Augusztusban nemcsak az őznász történik, hanem a vadásztársadalom az apróvadfajok idényének kezdetére is készül. A tőkés réce mellett ekkor már az örvös galamb és a balkáni gerle is vadászható, így a nyár végét a gyors röptű madarak szárnycsapásai teszik izgalmassá.
Erről a különleges időszakról beszélgettem Schell Lászlóval, a Kóhalma Vadásztársaság elnökével.
A galambvadászat különleges kihívás – emeli ki az elnök. Gyorsan repülő, kisméretű madarakról van szó, amelyek megkövetelik a vadásztól a pontos lövést. A galambok elsősorban a mezőgazdasági környezethez kötődnek, a napraforgó- és gabonatáblák, a tárolók és a majorok környéke mind-mind alkalmas élőhely. Azonban nem mindegy, mikor ül ki a vadász. A reggeli órákban indul meg a húzás a művelt táblák felé, délután pedig – általában két-három óra tájban – ismét nagyobb rajok jelennek meg. Ha nagy a hőség, mérsékelt a mozgás, esőben pedig szinte alig repülnek.
A vadgazdálkodónak elejtésük nemcsak a vadászélményben rejlik, hanem a galambfélék állományának kezelésében is. Tavasszal a friss vetések környékén, nyár végén pedig a napraforgótáblák felett nagy számban figyelhetők meg. Az örvös galamb és a balkáni gerle egyaránt a hazai apróvad fauna jellegzetes képviselője, ezért a mezőgazdasági területek védelme érdekében különös figyelmet kell rájuk fordítani.
A galambvadászat többnyire lesből történik. A napraforgótáblákban előre kialakított lőállásokat készítünk, ahol akár két vadász is elfér. Fontos tudni, hogy a madarak megjegyzik a zavarás helyét: ha egy csapatot elriasztunk, akkor csak kitartó türelemmel várhatjuk az újabb vonulókat. Amikor pedig lövésre kerül a sor, a gyorsröptű madár apró sörétet kíván, s a találat biztonságát a gyakorlat adja meg.
Ez a vadászat a jó lőkészséget teszi próbára – teszi hozzá Shell László. Tapasztalt emberrel kell kimenni, aki jól ismeri a területet és a madarak vonulását. A galambvadászat másik igazi próbája a türelem. A vadász sokszor hosszú perceken át figyeli a magasban húzó madarakat, s meg kell tanulnia kivárni a legalkalmasabb pillanatot.
Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az örvös galamb és a balkáni gerle, akárcsak minden más vad, megérdemli a tiszteletet. Az elejtett vadat kötelességünk összeszedni, és méltó módon megadni neki a vadászati hagyomány szerinti végtisztességet. A teríték felállítása és a kürtszó nem csupán formai gesztus: a vadászok ezzel fejezik ki tiszteletüket az állat élete és a természet rendje iránt.
