Beszélgetés Domonkos Tamás szőcsényi szakemberrel.
Domonkos Tamás 1989-ben született Pécsen, majd 2014-ben szerzett erdésztechnikus végzettséget Szőcsényben. 2006-ben kezdett fafaragással foglalkozni és az elmúlt évek során több száz alkotás került ki a kezei közül, munkái számos vadászházban megtalálhatóak, zömmel belföldön, de egyre több külföldi – főként osztrák és szlovák – megrendelés érkezik hozzá.
A fiatalember kerekesszékben éli mindennapjait, de a fizikai korlátok ellenére a lelke szárnyal és az alkotás öröme hatja át a hétköznapjait. Végtelenül szerény ember, hatalmas alázattal él és alkot.
– Bolháson nőttem fel és életemben mindig is központi szerep jutott a természet szeretetének. Keresztapám erdész és vadász volt és rendszeresen vitt magával az erdőre. Ezek a gyermekkori élmények meghatározták a pályaválasztásomat – kezdi a beszélgetést.
Tamás fizikai korlátai ellenére igyekszik közel maradni az erdő és a vad témaköréhez és ezt az alkotás tette lehetővé számára.
– Amikor kiderült, hogy erdészként nem tudok elhelyezkedni, egy nehéz év következett, mikor is kerestem önmagam. Végül az interneten keresztül kapcsolatba kerültem egy fafaragó bácsival, lovag szentpáli Imre Károllyal Budapestről és elkezdtem vele ismerkedni, tulajdonképpen ő indított el az úton, nevezhetem őt mentoromnak. Munkái nagy hatással voltak rám, bár ő inkább pásztorfaragással foglalkozott. Webkamerán keresztül mutatta meg nekem a praktikákat, majd egyszer csak csengetett a postás és hozott egy csomagot, benne 4 vésővel! Karcsi bácsi így adta tudtomra, hogy elérkezett az idő, hogy én is megpróbáljam a faragást, ami először csak a vonalfaragást jelentette – részletezi.
A fiatalember alkotásának fókuszában a kezdetektől a vadászati témák álltak, a változatosságot inkább a különböző technikák és a kivitelezés jelentik. Eleinte csak képeket készített, majd trófeaalátéteket és fokozatosan bővült a repertoár, a dísztárgyak mellett már használati tárgyakat is faragott, tolltartókat, lámpákat, idővel pedig komplett bútorokat is, székeket asztallal, éjjeliszekrényeket, ma már teljes konyhabútorokat is készít. Két éve gravírgéppel finomítja a faragásokat, miáltal sokkal részletgazdagabb lesz a mű.
Tamásban hatalmas küzdőszellem van, rendületlenül hiszi, hogy a körülmények ellenére mi magunk irányítjuk az életünket és eszerint éli a mindennapjait.
– Pár éve leégett a műhelyem, számos munkám a tűz martalékává vált, emlékszem, pénteken volt a tűzeset és hétfőn vitték volna el a fafaragásokat. Egyetlen padot sikerült megmentenem. Égett a műhely, én belenéztem a pénztárcámba, megszámoltam, mennyi pénz van benne, és azt mondtam a páromnak, hogy ebből holnap faanyagot veszek – meséli.
5 éve még két bottal a saját lábán járta az erdőt, 3 éve azonban kerekesszékbe kényszerült, de így is, amikor csak lehetősége van rá, kijár a természetbe, ebben sokat segíti szerető felesége, aki évek óta mindenben támogatja a Tamást. Tehetségére idővel Mocz András figyelt fel, a Mocz és Társa Magánerdészet Kft. tulajdonosa és 2015-ben lehetőséget adott a művésznek a bemutatkozásra.
Első kiállítása a Mocz Tanyán volt Somogyszobon, majd 2024-ben követte egy másik, ezen kívül Barcson is láthatta a közönség a faragásokat, ősszel pedig, ha minden a terv szerint alakul, a Hatvani Vadászati Múzeumban is megtekinthetőek lesznek a munkái.
– 2006 óta sokat fejlődtem, ahogy említettem, a kezdet kezdetén csak vonalfaragást csináltam, most már szobrokat is faragok. Az alkotásban szabad vagyok, sosem alkotok rutinszerűen, sablonosan, folyton kísérletezem, picit mindig megújulok, egy éve elkezdtem színesebb műveket készíteni, A dió lazúr különböző árnyalatait használom, lefestem és megkoptatom a felületet. Az ötletekből kifogyhatatlan vagyok, de más művészek munkáit is figyelemmel követem. Szabó László somogyi festőművész munkái hatást gyakorolnak a faragásokra, de sokat tanulmányozom Blaumann Ödön természetfotós képeit is, mert nagyon inspirálnak. A fafaragás kikapcsol, megnyugtat, teljesen belefeledkezem az alkotásba, elvisz egy más érzésvilágba és lehetőséget ad arra, hogy kapcsolatot tartsak fenn a természettel és a vadászokkal. Vonz ez a közeg és célom, hogy magam is letegyem a vadászvizsgát, sajnos eddig az állapotom ezt nem tette lehetővé, de nem adom fel, egyszer vadászni is fogok – zárta sorait Domonkos Tamás.
