Az Alpokaljai-, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegység 2026-ban is szép sikereket ért el.
Radics Andrásnak, az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység tájegységi fővadászának beszámolóját olvashatják.
Az Alpokaljai-, valamint a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben 2026-ban az Országos Magyar Vadászati Védegylet Drón Szakbizottságának szervezésében ismét részt vettünk az Őzgida – és fészekaljmentési programban, amely vármegyei koordinátora Kenesei István volt. Idén már három drónpilóta, Bodorics Balázs, Fukszberger Szabolcs és Pukánszki Zoltán voltak a segítségünkre. A terepi mentési munkák szervezését, lebonyolítását, dokumentálását a tájegységi fővadászok, azaz Bokányi Gábor és Radics András végezték.
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegység 22 vadászatra jogosultja közül nyolc, a Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegység 31 vadászatra jogosultja közül öt vett részt a programban. Az idei évben a megmentett őzgidák jobb fülébe került piros színű, sorszámmal ellátott azonosító jel.
Az első hőkamerával szerelt drónos keresések május elején, a lucerna első kaszálásának megkezdésével kezdődtek, mivel ebben az időszakban a vadászatra jogosultak már jelezték 1-1 gida észlelését. A terepi tapasztalataink alapján elmondható, hogy lucernában egyszer sem találtunk gidát. Ezek kaszálását követően következett két hét szünet a rétek vágásáig, így május 21-én újraindítottuk a hőkamerás drónos kereséseket. Az előző évek tapasztalatai a segítségünkre voltak, sikerült még nagyobb eredménnyel végeznünk ezt a feladatot. A kereséseket hajnalban, még napfelkelte előtt kezdtük. Az aznap kaszálni tervezett réteket először lerepültük, a megtalált gidák, és fészekaljak pozícióját megjelöltük. Ezt követően a hivatásos vadászok segítségével összeszedtük, megjelöltük, és a kaszáló területéről a legközelebbi fasorba, erdőbe, nádasba vittük az őzgidákat.
A hajnali mentéseken két alkalommal a Kisalföldi ASzC Herman Ottó Környezetvédelmi és Mezőgazdasági Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium egy-egy érdeklődő hallgatója is részt vett.
Az Alpokaljai vadgazdálkodási tájegységben résztvevő 8 jogosult közül négynél sikerült összesen 34 őzgidát megjelölni. Voltak olyan reggelek, amikor 5-6 egyedet is meg tudtunk menteni. A Rábamenti-kemenesháti vadgazdálkodási tájegységben résztvevő öt jogosult közül háromnál sikerült összesen 8 őzgidát megjelölni. Ez Vas vármegyében összesen 42 megjelölt példányt jelentett, amiből 23 suta, és 19 bak gida volt.
A terepi munka folyamán több alkalommal is értékes megfigyeléseket tudtunk tenni. Egy árkokkal és fasorokkal tagolt, több részletben kaszált réten megjelölt egyik őzgidát a jelölés után 10 nappal a szomszédos réten kaszálás előtt újból megtaláltunk, és a rétről sikeresen kitereltük, így ez volt az első hiteles észlelése. Egy másik alkalommal a megfogott, megjelölt, elengedett őzgidát az elengedést követően öt perc múlva a drónnal újból észleltük, ekkor már ismételten együtt volt a sutával.
Négy esetben észleltünk a réten fácán fészekaljat. Ebből két esetben a fácántyúk már a kikelt csibékkel volt, két fészken pedig még kotlott. Mindkét kotló tyúk fészke meg lett jelölve, majd 10 méter sugarú körben körbekaszálva. Az egyik fészeknél megfigyeltük, hogy a körbekaszált foltot a falu lakosságának egy része rekreációs tevékenysége, sétálás, kutyasétáltatás közben kíváncsisággal vizsgálgatta annak ellenére, hogy ekkor már a fészek elhelyezkedését jelölő zászlós karót is eltávolítottuk a területről. Ezt a fészket a negyedik napon sajnos a dolmányos varjak kifosztották.
Végeredményként a 42 megjelölt, és megmentett őzgidán túl 39 őzgida, és öt gímborjú lett jelölés nélkül kiterelve a kaszálók területéről. A mentéseken túl az őzgidák jelölésének vadbiológiai, kutatási jelentősége sem elhanyagolható, különös tekintettel az így pontosan azonosítható bakok territóriumfoglalására, az agancsfejlődés figyelemmel követése, valamint a valós kor meghatározása szempontjából.
