jelenthetne, mely ismét értékessé és más megközelítésből tehetné védetté a fajt.
Prof. dr. Csányi Sándor, a MATE professzora, a Vadbiológiai és Vadgazdálkodási Tanszék vezetője hozzászólásában elmondta, hogy a természetvédelem sikerét is mérni kellene. Megemlítette, hogy egy faj kapcsán a szociális eltartóképességnek is jelentős szerepe van, és annak mértékét az érintettek tűrőképessége határozza meg. Egy védett vagy fokozottan védett faj esetében szükségmegoldást jelenthet a megelőző eltávolítása mint derogációs lehetőség, hasonlóan a kárókatona esetében.
A „megfelelő nagyragadozó-egyedszám” meghatározásának a kérdésköre is felmerült, mely kérdés komplexitására és bonyolultságára Patkó László mutatott rá. Hiszen nehéz meghatározni, hogy mi lenne az elérendő cél, melyik érdekelt fél által kívánatos létszám lenne a mérvadó, mi lenne a kiindulási állapot, és hova szeretnénk eljutni. A kerekasztal-beszélgetést Gulyás Andrea zárta le, összefoglalva, hogy a konferencia rámutatott arra, milyen további feladatok várnak még az érintett szakemberekre, és kiemelte, hogy a megoldást csak megfelelő kommunikációval és közös munkával lehet eléri.
